Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-08-01 / 4. szám
139 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 4. sz. 2008. 2. A barázdazárás epidemiológiai adatai Barázdazárásra vonatkozó epidemiológiai adatok csak korlátozottan állnak rendelkezésre. A WHO 1986-os standard vizsgálati formuláján már rögzíthető a meglévő barázdazárás, illetve a kezelési szükséglet. Mérhető a barázdazárásban részesült gyermekek aránya és a barázdazárt fogak prevalenciája. Általában az 5-8 és 11-14 éveseknél vizsgálják az egy vagy több barázdazárt moláris foggal rendelkező gyermekek %-os arányát. Kezdetben az egyes országok és régiók más-más irányelvek, prevenciós programok, szakmai hozzáállás és finanszírozási eltérések következtében különböző mértékben alkalmazták az eljárást. Németországi regionális vizsgálatok alapján 1995-ben a 12 évesek 28%-a, 1998-ban 64,7%-a rendelkezett barázdazárt foggal, a lezárt moláris fogak prevalenciája 2,1 és 2,8 között mozgott [39]. Németországban, UK-ban és az Egyesült Államokban emelkedik a barázdazárások száma, Kanadában azonban nem [12], Az Egyesült Államokban 1999 és 2002 között gyűjtött adatok szerint a 6-11 évesek 30,5%-a rendelkezett barázdazárt foggal, ami 8%-os emelkedést jelent az előző (1986-87 évi) felmérésekhez képest [17], 2000. évi adatok szerint a 8-14 éves gyermekek felének volt barázdazárt foga [24], Hazánkban meglehetősen lassan terjedt el. Szőke és Petersen vizsgálatai szerint 2001-ben a 12 évesek 7,2%-a rendelkezett csak egy vagy több barázdazárt maradó foggal [56], Ma már egyes praxisokban sajnos leginkább „finanszírozási indikáció” alapján, a kelleténél sokkal gyakrabban használják. Nálunk a használat „praxisfüggő”, a két véglet van jelen, ami nyilvánvalóan nem felel meg sem a szakmai, sem a minőségbiztosítási követelményeknek. A kezdeti időkben az „alig-használat”, majd a „túlhasználat”, végül a reális szükségleteken alapuló használat folyamata számos országban megfigyelhető. Svédországban a barázdazárást alig használták a 70- es években, viszont a következő évtizedben erősen megnőtt a számuk, jelentős mennyiségű „túlkezelés” jött létre. Ma már csak a rizikó-páciensek rizikó-barázdáit zárják le elsősorban a rizikó-periódusban, mert egyéni szükségletek és költséghatékonyság alapján indikálják csak az eljárást, és működnek egyéb hatásos non-invazív caries-megelőző technikák is [3]. A barázdazárással kapcsolatos kulcskérdések 1. Szakszerű caries-diagnózis A barázdazárás indikációjához pontos caries-diagnosztikai vizsgálat szükséges [2,11,24, 53]. A klinikai fogászati vizsgálat plakkmentes, száraz fogfelszíneken történjen. Az ép, nem elszíneződött barázdák esetében a vizuális diagnózis kellően megbízható [5]. Az elszíneződött barázdáknál a vizuális észlelet gyakran hamis pozitív eredményt ad. A vizsgálat során a fogászati szonda használata mellőzendő a szondázást követő demineralizáció és a baktériumok bevitelének veszélye miatt (legfeljebb parodontalis szonda használata megengedett) [27], A szonda használata nem növeli a diagnózis megbízhatóságát a vizuális vizsgálathoz képest [20, 29, 30]. Vizsgálni, értékelni kell a barázdák lefutását, alakját, mélységét. Klinikailag legfontosabb a rejtett szuvasodás (hidden caries) felfedezése és az iniciális zománc caries elkülönítése a dentinbe terjedő szuvasodástól. Szükség lehet a korona-caries röntgendiagnosztizálására (szárnyasfilm-felvétel) is. Ugyancsak fontos a caries aktivitásának meghatározása, az aktív (rizikó!) és inaktív laesiók felismerése. 2. Rizikó-meghatározás Minden egyénnél - az összegyűjtött anamnesztikus adatok, klinikai észleletek és egyéb diagnosztikai eredmények alapján - cariesrizikó-meghatározást kell végezni a kezelést megelőzően. Ez képezi a bázisát a korrekt indikációnak [38, 45, 51]. Az általános és fogászati anamnézis, valamint a fogászati klinikai vizsgálat segítségével felderíthetők az általános (egészségi állapot, betegségek, fogyatékosság, szociális-gazda-I. táblázat Diagnosztikai döntési folyamat Barázdák és gödröcskék caries-diagnosztikai vizsgálata Egészséges barázda Zománc caries (iniciális laesio) Dentin caries korai stádium (mikrokavitáció) * * * Páciens- és fogfelszín függő cariesrizikó Kiegészítő diagnosztikai vizsgálatok * * * 4/ Nincs Van Nincs Dentin caries Dentin caries * * 4-* Nem szükséges barázdazárás Preventív barázdazárás Terápiás barázdazárás Minimál invazív tömés
