Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-06-01 / 3. szám
94 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 3. sz. 2008. teriális flóra is, amelyben dominánsan simbiota baktériumok fordulnak elő. Ilyenkor a baktériumok és szervezet között olyan együttélés jön létre, amelyben az egyik a másiktól tápanyagot vesz fel anélkül, hogy a másik megbetegedne vagy változást szenvedne. A dentális biofilmben élő simbiota baktérium azonban más helyen patogén lehet. Erre jó példa az egyik olyan állatkísérlet, melyben állatok supragingivális biofilmjéből nyert kaparékból készült szuszpenziót ugyanannak az állatnak parenterálisan beadva halálos szepszist idéztek elő. A normál simbiota flóra azonban hozzájárul a parodontium egészséges állapotának megőrzéséhez is. Ahogyan a bélben a normál salmonella flóra elnyomja a lokális cytokin-termelést, és fenntartja a fiziológiás egyensúlyt, a szájüregben a normál flóra megakadályozhatja, hogy az immunrendszer aktivizálódjon, és destruktív immunválasz jöjjön létre [60]. A simbiota baktérium immuntoleranciát vált ki, aktivizálja a szupresszor T-lymphocytákat, és képes immunreguláló vagy antiinflammatorikus cytokin- (TGF, IL-10)-termelést indukálni [75, 80]. Erre jó példa a korábban egyértelműen parodontopatogénnek tartott Fusobacterium nucleatum szerepe a subgingivalis biofilmben. A baktérium antigénjeinek a sulcus hámsejtek dentritikus sejtjei által közvetített antigén prezentálása során az erős gyulladásos immunválasz elmarad, mivel alacsony szinten marad a costimuláló molekulák expreszsziója, és ez kedvez a Th2 lymphocyták által termelt cytokinek felszabadulásának. Ezek protektiv ellenanyag termelést indíthatnak el, amely képes a többi patogén baktériummal egyensúlyt tartani. Bár a Fusobacterium nucleatum a dentritikus sejtekben kiváltja a MHC II expresszioját, de csökkenti a costimulator molekulák termelését [31]. Ezzel szemben a P. gingivalis antigén prezentációja fokozza a costimulator molekula-termelést, és ezzel kedvez a destruktív immunválasz elindulásának [31]. A legnagyobb különbség a simbiota és patogén mikrooragnizmus között abban rejlik, hogy az egyik immuntoleranciát, míg a másik gyulladást vált ki. A sulcus epithelium sejtjeinek bakteriális molekuláris forma érzékelő ún. „toll like” receptorai, általánosságban képesek különbséget tenni simbiota és patogén baktériumok között [17, 29], Az immunválasz jellegét az aktuálisan termelődő pro- és antiinflammatorikus cytokinszint és egyéb gyulladásos faktorok (PGE, NO etc.) jelenléte szabja meg [36]. Az IL-2 központi szerepet játszik a természetes immunválasz elindításában. A simbiota baktériumok a sulcus hámsejtekben folyamatos IL-2 secreciót indukálnak, és ez tartja fenn a simbiota és a szervezet közötti homeostasist [34]. Hasonló módon a simbiota a sulcus epitheliumban, állandó IL-8 termelést is fenntart, amely állandó, mérsékelt PMN leukocyta-kiáramlást biztosít a klinikailag egészséges ínybarázdában is [79]. A simbiota hatására expresszálódnak olyan endothelialis adhéziós molekulák is (ICAM-1, LCAM-1, endothelial adhesion molecule, platelet adhesion molecula 1), amelyek szintén segítenek a PMN sejtek emigrációjában. Egyes simbioták fokozzák az epithelials sejtek antibakteriális protein faktorainak - defensinek - termelését, ugyanakkor ezek a simbioták immunisak az epithelialis antibiakteriális faktorokkal szemben [43]. A dentális szerzett pellikula veszélytelen korai kolonializálói (streptococcusok) a nemkívánatos patogéneket kiszoríthatják [54], A simbiota termelhet olyan antibakteriális peptideket, amelyek gátolják bizonyos patogén baktériumok szaporodását, vagy olyan antibakteriális peptidek termelését váltja ki, amelyek elpusztítják a patogéneket [40, 41, 42]. így pl. a F. nucelatum megvédheti a hámsejteket a P. gingivalis invázió ellen azáltal, hogy fokozza a hámsejtekben defensin-2 antibakteriális peptid produkciót [32, 33, 43]. A humán F. nucleatum maga viszont rezisztens a defensinnel szemben. Más szövetekben human ctefensin-2 csak manifeszt gyulladásban expresszálódik. A szájüregben a klinikailag ép ínyben is van defensin- 2 expresszió. Egyes vélemények szerint ez visszavezethető az évezredek alatt kialakult F. nucleatum és az oralis szövetek közötti szimbiózisra [69]. A F. nucelatum könnyen megtapad hámsejteken, rezisztens a sejtek által termelt defensin molekulákra, és ugyanakkor ez a legnagyobb százalékban előforduló subgingivalis anaerob baktérium. így könnyedén irányítója lehet annak a folyamatnak, hogy a többi virulens patogén anaerob baktérium (P. gingivalis, T. forsythia) milyen mértékben és sorrendben képes megtapadni és behatolni a hámsejtekbe [32], F. nucelatum azonban más szövetekben valóban patogén lehet. A magzatvízbe behatolva megfertőzi a magzatot, felelős lehet a koraszülésért, és bárhol a szervezetben súlyos gyulladást képes okozni [6, 33]. Parodontális manifeszt gyulladás akkor alakulhat ki, ha a baktériumok és a szervezet közötti egyensúly felborul, amely vagy a bakteriális hatások erősödése, vagy a szervezeti védekező mechanizmusok gyengülése révén következhet be [72]. Az érett biofilmben egyre több anaerob baktérium szaporodik el, és ezzel párhuzamosan a parodontális pusztulás valószínűsége is megnő [55, 56, 57]. A biofilm patogén tagjai meghatározók abban, hogy milyen szövetpusztulás jön létre. Ebben elsősorban a késői kolonizáló ún. vörös komplex tagjai: a T. denticola, a T. forsythia és a P. gingivalis játszik fontos szerepet [36], Ezek képesek subgingivalisan szaporodni, a szövetekbe behatolni, és proteaz enzimjeik, valamint exotoxin-termelésük révén pusztító immunválaszt okoznak [72], A szövetpusztulás mértékét azonban nagyban genetikai és egyéb egyéni hajlamosító tényezők határozzák meg [21], A biofilm kemoterápiája Az elmúlt évtizedekben nagyon sokan vizsgálták an-
