Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)

2008-08-01 / 4. szám

132

FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 4. sz. 2008.

egyik követelménye volt a „csúcsig érés”. Bár a csúcsig érés értelmezése változott az idők folyamán (foramen physiologicum, foramen anatomicum, foramen röntgenologicum), a csúcs meghatározása mindig fontos volt az endodonciai kezelésekben [77, 41]. Schnur a csatorna hosszát a csatornába vezetett mérőszonda segítségével, röntgennel határozta meg. A hajlékony mérőszonda 1-2 mm-es szakaszai különböző röntgensugár áteresztőképességű fémekből készültek, ami alapján a hosszúság mérhető volt [86], Ferenczy az átvilágítási eljárást, az úgynevezett „röntgentükröt” nem tartotta jó eljárásnak a gyökérkezelés közbeni ellenőrzésre, és a pillanatfelvétel készítését javasolta. Kétszeres expozíciós időt, 1-2 perc előhívást, öblítést, majd rövid fixálást javasolt. Ezzel a szokásos 10 perces várakozási idő 1-2 percre rövidíthető [24].

Keszthelyi tűs felvétel készítése után aránypárral javasolja az esetleges korrekció kiszámítását, Walter pedig egy olyan Miller-tű használatát ajánlja, amin egymástól 5 mm távolságra röntgenen is látható bejelölések vannak [50, 107], Fazekasé s Ackermann fogorvostanhallgatók segítségével azt mérte fel, hogy menynyire képesek a röntgenfelvétel alapján megbecsülni azt a távolságot, amellyel a bemérő tű helyzetét korrigálva, annak csúcsa a radiológiai csúcstól 1 mm távolságra kerül [14]. A modern endodonciai szemlélet a gyökértömés apicalis végét a foramen physiologicumnál határozza meg. Minthogy a foramen physiologicum a röntgenfelvételen nem látható, ezért konszenzus alapján a párhuzamos technikával készült periapicalis felvételeken a gyökértömésnek 1 mm-re koronálisan kell végződnie a radiológiai csúcstól. A gyökércsatorna bemérésének napjainkban alkalmazott módszereit részletesen megismerhetjük Győrfi és Fazekas munkájából. A gyökérkezelés megkezdése előtt paralell-technikával készített periapikalis tájékozódó röntgenfelvétel segítségével történik a becsült munkahossz meghatározása, amit a második úgynevezett „tűs-felvétel” ellenőriz, és ha szükséges, megtörténik a korrekció. A másik lehetőség a munkahossz meghatározására az elektronikus apex-bemérővel történő hosszmérés. Az elektronikus hosszmeghatározás a dezmodontium és a száj nyálkahártyája közötti elektromos ellenállás állandóságán alapszik. A készülékek jelentős fejlődésen mentek keresztül, és attól függően, hogy melyik „generációhoz” tartoznak, száraz, illetve nedves csatornában, illetve mindkettőben mutatják a tű helyzetét a foramen apicale-hoz viszonyítva [35, 36],

A gyökércsatorna tömése

Szabó 1909-ben üresen hagyott gyökércsatornájú, de a korona irányába jól záró töméssel ellátott fogak in vitro festékpenetrációs vizsgálata után arra a megállapításra jut, hogy „a gyökércsatornák elzárása, megtömése elsőrendű feladatunk”. A gyökértömő anyagtól megköveteli, hogy hermetikusan zárja el a foramen

apicale-t. Ezt követően az 1830-ban felfedezett, és később a gyökércsatorna tömésére is alkalmazott parafinnal kapcsolatban megállapítja, hogy az ismert pathogén baktériumoknak táptalajául nem szolgál, fejlődésüket lényegesen nem befolyásolja, a víz beszivárgása ellen abszolút biztos elzárást nyújt, és a parafindugó nem enged át fertőzést. A Miller által felállított követelmények közül csupán az antiszeptikus hatással nem rendelkezik. Ezért a paraffint szublimáttal keverte, és így próbálta alkalmassá tenni gyökértömő anyagként való használatra. Az 1:100 arányban kevert szublimát paraffin gyöktömést ezután alkalmazta a gyakorlatban [91]. Halász paraffincsúcsot helyez a kiszárított csatornába, amit meleg levegővel megolvaszt azért, hogy a paraffin a csatorna legmélyebb pontja felé süllyedjen. A paraffin amilyen gyorsan megolvad, olyan gyorsan meg is keményedik. Szükség esetén több paraffinpoént visz a csatornába [38], Az egyik legrégebben alkalmazott eljárás az Albrecht-féle gyökértömés. Resorcin-formalin-glycerin keveréket visz a csatornába, ami bizonyos idő múlva megmerevedik, elzárva így a dentincsatornákat és a foramen apicale-t, és erős dezinficiáló hatása miatt az ottmaradt baktériumokat elöli. Hibája a megmerevedett massza erős zsugorodása és a resorcin színező hatása. Szintén a zsugorodás a hibája a Schröder-féle kovasavmethodusnak. Ebben az esetben a kovasav a bennmaradt pulparészeket anorganikus kemény masszává változtatja, és a csatorna fennmaradó részét gyanta tölti ki [6, 81, 96], A harmincas évekre gyökértömő anyagok egész sorát alkalmazzák, különböző meggondolások alapján. Rothman a Buckley-féle pasztát használja, ami trikrezolformalin oldattal készített zinkoxid paszta. A gyökércsatornába Miller-tűvel viszi be, miután egy csepp formaiint csepegtetett a kiszárított csatornába [84]. Takács a Callahan-féle gyökértömést ismerteti, ami chloroformban oldott gyantába ágyazott guttapercha tömés. A száraz csatornát teljesen feltölti chloroformban oldott gyantával, majd megfelelő guttapercha-poént helyez a csatornába, ami oldódik, és fixálódik is a chloroformban. Ezt a „chlororesinperchat” (chloroform, resingyanta, és guttapercha) a gyökértömés után tömővel komprimálja, majd cementtel zárja, hogy a chloroform elpárolgását lassítsa [96]. Az AgN03 gyökértömés lényege, hogy a gyökércsatornában redukálja az ezüstöt, és az egész gyökércsatornafalat színezüsttel vonja be [81].

1926-ban Révész áttekinti a leginkább alkalmazott gyökértömő anyagokat, és megállapítja, hogy egyik sem felel meg a hermetikus lezárás követelményének [81], Csernyei 1926-ban a pulpa eltávolítása után ismét felveti a gyökércsatorna üresen hagyását, és a fog korona felőli részének baktériumok számára átjárhatatlan tömőanyaggal történő zárását javasolja, azon elv alapján, hogy a pulpa arzénnél történő elölés esetén steril, és a nem fertőzött periodontium hegszövettel, sőt secunder cementtel képes a foramen apicale-t elzárni [8, 81]. Gottlieb iskolája az ún. biologikus gyökértömést preferálja [27, 29], Elve, hogy a funkcióké-