Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-12-01 / 6. szám
284 FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 6. sz. 2007. erről az ábráról is leolvasható a tagszám-arányok jelentős eltolódása. A második vizsgálat idejére a kéthat tagú pótlások száma minden esetben - ezen belül örvendetesen a kéttagú (szabadvégű) eseteké is - csökkent. A hét-tizenhat tagú hidak száma azonban megkétszereződött, a tagszámok mindkét állcsonton jelentősen megemelkedtek. A nagyobb tagszámú fix pótlások gyakoriságának növekedését magyarázhatná, hogy - az alább részletezett okok miatt a fokozott A 2a. és 3. ábrák alapján azt várhatnánk, hogy jelentősen megváltozott a pótlásra kerülő fogak típusa, megváltozott a foghiányok struktúrája. A 4a. és 4b. ábrák a fix híddal pótolt fogak megoszlását tartalmazzák. A hiányzó fogak pótlásának „szokásaiban” azonban nem tapasztalhatunk olyan jelentős különbséget, melyek a tagszámok általános növekedését és „új” pillérfog-megoszlást kellene eredményeznie. A leggyakrabban pótolt fog a felső állcsonton az első kisőrlő (27%), tagszám 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 5. ábra. Pillér/pótfog arány tagszám szerint sínezés, pillérfogszám-növekedés - ezekben az esetekben a viselési idő nő. A 2b. ábra szemlélteti a viselési idő alakulását a tagszámok függvényében. Az ábráról is leolvasható és matematikai statisztikailag is igazolható, hogy a tagszámok alakulása érdemben nem befolyásolja a viselési időt. A 3a., 3b. ábrák a pillérként felhasznált fogak gyakoriságát foglalják össze. Átlagos pillérszám (P): felső állcsont (első vizsgálat) 2,35; (második vizsgálat) 3,58 alsó állcsont (első vizsgálat) 1,86; (második vizsgálat) 2,82. Szembetűnő, hogy mind a felső, de különösen az alsó állcsonton jelentősen megnőtt a metszőfogak pillérként való alkalmazása. Az alsó kismetsző részesedése (másod-harmadrendűsége [4] ellenére) több mint kétszeresére nőtt! Ugyanakkor csökkent a második kis- és nagyőrlők aránya. A változás legkevésbé az első kis- és első nagyőrlő fogak pillérkénti felhasználását érintette. Összességében a tagszámon belül a pillérfogszám növekedést általános jelenségként figyelhetjük meg, míg a pótolt fogak száma nem nőtt. míg az alsó állcsonton az első nagyőrlő (41%). Ugyanakkor valamivel kevesebb első nagyőrlőfogat, és harmadával több alsó első metszőt pótolunk, mint az „első vizsgálatkor”. Az eredmények így nem indokolják a második alsó kismetsző pillérfogkénti előfordulásának majdnem megháromszorozódását. Az 5. ábra pillér (P) pótfog (p) hányadost, arányt szemlélteti. Míg az első vizsgálatkor egy pótfogra 1,01 pillérfog jutott, addig a második vizsgálat eredménye szerint egy pótfogra 1,35 pillérfog esik, statisztikailag szignifikáns (p<0,05) szakmailag igen jelentős különbséget mutatva. A 2a. ábra értelmezése így kiegészül, a tagszám-növekedés nem jár együtt a pótolt fogak számának emelkedésével, csak a pillérfogak száma növekszik, mintegy egyharmaddal. A pillérfog-szám növekedése azonban elsősorban a „protetikailag” másod-, illetve harmadrendű fogcsoportokat érintik, melyek ilyen mértékű segédpillérként való alkalmazása legalábbis elgondolkodtató. A 6a., b. ábra fix fogpótlások anyagának (bal oldali
