Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-04-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 2. sz. 2007. 47-52. Országos Tisztifőorvosi Hivatal A szájüregi daganatok epidemiológiája DR. DÖBRÖSSY LAJOS A szerkesztőség által felkért közlemény. Magyarországon a szájüregi daganatok előfordulása és az általuk okozott halálozás dinamikusan növekszik, és joggal vonja magára a nemzetközi szakmai közvélemény figyelmét. Keletkezésükben szerepet játszó kockázati tényezők, elsősorban a dohányzás és a rendszeres alkoholfogyasztás egymással összeszorzódó hatása és az elhanyagolt szájhigiéné, jól ismertek, elsődleges megelőzésükre irányuló tevékenységek azonban - jó esetben is - csak hosszú távon éreztetik hatásukat. Másodlagos megelőzésük ennél kilátásosabb, mert a jól ismert és gyakran észlelt rákmegelőző állapotok és léziók szűrővizsgálattal, azaz a veszélyeztetettnek minősülő, tünet- és panaszmentes személyek megtekintéses, tapintásos, esetleg tükrös vizsgálatával kézenfekvő lehetőség, és a korai felismerés és korai kezelés javítja a gyógyítás esélyeit. Ez a lehetőség máig nem kellően kihasznált. Az egészségügy kormányzat megbízásából az Országos Tisztifőorvosi Hivatal - tekintettel a szájüregi daganatok által okozott betegségteher népegészségügyi súlyára - témaszakértőkből álló munkacsoportot hozott létre azzal, hogy megvalósítható terveket dolgozzon ki a szájüregi daganatok szűrővizsgálatának meghonosítására és kiterjesztésére. A munkacsoport elsősorban a fogszakorvosok munkájára számít, de lehetségesnek tartja a háziorvosok és foglalkozás-egészségügyi orvosok bevonását is. Az alkalomszerű szűrővizsgálat kiterjesztésével a betegségteher csökkentésére jó az esély. Kulcsszavak: szájüregi vagy oropharyngeális daganatok, megbetegedések és halálozás, kockázati tényezők, elsődleges megelőzés, szűrővizsgálat Magyarországon a rosszindulatú daganatok által okozott halálozás a háború utáni évekhez mérten megháromszorozódott, és jelentősen meghaladja mind a nyugat-európai országok mérsékelten csökkenő, mind a közép-kelet-európai országok jelentősen emelkedő átlagát. A 100 000 lakosra számított halálozásban Magyarország a „világranglista” élén áll. A daganatos halálozás 1999-ben tetőzött, de azóta sem csökkent, hanem ezen a magas szinten „lebeg”, mert egyes daganatok miatti halálozás csökkenőre fordult ugyan, más daganatoké viszont továbbra is emelkedik. A szájüregi daganatok által okozott halálozás minden rosszindulatú daganat közül a legdinamikusabban növekszik, és joggal vonja magára a nemzetközi szakmai közvélemény figyelmét. Az egészségügyi döntéshozók dermedten állnak e probléma előtt, és azt fontolgatják, hogy mit lehetne tenni? Hogyan lehet felkelteni vagy felrázni az érintett szakma, vagy a szakmák figyelmét, lelkiismeretét? Hogyan lehetne tettekre sarkallni azokat, akik tehetnének valamit a már-már népegészségügyi súlyú „szájüregi daganat-epidémia” megfékezéséért? Ez a dolgozat a probléma súlyosságát igyekszik érzékeltetni, és rámutatni a cselekvés lehetséges módjaira. Érkezett: 2007. február 19. Elfogadva: 2007. március 8. A probléma meghatározása A „szájüregi daganatok” elnevezés gyűjtőnév, amely magába foglalja az oropharyngeális régió, azaz a tápcsatorna és légző-traktus felső szakaszának daganatait [9], A Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO X) e csoportba sorolja az ajkak (C00), a nyelvgyök (C01), a fogíny (C03), a szájfenék (C04), a kemény- és lágyszájpad (C05), valamint a száj egyéb, közelebbről meg nem határozott anatómiai képleteinek, például a pofanyálkahártya (C06) rosszindulatú daganatait. Ide sorolja továbbá a garat szájüregi (C10) és orrüregi (C11) részének, a sinus pyriformis (C12), valamint a hypopharynx (C13) nyálkahártyájából kiinduló rosszindulatú daganatokat. Nem sorolja a szájüregi daganatok közé a parotis (C07), a nagy nyálmirigyek (C08), a mandulák (C09), a melléküregek (C31) és a gége (C32) daganatait. Mindezeket a mai klinikai szóhasználat „fej-nyaki daganatok” néven foglalja össze. E dolgozatban csak a hagyományos szóhasználat szerinti „szájüregi” vagy „oropharyngeális” daganatokkal foglalkozunk, amelyeket azért indokolt egy daganatcsoportba sorolni, mert (*) e régió képleteit borító
