Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-12-01 / 6. szám
318 FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 6. sz. 2007. A Magyar Arc-Állcsont- és Szájsebészeti Társaság vezetőségének helyzetértékelő felmérése Az eltelt néhány hónapban az egészségügy, és ezen belül szakmánk helyzete bonyolulttá és nehézzé vált. E jelenségek már korábban elkezdődtek, de 2006. év végétől nagymértékben fokozódtak: a szakma jelzéseinek figyelembevétele nélkül léptek életbe a kórházi struktúrái, területi ellátási kötelezettséget, ill. a finanszírozást érintő megváltoztatott rendeletek. A MAÁSZT úgy látja, hogy mindezek következtében betegellátást veszélyeztető súlyos zavar és káosz alakult ki, amelyért a szakma vezető testületéi nem hibáztathatóak, és a felelősség nem hárítható át rájuk. A strukturális, finanszírozási és szakképzési gondok következtében az arc-állcsont- és szájsebészet olyan helyzetbe került, hogy kompetenciánkon belül a működési zavarokat megoldani nem tudjuk. Éppen ezért határozottan kijelentjük, hogy a következményekért a felelősségben nem osztozunk! Nem vállalhatunk felelősséget olyan helyzetért, amelyik kialakításában sem szerepünk, sem befolyásunk nem volt, amelynek magunk is elszenvedői vagyunk! A kényszerű helyzet beteghez, orvoshoz egyaránt méltánytalan! A magyarországi maxillo-facialis sebészet és a dento-alveolaris szájsebészet ellehetetlenítésének megakadályozása érdekében - szakmai és szervezési felelősségünknél fogva - szükségesnek látjuk ismételten felhívni a figyelmet az elfogadhatatlan állapotokra: 1. A szájsebészeti ellátórendszer - az ágyszámok (és súlyszámok) igen nagy mértékű redukálása és subminimalis ágyszámú (4-10) vagy működésképtelenné tett osztályok (gyakran mátrix-rendszerben) miatt - ellehetetlenült: • megyék, sőt régiók maradtak szakorvosi ellátás nélkül; • szájsebészeti osztályok kerültek felszámolásra vagy összevonásra; • a változásokat „túlélő” néhány ágyas osztályok, részlegek nem tudnak hatékonyan és gazdaságosan működni; • a betegek gyógyuláshoz való egyenlő joga súlyosan sérül, megfelelő színvonalú szakellátás az országban nem mindenütt biztosított; • a szakorvos-utánpótlás elégtelen, és a rezidensképzés tervezett változásai miatt ellehetetlenülni látszik; ugyanakkor 2. növekszik a szájüregi, fej-nyaki daganatos esetek száma, mely nem lehet várólista kérdése; 3. egyre nagyobb számú és súlyossági fokú arc-állcsonttörött, sérült vár ellátásra, illetve sok esetben az ideális ellátási időszakban nem történik meg a sérülések adéquat és definitiv ellátása; 4. nem biztosított országosan az arc-állcsontsérültek folyamatos, sürgősségi ellátása, 5. a késedelmes betegellátás, ill. kényszerűségből más szakmákhoz került és hiányos vagy szakszerűtlen beavatkozások következtében megszaporodnak a szövődmények, a rekonstrukciós műtéti igények és szükségletek, többszörös anyagi ráfordítást igényelnek, illetve sok esetben helyrehozhatatlan sérüléses torzulások maradnak vissza. A napjainkra kialakult drámai helyzet azonnali beavatkozást igényel! • A még meglévő struktúrával szervezetté kell tenni a non stop sürgősségi területi ellátást, elsősorban a kiemelt egészségügyi intézetekben; • minden megyében, a még működő osztályokon és/ vagy szakambulanciákon biztosítani kell a maxillofacialis sebészi ellátást; • az orvosi egyetemek klinikáinak és a megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel bíró megyei kórházi arcállcsontsebészeti osztályok irányított fejlesztésével fokozatosan ki kell alakítani egy kiegyensúlyozott, országos lefedettséget biztosító hálózatot, progreszszív ellátást biztosító regionális központokkal (részletes kiépítését 2006 decemberében megfogalmazott állásfoglalásunkban már előterjesztettük), non stop ügyelettel kapcsolódva a traumatológiai és onkológiai centrumokhoz; • minden megyében biztosítandó a járóbeteg-szakellátás és dento-alveolaris szájsebészeti ellátás. Összefoglalva: Az arc-állcsontsebészeti szakellátás, a szájsebészeti járóbeteg-ellátás zavartalan működése csak a személyi és tárgyi feltételek megteremtésével, a progreszszivitás figyelembevételével, valamint a postgradualis képzés támogatásával biztosítható. A jövő érdekében a szakorvos-utánpótlás kiemelten kezelendő: alapvető a szakképzési rendszer felülvizsgálata és a képzés körülményeinek segítése. Hiányszakmaként, az EU-kompatibilis szakképzést finanszírozott központi gyakornoki állásokkal és országosan egységes programmal kell biztosítani. Számtalan félreértés és zavaró tényező miatt feltétlenül el kell végezni a fogalmak és tartalmuk tisztázását, szakmai kompetenciák meghatározását.
