Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-08-01 / 4. szám
144 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 4. sz. 2008. lításban mutatja a metakrilát bázisú és üvegionomer anyagok retenciójának viszonyát és szignifikanciaértékeit [30]. 1.2. Retenciós ráta a tej- és maradó fogakban Erről viszonylag kevés információnk van. Vrbic nem talált különbséget a tej- és maradó fogak között [54], Simonsen [48] tejfogak esetében három év utáni 94%-os retencióról, viszont Duggal a barázdazárások két év utáni 50%-os elvesztéséről számolt be [19]. 1.3. Retenciós különbségek fogcsoportok szerint Molárisokhoz viszonyítva a kisőrlő fogakban jobb retenciós eredményről számol be sok tanulmány. Premolárisokban az intakt barázdazárások aránya közel 100%-os [54], Az alsó és felső molárisokat összehasonlítva, a felsőknél gyakrabban tapasztalták a barázdazáró anyag elvesztését. A hibákon kívül ezt a nehezebb applikálhatóságnak, esetleges nyál kontaminációnak tudták be [26, 44], 2. Caries-protektív hatás A caries-protektív hatás tanulmányozására az 1970-es évek végéig az ún. féloldali (half-mouth design) vizsgálatokat választottak, azaz az egyik oldali barázdazárt moláris fogat a másik oldali kezeletlen kontroli-foggal hasonlították össze. Ezt a módszert azonban - miután nyilvánvalóvá vált a barázdazárás caries-megelőző hatása - etikai megfontolásból nem lehetett tovább folytatni. így ma már szinte kizárólag csak a különböző anyagok retenciós rátájának vizsgálatára szorítkoznak. A második generációs barázdazárók prevenciós hatása 33 és 71% között változik [41], Keresztmetszeti vizsgálatokban megfigyeltek 75%-ig terjedő caries-redukciót is. Tekintetbe kell venni, hogy nagyobb mértékű caries-redukció érhető el a magasabb caries-prevalenciájú populációban, mint az alacsonyabb caries megbetegedésű rétegekben. A két meta-analízises vizsgálat végső következtetése különböző. Ltodra és misai [28] 71%-os caries-redukciót, míg Mejare [34] első molárisoknál 33%-os caries-preventív hatást mért, és ezzel megerősítette Rock és Anderson [43] korábbi eredményeit. A kompozitbázisú és üvegionomer anyagok caries-preventív hatása hasonló (V. táblázat) [6, 21, 32], A második molárisok, premolárisok és tejmolárisokra korlátozott evidencia áll fenn. [34], 3. Költséghatékonyság Annak ellenére, hogy teljesen egyértelmű, hogy a barázdazárás szignifikáns caries védelmet nyújt, használatát limitálták költség-hatékonysági megfontolásból. Egyes felmérések szerint egy-egy rizikó felszínre alkalmazott barázdazárással 57%-os költség-csökkentés érhető el [24], Raadal és mtsai szerint a költséghatékonyság függ a populáció caries-prevalenciájától, a lezárt fogtípustól (moláris, premoláris), az indikáció kritériumaitól, a retenció mértékétől, egyéb caries-preventív eljárás használatától [40]. Magas caries-rizikójú páciensnél nagyobb a haszon, alacsonyabb caries-prevalenciájú populációnál csökken a költséghatékonyság [18]. Kühnisch és mtsai, valamint Weintraub és mtsai szerint a költséghatékonyságot befolyásoló faktorok a következők [26, 55]: • A szolgáltatást nyújtó (orvos) karaktere • Az esetleges újrazárás költségei • A barázdazárás töméshez viszonyított költsége • Az egyéni caries-rizikó meghatározás költsége • A barázdazárás és a helyi fluorid-kezelés költséghaszon vonatkozása A költséghatékonyság fontos szempont, de etikai megfontolásból az orális egészség védelmét nem szabad pusztán gazdasági megközelítésből szemlélni [57], A számszerű adatok mellett mégis a legnagyobb haszon és felbecsülhetetlen érték az az egészségnyereség, amit a cariesmentes fogazat megtartása jelent. Prevenciós programok A kutatások eredményei alapján evidens, hogy a barázdazárást célszerű a prevenciós programok részévé tenni a fogászati team részéről. Elméleti megfontolások alapján azonban számos kapcsolódó szempontot figyelembe kell venni a gyakorlatban. Az 1970-es években a legtöbb iparilag fejlett államban a 11-12 éves gyerekek szinte valamennyi rágófelszínét betömték amalgámmal a Black-féle „extension for prevention” elv alapján. Ennek eredményeképpen igen sok intakt barázdát feltártak, ami óriási mértékű túlkezelést jelentett abban az időben. Ma már csak a dentinbe terjedő caries-ellátás történik töméssel. Hasonló tendencia figyelhető meg az országok többségében a barázdazárással kapcsolatban is. Az utóbbi évtizedekben világszerte számos, a molárisok okkluzális felszínére irányuló non-invazív prevenciós programot vezettek be. Például a „Healthy People 2010” U.S. program célul tűzte ki a barázdazárásban részesülő gyermekek arányának 50%-ra való növelését [5]. Axelsson és mtsai speciális szükségleteken és költséghatékonyságon alapuló, a rágófelszíni cariesmegelőzésre koncentráló megelőző programot indított Svédországban, Vármland megyében. A barázdazárók indikációját az áttörőben lévő moláris fogakra, a „sticky” rizikó barázdákra és a rizikó egyénekre limitálták. Kompozit resin bázisú anyagokat fokozatosan üvegionomér és resin modified üvegionomer anyagokra cserélték, amelyek még fluorid-leadással is szolgálnak a fogak erupciós fázisában. Elegendő csak a molárisok 10-20 %-át lezárni ahhoz, hogy közel 100%-os caries-prevenciót lehessen elérni. [3, 15, 16], Csupán költséghatékonysági megfontolások alapján sem lehet szentesíteni a barázdazárás általános használatának elvét. A programokban tehát érvényesíteni kell a kutatások eredményei alapján egyértelművé vált indikációs elveket.