Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)

2008-12-01 / 6. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 6. sz. 2008.

235

HÍREK

Megemlékezés Dr. Harald Löe professzorról

Dr. Harald Löe a modern parodontológia atyja - aki 1965-ben elsőnek igazolta tudományos módszerekkel a dentális plakk patológiai szerepét a fogágybetegség etológiájában - 82 éves korában ez év augusztusában elhunyt. Professzor Löe Norvégiában született, fogorvosi tanulmányait Oslóban végezte, és fogorvosi diplomáját 1952-ben szerezte meg. Ezt követően fiatal kutató éveit Oslóban majd Dániában töltötte. 1956-ban vált világhírűvé az „Experimentális gingivitis” bemutatott vizsgálati eredményeivel.

1974-ben nyert professzori kinevezést az Egyesült Államok Connecticut államának egyetemére. A University of Connecticut parodontológiai tanszékének lett professzora, és egyben a fogorvosi fakultás dékánja. Ezt a tisztségét 1983-ig töltötte be, amikor kinevezést nyert az amerikai központi fogorvosi kutató intézet: a National Institute of Dental Research (NIDR) igazgatói posztjára. így ezt követően közel két évtizedig a Washington DC melletti hatalmas kutatóközpontban élt és alkotott. Ez az intézet az amerikai fogorvosi kutatás központja. Vezetése alatt a kutatóközpont nem csupán a caries és fogágybetegség kutatására fókuszált, hanem kiterjesztette aktivitását a szájüregi daganatok, a TM ízületi diszfunkciók, az ízérzési zavarok kutatására is. Vezetése és irányítása alatt az elmúlt három évtizedben több száz nagy jelentőségű nemzetközi multicentrikus vizsgálat folyt, és több, az experimentális gingivitis tanulmányhoz hasonló súlyú és jelentőségű publikációja jelent meg. Több száz közlemény és kézikönyv fűződik nevéhez. A mai napig a 20. századi fogászat legelismertebb személyiségének tartja a szakirodalom.

Nyugdíjba vonulása után először visszaköltözött a Connecticut állambeli Farmington városkába, majd visszatért szülőhazájába, Norvégiába. Mint a UCONN University of Connecticut dékánja igen széles körű nemzetközi kapcsolatokat épített ki, sok európai kutatót és professzort hívott meg fakultására. Magas pozíciója ellenére igen közvetlen és szívélyes ember volt. Nagyon jó kapcsolatot tartott fenn fiatal munkatársaival. Háza is mindig nyitva volt kollégái és hallgatói előtt. Híres volt a Harald Löe „Open Hause Party”, amikor adott szombaton bárki felkereshette a dékánt és családját a gyönyörű környezetben lévő farmingtoni otthonában. Löe professzor meghívása révén látogatott el Farmingtonba Bánóczy professzor asszony,

karunk akkori dékánja 1982-ben, és tölthetett több hónapot mint vendég professzor Zelles Tivadar profeszszor úr, a fogorvosi kar Oral Biológiai intézetében Cutler professzor laboratóriumában. Jellemző volt Löe professzor közvetlen személyiségére, hogy 1982-ben személyesen várta Bánóczy Jolánt és munkatársát a Kennedy repülőtéren, amely több mint 200 km-re van Farmingtontól, és gondoskodott kéthetes látogatásuk során a programjukról. Bár Löe professzor akkor már az NIDR igazgatója volt, amikor jelen megemlékezés szerzője 1983 júliusában megkezdhette kétéves rezidens programját a UCONN fogorvosi fakultásán, és szerezhetett amerikai szakvizsgát 1985-ben, de több alkalommal vehettem részt Löe professzor előadásain, illetve az általa adott fogadásokon, amikor mint az NIDR igazgatója visszalátogatott Farmingtonba.

Még két alkalommal térhettem vissza az 1986-88- as években egy-egy szemeszter erejéig, hogy a korábban megkezdett kutatásaimat befejezve PhD-diszszertációmat elkészíthessem. Az egész világ sokat köszönhet Harald Löe munkásságának, hiszen a parodontális prevenció fontossága és a dentális plakk szerepe általa vált egyértelművé. Személy szerint mi magyarok is büszkék lehetünk arra, hogy módunkban volt ezt a nagy, világhírű embert megismerni, és rövid ideig együtt dolgozhattunk vele.

Dr. Gera István