Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-02-01 / 1. szám
22 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 1. sz. 2008. a radioizotóp vizsgálatok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mivel nem teszik lehetővé a mikroszivárgás detektálásának kvantitatív kiértékelését. Neutron-aktivációs analízis Elsőként Going és mtsai [19], majd Douglass és mtsai [11] alkalmazták ezt a technikát, amelynek során kémiai markert (manganézt) juttattak a fogba. Ezután a fogat betömték, majd kihúzták. A fogat nukleáris reaktor belsejébe helyezték, ahol neutronnal energizált izotóppal (56 Mn) bombázták és mérték a fog által kibocsátott sugárzást. Mivel ezzel a módszerrel nem lehetett pontosan kimutatni azt, hogy a sugárzás a tömőanyagon, vagy esetleg a fog anyagán keresztüljutva következett-e be, a módszer hamar feledésbe merült. Elektrokémiai vizsgáló módszerek A módszert endodonciai vizsgálatok esetében először Jacobsen és von Fraunhofer [28] alkalmazta. Alapja az a fizikai törvény, hogy ha elektrolit-oldatba merítenek két különböző elektropotenciállal rendelkező fémet, köztük mérhető elektromos áram alakul ki. A kísérlet során a gyökértömött fogak gyökerét az apikális 3 mm kivételével két réteg körömlakkal vonták be. Egy kádat 1%-os KCI vagy 0,01 mol/L NaCI elektrolit oldattal töltöttek fel, amelybe a gyökértömött fogat úgy állították be, hogy annak apikális 6-8 mm-e érjen az oldatba. A rendszerben két elektród szerepel. Az egyik elektród vagy anód (legtöbbször korrodáló acél) a gyökértömött fog gyökértömésének koronális részében van rögzítve, míg a másik elektród, a számoló elektród vagy katód (rozsdamentes acél) az elektrolit oldatba merül. A két elektródot összekötő áramkörhöz egy mérőeszközt csatlakoztatnak, ami az aktuálisan átfolyó elektromos áram bizonyos tulajdonságát - régebben az áramerősséget pA-ben, napjainkban az impedanciát kíí-ban - méri. A mérőeszköz akkor mér, ha az elektrolit oldat a gyökértömés menti réseken átdiffundálva képes eljutni a gyökértömésbe ágyazott mérőelektródáig. Az eletrolit mintegy egy hét alatt tud a négy-öt mm-nyi vastag gyökértömő anyagon átjutni [21], Az elektrokémiai vizsgálatoknak vannak előnyei és hátrányai. Előnyként fogadható el, hogy alkalmasak longitudinális vizsgálatokra. Hátrányként szerepel egyfelől az a körülmény, hogy az eredményeknek egy alsó limitje van. Ahhoz ugyanis, hogy a szivárgást regisztrálni lehessen, az elektrolitnak a gyökértömés teljes hosszán át kell penetrálnia, így a parciális szivárgást nem lehet detektálni. Másik hátránya az, hogy nem veszi figyelembe bizonyos tömőanyagok (főleg a glass-ionomer cementek) dielektrikus tulajdonságait, amelyek a kötési folyamat során változhatnak [39], Kémiai nyomkövetők A nem radioaktív kémiai nyomkövetők alkalmazása a fényképezési technikából származik. Alkalmazásuk esetében legalább két vagy több anyag reakciója következik be. A legáltalánosabban alkalmazott módszer használata során két színtelen összetevő találkozása esetén létrejövő reakció során látható anyag csapódik ki. A módszer érzékenysége attól függ, hogyan képesek az összetevők külön-külön penetrálni. A módszert elsők között vizsgáló Kornfield [36], kémiai nyomkövetőt alkalmazott a mikroszivárgás-vizsgálatra. A ma is gyakran alkalmazott módszer esetében [25] a fogat először 50%-os ezüst-nitrát oldatba mártják mintegy 1 órányi időtartalomra, majd 3-6 órára fényképelőhívó oldatba, hidrokinonba helyezik. Az ezüst-nitrát szemcsemérete extrém kicsi (0,059 nm), összehasonlítva az átlagos baktériummérettel (0,5-1 pm). Az organikus előhívó oldat mérete viszont jóval nagyobb, így kérdéses, hogy mennyire tudja követni az ezüstnitrát szemcséket a mikrorésekben és a dentintubulusokban. Előnyként mondható el, hogy a kicsapódott oldat fekete színű, ami markáns kontrasztot ad a foganyaggal illetve a gyökértömő anyaggal szemben. Az ezüst-nitrátot pufferolni kell, hogy pH-ja ne nagyon különbözzön a neutrálistól, és ne okozzon önmagában is valamilyen nem kívánt reakciót a dentinnel. Általánosságban elmondható, hogy ez a módszer használhatóságát tekintve csak másodlagos a festékpenetrációhoz képest. Festékpenetráció A festékpenetrációs vizsgálatok a mikroszivárgás-vizsgálatok között a leggyakrabban alkalmazott, de a legellentmondásosabb módszerei [3, 20, 42]. Gyakori alkalmazásának oka a módszer viszonylagos egyszerűsége. Az előkészítés során a gyökértömött fog koronái kétharmadát két réteg körömlakkal vagy viasszal fedik. A szabadon hagyott apikális részt festékoldatba mártják. A meghatározott behatási idő elteltével a megfestett gyökeret eltávolítják a festékoldatból, majd egy kiválasztott módszer segítségével kiértékelik a festékszivárgás kiterjedését. A festék kiválasztásánál, alkalmasságának megítélésénél ismerni kell az adott festék fizikai, kémiai sajátosságait annak érdekében, hogy előre ismertté lehessen tenni a foganyag, a gyökértömő anyag és a festék közötti a lehetséges interakciókat. Példaként említhető, hogy az alacsony pH-jú festékek kioldják a kalciumot a foganyagból, módosítva ezáltal az eredményeket [63], A festékek pH-jának neutralizálására (pufferolásra) használt anyag precipitátumot képezhet a gyökértömés mentén, ami elzárhatja a réseket. Maga a festék is képes kémiai reakcióba lépni a dentinnel vagy a gyökértömő anyagokkal. A festékbe mártott fogak esetében a penetráció nemcsak a széli záródásnál képződött résekben, hanem a fog csúcsi részénél elhelyezkedő foramenen (forameneken) és a dentintubulusokon keresztül is létrejöhet, ami növeli a festékpenetráció mértékét [62], A mikrorésekben és a dentinben a festék penetráció mértékét befolyásolja a festék pH-ja, szemcsemérete, koncentrációja, a diffúziós képessége, a kapilláris hatás, a dentin vastagsága, felszínmérete és természe-
