Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-12-01 / 6. szám
226 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 6. sz. 2008. mérte a fogeltávolítási gyakoriságot, és azt tapasztalta, hogy a kezdeti 30%-os értékről 1968-ra 76%-ig emelkedett, majd 1993-ra a kiindulási szint alá, 28%-ra esett vissza. A csökkenést a szerző szerint több tényező együttes hatása váltja ki. Bizonyítást nyert, hogy a teltebb arcprofil a páciensek jelentős részénél kedvezőbb esztétikai hatást kelt. Proffit szerint az extrakciók az esetek többségében éppen homorú profil kialakulásához vezetnek. Ma egyre erősödik a nézet, hogy a páciens arcprofilja döntő az extrakciós javallat megítélésében. Ugyanakkor egy, a közelmúltban megjelent vizsgálat szerzői nem találtak különbséget a 4 premoláris extrakcióval illetve non-extrakciós protokoll szerint kezelt páciensek arcprofil értékeiben [7], Tanulmányok mutattak rá arra is, hogy fogeltávolítás után is recidiválhat a torlódás és temporomandibuláris ízületi rendellenességekkel is kapcsolatba hozták a premoláris fogak hiányát. Proffit szerint az 1970-es években megjelenő újabb technikák (pl. ragasztott bracketek) és az Egyesült Államokban is elterjedő funkciós kezelések hozzájárultak a fogeltávolítási ráta csökkenéséhez [6]. Európában a publikált adatok alapján kevésbé egyértelmű a változás iránya, de az értékek itt is igen széles határok (11,4-44,5%) között mozognak [8], Az utóbbi évtizedben kevés adat lelhető fel a nemzetközi irodalomban. A US National Library of Medicine PubMed internetes adatbázisában az „orthodontic”, „extraction”, „frequency” kulcsszavakkal végeztünk keresést. Az eredmények közül a magyar, angol és német nyelvű közleményeket vettük figyelembe. Az így kapott 104 találat közül választottuk ki azokat, melyek a fogszabályozás céljából végzett fogeltávolítás gyakoriságával foglalkoznak. Mindössze 4 ilyen publikációt találtunk [1, 5, 6, 8], közülük a legutolsó 1994-ben jelent meg. Az extrakciós gyakoriságban tapasztalt jelentős különbségek abból adódhatnak, hogy az egyes iskolák között továbbra sincs egyetértés a kezelési protokollokban. Az egymásnak ellentmondó lehetőségek elbizonytalanítják az ortodontust a kezelési terv készítésekor. Az orvos-páciens kapcsolatra is kihat, ha a páciens megérzi kezelőorvosában a bizonytalanságot, ez kétséget kelt a terv elfogadását illetően. A többéves kezelést és együttműködést pedig nem lehet ilyen bizonytalanságra alapozni, és nem tudjuk követni a bizonyítékon alapuló fogorvoslás kritériumait sem. Az extrakciós gyakoriság egy olyan statisztikai jellemző, amely megadja, hogy a teljes vizsgálati csoporthoz képest a kezelésre kerülő páciensek hány százalékánál történik maradófog-eltávolítás. A szubjektív, hagyományokon, beidegződéseken alapuló nézetekkel szemben ez objektív információt jelent. Tanulmányunk célja az volt, hogy klinikánkon felmérjük a fogeltávolítás gyakoriságát, és összehasonlítsuk az irodalomban található adatokkal. Feltételeztük, hogy a kefalometriai analízis egyes paraméterei különböznek a fogeltávolítással, illetve az a nélkül kezelt betegcsoportban. Kérdésként tettük fel, hogy vajon a teleröntgen analízis segítségünkre van-e az extrakciós döntésben. Anyag és módszer A Pécsi Tudományegyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika Fogszabályozási Osztályának beteganyagát vizsgáltuk retrospektív módon. A 2004. 01.01 és 2006. 12. 31. közötti időszakban hozott kezelési terveket tekintettük át. A teljes esetszám 416 volt (148 férfi, 268 nő), az átlagéletkor 12,25 (7-33) év. A kezelési terv készítését minden esetben megelőzte OP és teleröntgen-felvétel, kefalometriai analízis, valamint mintakészítés. Csak ortodonciai indikációval eltávolított fogakat vettünk a tanulmányba, a bölcsességfogakat kizártuk. Szintén kizártuk a hasadékos vagy más fejlődési rendellenességben szenvedőket, az apláziát kivéve. Az adatok összegyűjtését és értékelését két orvos végezte. Összeszámoltuk az extrakciós és non-extrakciós terápiával kezelendő páciensek számát. Megállapítottuk, hogy a páciens a tervezés idején maradó, vagy vegyes fogazattal rendelkezett-e, valamint hogy melyik Angle-osztályba tartozott. Bejelöltük továbbá, hogy melyik fogat/fogakat terveztük eltávolítani. Vizsgáltuk a páciens együttműködési készségét. Akkor tekintettük elfogadottnak a tervet, ha a páciens eljött a megbeszélésre és elfogadta a kezelőorvos által ajánlott kezelést, tehát a terápia ténylegesen megkezdődött. Mind a 416 páciensnél Hasund-féle teleröntgen kiértékelést végeztünk, és a következő adatokat hasonlítottuk össze: ANB, arcmagasság-index, interincizális szög, Tweed-szög, nazolabiális szög. Az extrakciós és non-extrakciós csoport paramétereinek összehasonlítására kétmintás t-próbát végeztünk, az eredményeket 95%-os szignifikancia szint mellett értelmeztük. I. táblázat Klinikánkon mért extrakciós gyakoriság a teljes minta és a maradó fogazattal rendelkező páciensek esetében EXTRAKCIÓS ESET NON-EXTRAKCIÓS ESET TELJES MINTA (416) 173 (41,59%) 243 (58,41%) MARADÓ FOGAZATTAL RENDELKEZŐ PÁCIENSEK (246) 127 (51,63%) 119 (48,37%)
