Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-02-01 / 1. szám
26 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 1. sz. 2008. gáltatva a festékpenetráció térfogatáról [61], Berutti [5] 1 mm-es metszetvastagság alapján rekonstruálta 3 D-ban a tesztelt objektumot, míg Youngston [62] 220 pm-es, Gale [17] pedig 150 pm-es metszetsorozatot alkalmazott. Hazai szerzők [23] megvizsgálták, hogy 200-300 pm-es metszetek esetében az elcsiszolás során elveszett foganyag mennyisége milyen módon befolyásolja a 3 D-s mérési eredményeket. Vizsgálataik során a reális értéktől 8-21%-kal alacsonyabb mérési eredményeket kaptak. A mikro-komputertomográf (pCT) egy olyan rendkívül érzékeny vizsgáló módszer, amely a fogat nem roncsolja, és a mikroszivárgás háromdimenziós rekonstrukcióját és kiértékelését is lehetővé teszi. A modern műszerekkel már 10pm-nyi „metszési” rétegvastagság érhető el. Óriási előnye, hogy felületi és belső fogstruktúrát, gyökértömést, festékpenetrációt egyszerre lehet megjeleníteni, és pontosan mérni [31]. Összefoglalás A mikroszivárgás jelenségének vizsgálatára és kiértékelésére számos módszer létezik. Ennek oka az lehet, hogy eddig még nem sikerült olyan in vitro vizsgálómódszert találni, ami az élő szervezetben bekövetkező folyamatokat hűen tudja utánozni. Több kutatócsoport tett kísérletet arra, hogy összehasonlítsa a különböző vizsgálómódszerek hatékonyságát. A kapott eredmények többsége azt bizonyítja, hogy a vizsgálómódszerek nem összehasonlíthatók [1,3, 45, 60]. A gyökértömés mentén létrejövő mikroszivárgást, az ott végbemenő történéseket két vizsgálómódszer utánozhatja a leghűbben. Az egyik a baktériumpenetrációs vizsgálat, hiszen bizonyított, hogy a pulpális és periapikális elváltozások hátterében bakteriális fertőzés áll fenn. A másik a folyadékfiltrációs módszer, amely a gyökér teljes hosszában kimutatja a létrejövő zárási hibát, ráadásul hosszú távú követéses vizsgálatra is alkalmas, mivel nem roncsolja a fog szerkezetét [65]. A gyökértömésben végbemenő degradációs folyamatokat ugyanis csak hosszú távon lehet megítélni. Wu és Wesselink 1993-as összefoglaló közleményében a mikroszivárgást vizsgáló módszerek megfelelő standardizációját hiányolta [63]. Schuurs [50] statisztikai tanulmányában bizonyítja, hogy endodontiai vizsgálatoknál annak érdekében, hogy statisztikailag releváns eredmények születhessenek, egy kísérleti csoportban minimum 63 fognak kellene szerepelnie. Ugyancsak elgondolkodtató az a tény, hogy a vizsgálati objektumok, vagyis az emberi fogak milyen jelentős morfológiai különbözőséggel bírnak. Ezt a körülményt figyelembe véve jogosan merül fel az a kérdés, hogy lehetséges-e ilyen nagy számban akár csak megközelítőleg hasonló morfológiájú fogakat gyűjteni? A vizsgálómódszerek kiértékelésénél a szemléletmód is változik. A sokat idézett 1993-as Wu és Wesse/Zn/c-közleményben [63] már megfogalmazódik, hogy qualitativ eredmények helyett, quantitativ eredményeket lenne célszerű produkálni. Ez azt jelenti, hogy a mikroszivárgás kiértékelése ne egy dimenzióban történjék (longitudinális metszési sík), hanem két, vagy még inkább három dimenzióban, mivel a festékpenetráció csak lineáris értékelése nem lehet valós mutatója az endodonciai kezelés sikerességének vagy sikertelenségének. Ez a kijelentés beleillik a modern endodonciai szemlélet megállapításainak sorába, mely szerint gyökérkezelés sikerességét sok tényező befolyásolja. Ezek közül a legfontosabb a baktériumok jelenléte a gyökércsatornában. A gyökércsatorna teljes lezárásának az elégtelensége csak egy potenciális lehetőség a bakteriális kontaminációra, túlélésre vagy rekolonizációra. A szájüreg, a fog, a periapikális szövetek, szövetfolyadékok és a gyökércsatorna-tartalom között többféle kölcsönhatás lehetséges, amelyek következményeit nem lehet előre megjósolni. Az endodonciai sikeresség végső soron az endodonciai kezelést követő koronái [8] és apikális mikroszivárgás jelenségére adott szervezeti válaszreakció ellensúlyozó képességétől függ. Irodalom 1. Al-Ghamdi A,Wennberg A: Testing of sealing ability of endodontic filling materials. Endod Dent Traumatol 1994; 10: 249-255. 2. Barkhordar RA, Bui T, Watanabe L: An evaluation of sealing ability of calcium hydroxide sealers. Oral Surg Oral Med and Oral Path 1989;68:86-92. 3. Barthel CR, Moshonov J, Shuping G, Orstavik D: Bacterial leakage versus dye leakage in obturated root canals. Int Endod J 1999; 32: 370-375. 4. Behrend GD, Cutler CW, Gutmann JL: An in vitro study of smear layer removal and microbial leakage along root-canal fillings. Int Endod J 1996; 29: 99-107. 5. Berutti E: Computerized analysis of the instrumentation of the root canal system. J Endod 1993; 19: 236-238. 6. Carlsen O: Dental Morphology. Copenhagen, Denmark: Munksgaard 3rd ed. 1987; 35-46. 7. Chailertvanitkul P, Saunders WP, Saunders EM, Mackenzie D, Weetman DA: An in vitro study of the coronal leakage of two root canal sealers using an obligate anaerobe microbial marker. Int Endod J1996; 29: 249-255. 8. Chailertvanitkul P, Saunders WP, Saunders EM, Mackenzie D: Polimicrobial coronal leakage of super EBA root-end fillings following two methods of root-end preparation. Int Endod J 1998; 31: 348- 352. 9. De Bruyne MAA, De Bruyne RJE, De Moor RJG: Longitudinal study on microleakage of three rot-end filling materials by the fluid transport method and by capillary flow porometry. Int Endod J 2005; 38: 129-136. 10. Dobó Nagy Cs, Barta K, Bernáth M, Szabó J: A gyökércsatorna tágító műszerek összehasonlító értékelése kihúzott emberi fogakon. III. rész. A hangfrekvenciás és az ultrahang műszerek vizsgálata. Fogon/ Szle 1996; 89: 75-85. 11. Douglas WH, Chen CJ, Craig RG: Improved neutron activation analysis of microleakage around a hydrophobic composite restorative. J Dent Res 1980; 59: 1507-1510. 12. Dow PR, Ingle Jl: Isotope determination of root canal failure. Oral Surg 1955; 8: 1100-1104. 13. Fabricius L, Dahlen G, Ohman AE, Möller AJR: Predominant indigenous oral bacterial isolated from infected root canals after varied times of closure. Scand J Dent Res 1982; 90:134-144. 14. Farzaneh M, Abitbol S, Friedman S: Treatment outcome in end-