Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-08-01 / 4. szám
129 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 4. sz. 2008. san, a pulpaexstirpáció és/vagy a pulpaamputació kérdése. A pulpaexstirpáció és pulpaamputació kezdetben mortalexstirpációt, illetve mortalamputaciót jelentett. Az 1930-as években fogalmazta meg Greth a vitalis amputació pontos fogalmát és indikációját [27, 28], A sikeres exstirpació/amputació legfontosabb feltételének az aseptikus körülményeket tartották, és ezért szigorúan kofferdam izolálásban végezték! [90, 92] A pulpaexstirpaciót úgy kell elvégezni, hogy a fogbél kikerüljön a csatornából, de a periodontium ne sérüljön [79]. A sebzés így olyan szövetbe kerül, ahol a gyógyulás feltételei adottak [92]. Rebel a beteg fogbél eltávolítását a dentin-cement határnál határozta meg [79]. A pulpaamputációt 1872-ben Witze! vezette be a gyakorlatba. Preswerk korróziós készítményei kimutatták, hogy a gyökércsatorna egy komplikált csatornarendszer, és a pulpa teljes eltávolítása az anatómiai viszonyok, oldalcsatornák és ramifikációk miatt sok esetben lehetetlen, ezért a visszamaradó pulparészeket életben kell tartani vagy ártalmatlanná kell tenni. Amputáció esetén a visszamaradó fogbélrészlet látható helyen van, ahol csírátlanítható és a feltételezés szerint életképes állapotban tartható, szemben az exstirpáció láthatatlan helyen visszamaradt fogbélrészleteivel [8, 28, 29]. A visszamaradt pulparészlet életben tartása azonban illúziónak bizonyult, ezért később az elhalt csonk mumifikálására törekedtek, és e cél eléréséhez erős antiszeptikumokat alkalmaztak. Az erős antiszeptikumok gyorsan átitatták a fogbélcsonkot, koagulálták azt, és biztosították sterilitását. Az amputacio bevezetésével elérhetővé vált, hogy a kémiai, mechanikai, és fertőző ingereket a regio apicalistól távol tartsák [48]. Ezért az amputációs eljárások célja a gyökérpulpa teljes devitalizációja, a gyökércsatorna sterillé tétele, sterilen tartása, és lehetőleg merev, száraz szövetrésszé alakítása volt. Az amputaciót csakis ott tartották elfogadható terápiának, ahol a fogbél-eltávolítás problémás volt. Arzén contra érzéstelenítés (direkt/indirekt ) A fájdalmas, esetenként gyulladt fogbelet eltávolítás előtt destruálni (devitalizálni) vagy érzésteleníteni kell. Az exstirpáció vagy/és amputació kérdésével párhuzamosan futó másik szakmai vita a pulpaexstirpáció/ pulpaamputació gyakorlati kivitelezése körül folyt. Annak ellenére, hogy az arzén alkalmazása sokszor fájdalmas, hatása bizonytalan és szabálytalan, általánosan elfogadott devitalizálási módszer volt 1836 óta [81, 92], Használatakor az arzénnal érintkező pulpaszöveteken egy nekrotikus zóna jött létre, ami alatt egy regenerációs zóna alakult ki. Az arzénes devitalizáció után a pulpa steril maradt, ezért hosszú ideig ragaszkodtak ehhez a devitalizálási módhoz. így ugyanis csak a sterilitás megőrzése és nem a sterilitás elérése volt a feladat. Különböző arzénkészítmények voltak forgalomban (Dosarsen, Nervarsen), adagolásukra ügyelni kellett [26, 76]. Az arzén alkalmazása a gyakorlatban még az ötvenes években is keményen tartotta magát, bár Fischer 1935-ös cikkében már megfogalmazza a Stomatologiai Klinika arzénellenes álláspontját [28, 29]. Erre az időre már ismertté vált, hogy az arzénhatás túlterjedhet a fogbélen, és károsíthatja a környező szöveteket. A fogbélre irányuló necrotikus hatáson túl hyperaemiát, oedemát, lymphoid infiltrációt és mérsékelt resorptiót idéz elő, és a fog tartószerkezetét is károsíthatja. A másik lehetőség a fájdalmas fogbél eltávolítására a fogbél érzéstelenítése. Az érzéstelenítés „direkt módszerének” a vegyi módszereket, míg „indirekt módszernek” a submucosus injectiókat nevezték. A direkt vegyi módszerek között szerepel a „Nervocidin” és a nyomásos anaesthesia. A „Nervocidin” egy növényi alkaloida, amely cocain-guajacollal keverve fájdalommentesen alkalmazható, és hatása gyorsabb az arzén hatásánál. Hátránya, hogy a nyálkahártyára jutva nehezen gyógyuló fekélyesedést okoz. A nyomásos anaesthesia során közvetlenül a szabaddá tett pulpára nyomással alkalmazzák a tonogénben oldott cocain hydrochloricum port tartalmazó vattát [84], A fogbélérzéstelenítés indirekt módja a fogbélhez vezető érzőidegek vezetőképességének kiiktatása. 1921-ben Rothman a saját maga által készített és steriliziált 2%-os novocainnal és a felhasználás előtt belecseppentett 2 csepp adrenalinnal érzéstelenít. Sikertelenség esetén a nyomásos anaesthesiához folyamodik [84]. Az arzén helyett a novocain-anaesthesia nagy haladást jelentett, de nem minden esetben volt sikeres. Révész ilyenkor Fischer-fecskendővel és hajlított tűvel direkt a pulpaszövetbe infiltrált 0,5 cm3 2%-os novocaint, amit később, szükség esetén a gyökércsatornában is megismételt [82], A gyökércsatorna csírátlanítása Mind az amputációnál, mind az exstirpációnál fontos kérdés a csatorna csírátlanítása. A századfordulót követően a csatorna csírátlanítására erős antiszeptikumokat alkalmaztak. A leggyakrabban alkalmazott szerek a cárból, a phenol-származékok (chlorphenol), a 40%-os trikresolformalin formalin, a 20%-os szublimát alkoholos oldata és az 50%-os kénsav volt [48, 99], Ezen erős antiszeptikumok mellékhatása, hogy coagulálják a fehérjéket, hatásuk a periapicalis szövetek területén is érvényesül, in vivo nem bírnak abszolút baktériumölő képességgel, és hatásuk nem szelektív [92], Ez vezetett az ezüstimpregnációs eljárás kipróbálására. A módszer Howe nevéhez kötődik, és Takács módosította [97], Az amerikaiak iontoforézissel juttatták az ezüstöt a csatornába. A módszerrel elérhető volt, hogy vékony ezüstréteg impregnálja a gyökércsatorna valamennyi elágazódását, a dentincsatornácskákat, és ezzel kizárja a csúcs körüli megbetegedés primer okát. [97], Schröder a gyökércsatornában visszamaradó pulpát,
