Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-12-01 / 6. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 6. sz. 2008. 219-223. Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi és Egészségtudományi Centrum Általános Orvostudományi Kar Fogászati és Szájsebészeti Klinikája, Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Tanszék, Pécs Nagyméretű submandibularis nyálkő és sialo-oralis fistula Esetismertetés és irodalmi áttekintés DR. SZALMA JÓZSEF, DR. ORSI ENIKŐ, DR. NYÁRÁDY ZOLTÁN, DR. SZABÓ GYULA, DR. OLASZ LAJOS A nyálkövesség az egyik leggyakoribb betegség a nagy nyálmirigyek esetén, előfordulása körülbelül a népesség 1-2%-át érinti. Leggyakrabban a submandibularis mirigy kövességét kell kezelnünk. Óriás nyálkövek képződése viszonylag ritka, de szerencsére kezelésük legtöbbször egyszerű. Extrém méretű kövek kialakulására esetenként fistula képződése mellett van lehetőség. Szerzők dolgozatában egy 27 mm-es, fistulaképződést okozó, submandibularis nyálköves eset diagnosztikája illetve ellátása kapcsán tekintik át a hazai és a külföldi szakirodalmat. Kulcsszavak: sialolithiasis, nyálkő, Wharton-vezeték, submandibularis nyálmirigy, sialo-oralis fistula Irodalmi adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a nyálkövesség a népesség 1-2%-ában okoz problémát [5, 8, 9, 13, 14, 19]. Leggyakoribb a submandibularis mirigy megbetegedése körülbelül 85-95%. A parotis kövessége 5-15%, a sublingualis és a kisnyálmirigyek kövessége pedig csupán 1-2% körüli [2, 4]. Előfordulása minden életkorban lehetséges, de leggyakoribb a 30. és a 60. életévek között [21]. Gyermekkorból történő esetek közlése ritka. A betegeknél leggyakrabban az elzáródás miatt, általában étkezéseket követő duzzanatot és az esetleges abszcedáló fertőzés jeleit tapasztaljuk. A kivezető csövek részleges elzáródása sokszor panaszmentes, de teljes elzáródás esetén sem fordulnak a betegek azonnal orvoshoz. A kövek elhelyezkedhetnek a mirigy parenchímájában és a Wharton-vezetékben is, mely alapvetően befolyásolja és meghatározza terápiás lehetőségeinket. Általánosságban elmondható, hogy az eltávolított kövek nagy része 1 mm és 1 cm közötti. A 1,5 cmnél nagyobb kövek már ritkábbak, míg extrém méretű kövek praxisqyakorlatonként is csak párszor fordulnak elő [7, 14]. Régóta fennálló „óriás” kövek esetén előfordulhat, hogy a nyál és/vagy a kő utat tör a submandibularis régióban a bőrfelszínre vagy a szájüregen belül, a szájfenékre [8], A hazai tudományos folyóiratokban az utolsó két évtizedben mellőzött témát a hazai és nemzetközi szakirodalom áttekintésével illetve egy esetismertetésen keresztül dolgoztuk fel korszerűen. Estismertetés Esetünk, egy 56 éves, jó általános egészségi állapotban lévő férfibeteg. Az anamnézis felvételekor kiderült, hogy közel 19 hónapja visszatérően jelentkezett fő panasza, az étkezéseket követő submandibularis terület duzzanata, mely korábban mindig lelohadt. A két napja tartó étkezési nehezítettség és a duzzanat, valamint enyhe láz jelenléte miatt fordult orvoshoz. Fizikális vizsgálat során a bal állkapocs szöglettájékra kifejtett nyomással, kis mennyiségű mucopurulens, viszkózus nyál ürült a caruncula sublingualisból. A Wharton-vezeték lefutásának megfelelő bimanuális áttapintás során a vezeték mirigyközeli harmadánál követ tapintottunk. Klinikai protokollunk szerint orthopantomogramm (OP) és alsó ráharapásos röntgenfelvételeket készítettünk. Az OP röntgenfelvételen egyértelmű kőárnyékot véltünk felfedezni a kivezető cső hátsó harmadában (1. ábra). Az anteroposterior irányból készített ráharapásos felvételen nem, csak a posteroanterior irányú felvételen sikerült a kő egy részét detektálnunk. A beteg gyulladásos tüneteire antibiotikumot (sulfamethoxazole, Tabl. Sumetrolim 2x2) rendeltünk, továbbá az esetlegesen a mirigyállományban megbúvó kövek felderítésére illetve az általunk leírt kő pontos lokalizációjának megítélésére (ductus vagy mirigy), CT-vizsgálatot is kértünk. 8 nappal később - a CT-vizsgálat eredménye ismeretében - a beteget kontrolláltuk. A duzzanat már jóval kisebb mértékű volt, és a páciens elmondása sze-Erkezett: 2008. szeptember 26. Elfogadva: 2008. október 28.
