Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)

2008-10-01 / 5. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 5. sz. 2008. 171-178. Semmelweis Egyelem, Önálló Radiológia Részleg' Semmelweis Egyetem, Fogpótlástani Klinika" A fém műtermék a fejnyaki cone-beam CT (CBCT) képeken KOVÁCS MIKLÓS’, DR. FEJÉRDY PÁL”, DR. DOBÓ NAGY CSABA’ Csupán néhány olyan terület van, ahol a CBCT készülékek gyengébben teljesítenek, összehasonlítva őket a hagyományos CT ké­szülékekkel. Egyik ilyen terület az alacsony kontrasztfelbontás, aminek a lágy szövetek megkülönböztetésénél van jelentősége. A másik pedig a fém műtermékekből adódó képminőség-romlás, mely összefügg más műtermékekkel, mint a sugárkeményedésből vagy a röntgenfoton szóródásból adódó műtermékekkel. A legtöbb fejnyaki alkalmazásnál a fém műtermékek játszanak fontosabb szerepet. Néhány esetben már a szkennelés beállításával elkerülhető a műtermék megjelenése, azonban gyakran nincs erre lehetőség. A je­lenleg használatban lévő korrekciós algoritmusok bár sokat javítanak a kép minőségén, azonban nem jelentik a probléma maradék­talan megoldását. Az iteratív rekonstrukciós algoritmusok kereskedelmi forgalomba kerülése, melyet a számítógépek teljesítménye jelenleg még ideig-óráig hátráltat, a legtöbb műterméket hatékonyan tudja csökkenteni, továbbá használatuk jelentősen csökkentheti a beteg CT diagnosztikai eljárásból adódó sugárterhelését. Kulcsszavak: cone-beam CT, CT műtermékek, fém műtermék, rekonstrukciós algoritmusok Bevezetés A számítógépes röntgentomográfia megszületése az informatika fejlődésével vált lehetővé. A szeletek re­konstrukciójához szükséges matematikai elmélet, az inverz Radon transzformáció már 1917-ben ismert volt, azonban a gyakorlati megvalósuláshoz, melyre 1973- ban került sor [3], szükséges volt a rekonstrukciót meg­felelő sebességgel elvégezni képes számítógépekre. Már ez a két évszám is jól illusztrálja, milyen szorosan összefonódik a számítógépes tomográfia és a számí­tástechnika fejlődése. Ahogy a technika születésekor késve tudott az elmé­let a gyakorlati életbe utat törni, úgy ez jelenleg is meg­ismétlődni látszik. Szintén a számítógépek vetnek gá­tat egy rendkívül számolásigényes, de egybe nagyon sokat ígérő új rekonstrukciós algoritmus család, az iter­atív, azaz ismétlésen alapuló algoritmusok térhódításá­nak. Ennek a módszernek különösen nagy jelentősé­ge lesz a cikk fő témája szempontjából, a műtermékek elkerülésében éppúgy, ahogy a beteg dózisterhelésé­nek csökkentésében is [21]. A műtermékek korrigálása vagy elkerülése a CT-ké­­szülékek fejlesztése területén központi jelentőségű. Egyre nagyobb követelményeket támasztanak a felvé­telek részletgazdagságával, pontosságával szemben, emellett elvárás a gyors és kis dózisterheléssel járó felvétel. Mindezek a kívánalmak még hatékonyabb el­járásokat követelnek meg a fejlesztőktől, melyek segít­ségével lényegesen kevesebb műtermék rontja a CT- szeletek minőségét. A cone-beam CT-k megjelenése A hagyományos CT-készülékek legelterjedtebb válto­zata ún. harmadik generációs CT, melynél egy legyező geometriájú nyalábbal történik a képalkotás a röntgen­­forrás és a detektorsor egyidejű forgása mellett. A szken­­nelési idő jelentősen csökkenthető, ha egyszerre nem egy, hanem több detektorsor gyűjti az adatokat. Az elmúlt évtizedben a párhuzamos detektorsorok beépítésével egy technikai verseny indult el. Egymás után jelentek meg a mind több szelet egyidejű szken­­nelésére alkalmas készülékek, melyek a képek mi­nőségének növelése mellett garantálták az alacsony szkennelési időt. A jelenlegi csúcstartó készülék 256 szelet egyidejű szkennelésére alkalmas. A többszele­tes CT-készülékeknek további előnye, hogy a korábban irányfüggő voxel méret (a voxel a pixel 3D-os megfele­lője, a térbeli adathalmaz alapegysége) irányfügget­lenné, azaz izotróppá vált. A 2000-es évben a többsze­letes CT-készülékek 5-15 másodperces szkennelési idő mellett millimétere alatti, izotróp felbontást képesek nyújtani. Az egyidejűleg szkennelt szeletek számának növe­léséhez szükséges, hogy a legyező nyaláb vertikálisan is kinyíljon, azaz ne csak a szkennelt síkban legyen divergens. Minél több detektorsort építenek egybe a gyártók, annál inkább kúp geometriát kell, hogy ölt­sön a röntgennyaláb (1. ábra) [10]. A hagyományos CT-készülékek esetén a detektor­sorok és a röntgenforrás forgó mozgását transzlációs mozgás is kíséri. Ettől eltérően az 1998-ban, kereken Érkezett: 2008. július 8. Elfogadva: 2008. szeptember 16.

Next

/
Thumbnails
Contents