Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-06-01 / 3. szám
108 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 3. sz. 2008. konstrikciót lokalizáló képességét in vitro vizsgálat segítségével tisztázzuk. Vizsgálatunkkal arra kerestünk választ, hogy a Pro- Pex apexlokátorral in vitro körülmények között milyen pontosan tudjuk lokalizálni a gyökércsatorna apikális szűkületét. A kapott eredményeket összehasonlítottuk a radiológiai módszerrel elvégzett munkahossz-meghatározással. A mérések elvégzéséhez felső moláris fogak palatinális gyökércsatornáit választottuk. Felhasznált anyagok és módszerek 20 darab, 4%-os formalin oldatba gyűjtött felső moláris fog palatinális gyökércsatornáján végeztük a méréseket [9], A fogak előzetesen nem estek át gyökérkezelésen, gyökércsúcsuk külső megtekintésre ép volt, fraktúra, gyökérreszorpció 3x-os nagyítású lupéval vizsgálva nem volt megfigyelhető rajtuk. Azokat a fogakat, amelyeknél a palatinális gyökérnél #10 K-file (Dentsply-Maillefer) segítségével a megfelelő munkahossz nem volt elérhető, kizártuk a vizsgálatból [23]. A kiválasztott fogak palatinális gyökerei egy gyökércsatornát tartalmaztak, és a munkahossz elérését egyik esetben sem zavarta obstrukció. A fogakat random módon két, 10 fogat tartalmazó csoportra osztottuk. Az 1. csoportnál elektronikus apexlokátor (ProPex), a 2. csoportnál pedig radiológiai módszer (Trophy RadioVisioGraph) segítségével határoztuk meg a munkahosszt. A fogakat gyémántcsiszoló segítségével 3 mm-rel a zománc-cement határ (CEJ) fölött dekoronáltuk. A koronái rész lecsapása után kialakítottuk a trepanációs kavitást oly módon, hogy a gyökérkezelő tű könnyedén bevezethető legyen a csatornába. A formaiinnal fixált pulpaszövetet - bár ezt a műveletet a gyakorlatban idegtű segítségével végezzük el - #10-es K-file segítségével könnyen el tudtuk távolítani a vizsgált gyökércsatornákból. Az 1. csoportba tartozó fogakat (apexlokátoros módszer) alginátba ágyaztuk (Kromopan, Lascod) a CEJ szintjéig, és az apexlokátor szájzug-kampóját is az alginátba helyeztük. Az alginát az elektromos vezető közeg szerepét töltötte be, modellezve az orofaciális szöveteket [14, 23]. #10-es K-file-t (Dentsply-Maillefer) [23] helyeztünk a palatinális gyökércsatornákba, és addig vezettük apikális irányba, amíg a készülék (Propex, Dentsply-Maillefer) nem jelezte, hogy elértük a munkahosszt („0” jelzés, folyamatos hangjelzés) [1, 18]. Az így pozícionált gyökérkezelő műszer helyzetét szilikon ütközővel jelöltük, majd az apexlokátor érintkezőjét óvatosan eltávolítottuk, és a K-file-t cementtel (Adhesor Carbofine, Spofa) rögzítettük a foghoz [13]. Az 1. csoportba tartozó minden fognál ezt az eljárást követtük. A 2. csoportba tartozó fogakat (radiológiai módszer) viaszblokkba ágyaztuk a CEJ szintjéig, mégpedig oly módon, hogy a viaszblokk téglatestet formázzon, melynek hossztengelye párhuzamos a fog tengelyével. A palatinális gyökércsatornába #10-es K-file-t vezettünk, majd a mintát a szenzorra sík felületével ráfektettük, és párhuzamos technikával készítettük el a digitális röntgenfelvételeket (Trophy RadioVisioGraph; röntgenberendezés: Trophy type Elitys, No REX1009; expozíciós értékek: 60 kV, 4 mA, 0,065 s). A röntgenfelvétel 1. ábra. A radiológiai hosszmeghatározás esetében egy megfelelően pozícionált K-file röntgenképe alapján az ideálisnak feltételezett munkahosszt hagyományosan a radiológiai apextől 1 mm-rel koronálisan határozzuk meg [5, 17, 23]. Az elkészült röntgenfelvételt ellenőriztük és a Trophy Windows 5.05 program digitális vonalzó funkciója segítségével méréseket végeztünk. Ha az első tűskontroll felvételen a tű csúcsa 3 mm-nél távolabb volt a foramen radiologicumtól, vagy túljutott a radiológiai apexen, korrigáltuk a tű helyzetét, és újabb felvételt készítettünk. Ha a tű csúcsa 3 mimen belül helyezkedett el, de 1,5 mm-nél távolabb volt a foramen radiologicumtól, ismét korrigáltuk a tű helyzetét a digitális vonalzó segítségével és röntgenfelvételen ellenőriztük a korrekciót. A tű helyzetét akkor tekintettük megfelelőnek, ha a csúcsa 0,5-1,5 mm-re koronálisan helyezkedett el a radiológiai apexhez képest (1. ábra), ekkor a tűt szilikon ütköző adaptálása
