Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)

2008-06-01 / 3. szám

92

FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 3. sz. 2008.

mutatott bizonyos, jól definiálható baktérium törzsek megjelenésével, és ezen törzsek szelektív elpusztításával a betegség kontrollálható volt. Ennek értelmében a nagytömegű, kevert dentális plakk magában nem komoly veszélyforrás a tapadásveszteség kialakulásához vezető patológiás folyamatokban. Csupán bizonyos, patogén mikroorganizmust kell távol tartani, illetve a dentális plakkból eltávolítani ahhoz, hogy megakadályozzuk a rögzítő apparátus pusztulását.

Ezek a korai vizsgálatok teremtették meg az ún. specifikus plakk elmélet alapjait [22], A normál szájflóra egy-két kivételtől eltekintve hordozza a legsúlyosabb parodontális gyulladással kapcsolatba hozható dentális plakk majdnem minden alkotóelemét is. így egyszerre lehetnek jelen ugyanazon mikroorganizmusok egészséges és súlyosan beteg környezetben is. A két esetben azonban vagy az egyes alkotó törzsek aránya, vagy bizonyos virulens kiónok hiánya, vagy éppen a szervezet védekező rendszere és a baktérium tömege közötti viszony változik meg. így a gingivitis/ parodontitis alig tekinthető exogén infekciónak, sokkal inkább a saját, normál szájflórából származó „endogén” fertőzésnek [85].

Nincs olyan technika, amellyel a szájüregben tökéletes plakk-mentes állapotot érhetnénk el. Ha a bakteriális biofilm vastagsága és érettsége csekély, és nem tartalmaz dominánsan magas virulenciájú patogén baktériumokat, akkor ezzel az ökológiai rendszerrel az egészséges szervezet együtt tud élni anélkül, hogy manifeszt ínygyulladás fejlődne ki. Azonban az ínyszélben ilyenkor is állandó, klinikailag nem észlelhető, de szövettanilag jól kimutatható gyulladásos reakció zajlik, amely egyensúlyt tart a bakteriális biofilm virulenica faktoraival [22],

Ha a dentális plakk tömege felszaporodik, és a fogak felszínére tapadó baktériumok száma elér egy bizonyos, egyénileg nagyon változó küszöbértéket, valamint a bakteriális biofilmben többségbe kerülnek a magas virulenciájú parodontopathogen mikroorganizmusok, az ínyszélben klinikailag is manifesztálódó gyulladásos reakció alakul ki. Ez már olyan specifikus immunválaszt is indukál, amely nem csupán a védelmet, hanem bizonyos mértékű szöveti károsodást is eredményez [22], Az egyéni küszöbértéket meghaladó bakteriális tömeg mindenkiben manifeszt ínygyulladást okoz [51]. Ez az ínygyulladás azonban még protektiv, fő célja, hogy megállítsa a bakteriális inváziót és védje a mélyebb szövetek integritását. Ma egyesek a marginális gingivitist nem is tekintik valódi betegségnek, hanem csupán az ínyszél normális reakciójának, az elhanyagolt szájhigiéniára adott természetes válasznak.

A parodontitis primer etiológiai tényezője tehát a subgingivális biofilm virules, parodontopathogen mikroorganizmus tömege [56]. A természetben a legtöbb mikroorganizmus felszínekhez tapadt mátrixba beágyazott biofilmet alkot. A biofilm fogalmát Costeron vezette be 1995-ben [14], Megállapítása szerint a biofilm olyan

baktérium-közösség, amely természetes vagy mesterséges felszínen tapad, olyan nedves környezetben, amely elegendő táplálékot szolgáltat számára. A biofilm nagyon jól szerveződött, és legtöbbször jól együttműködő bakteriális kolóniákból épül fel. A biofilm specifikus struktúrát mutat, benne csatornák vannak, amelyek a táplálékot a mélybe szállítják, primitív mikrocirkulációs rendszert alkotva (Costerton és mtsai, 1995). A dentális plakk is ilyen biofilm, amelyet lényegében már közel 3oo éve vizsgálják, de még mindig vannak feltáratlan részletei.

A biofilm tehát nedves, megújulásra képtelen kemény felszíneken kialakuló, nem pontosan meghatározott bakteriális társulás, amely a felszínhez szívósan tapad. Biofilm nem csupán a szájüregben fordul elő. Biofilm alakul ki lefolyókban és vízvezetékcsövekben, és egyéb, olyan baktériumfertőzésnek kitett nedves felszíneken, ahol baktériumok meg tudnak tapadni. Haematogén-szóródás következtében bakteriális biofilm alakulhat ki a szervezetben endoprotázisek és katéterek felszínén is [60]. A biofilm rétegeit hatékonyan csak mechanikai dörzsöléssel lehet eltávolítani. Antibiotikus vagy antiszeptikus kezeléssel szemben igen ellenálló [73]. így a katéterek, műbillentyűk és egyéb, a szervezetbe ültetett endo-protézisek felszínén kialakuló biofilm komoly, életveszélyes állapotot is teremthet, és a megtapadó vegetáció sokszor csak sebészi úton az endo-protézis eltávolításával eliminálható.

A biolfilm mint bakteriális társadalom

A dentális biofilmet alkotó baktériumtörzsek nem véletlenszerűen helyezkednek el, hanem térben és funkcióban meghatározott helyük van a bakteriális „társadalomban”. A biofilm bakteriológiai tulajdonságai nem azonosak az őket alkotó mikroorganizmusok egyszerű összegezésével, mivel a biofilmben a baktériumok közössége egészen más biológiai tulajdonságokat mutat, mint külön-külön, az egyes alkotó elemek. A közösségben élő baktériumok gén-expressziója jelentősen megváltozik. A planktonikus állapothoz képest markánsan eltérő fenotípusok jönnek létre attól a pillanattól kezdve, hogy egy adott felszínre kitapadnak [83], A bakteriális „közösségi élet” felgyorsítja a baktériumtörzsek genetikai adaptációját, és genotípusban és phenotípusban nagyon heterogén bakteriális populáció jön létre. Ennek révén a baktériumok sokkal könnyebben adaptálódnak a megváltozott körülményekhez. Ezt nevezik angolul „biological insurance”-nak [5], így a biofilmben élő baktériumok sokkal ellenállóbbak a szervezeti védekező mechanizmusaival (PMN leukocyta, immunglobulinok), valamint antiszeptikumokkal és antibiotikumokkal szemben [72]. A biofilm egésze speciális tulajdonságokkal bír, és ez befolyásolja az egyes baktériumok tulajdonságait is [53, 11].

Ilyen speciális tulajdonság a biofilm interbakteriális mátrix képzete diffúzió gátlása, amely révén a tápanya