Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-10-01 / 5. szám
260 FOGORVOSI SZEMLE tozás is [3] [2], Ma még keveset tudunk arról, hogy hajlamosító alléljaik révén pontosan mely gének játszanak szerepet a fogágybetegség kialakulásának pathomechanizmusában [4] [1] [5]. A veleszületett fogazati rendellenességek közül leggyakrabban a fogcsírahiány, a hypodontia fordul elő. Az általunk használt definíció hypodontia egy vagy több maradó fog hiányával, míg ezen belül egy szélsőségesebb anomália, az oligodontia hat vagy annál több maradó fog hiányával jellemezhető. A hypodontia a leggyakoribb fogorvosi abnormalitás, és a lakosság körülbelül 20%-át érinti világszerte [6]. A foghiány leggyakrabban a harmadik molárisokat érinti. A bölcsességfogon kívüli foghiányok incidenciája változó, 2-54% közötti, a vizsgált populációtól, illetve attól függően, hogy tej- vagy maradó fogakról van-e szó [7], [8]. Maradó fogak esetében, az általunk vizsgált magyar populációban mintegy 16%-ban fordul elő [9]. A fogcsírahiány gyakran más rendellenességekkel is társul, ilyen az ectodermális dysplasia, ami autosomális dominánsan, autosomális recesszíven vagy az X-kromoszómához kötötten jelenik meg. A betegséget a körmök rendellenességei, száraz bőr, vékony haj és az oligodontia jellemzi [10]. A foghiányok etiológiája komplex, mind genetikai, mind környezeti elemekkel összefüggésbe hozható [3], A genetikai polimorfizmusok vizsgálata és az állatokon végzett génmutációs kísérletek rámutattak arra, hogy a fogfejlődés számos gén befolyása alatt áll [11], Bár az egyes tényezők súlyát nem ismerjük, a fogfejlődés bonyolultságát mutatja, hogy az egér odontogenezisének molekuláris tanulmányozása során több mint 200 gén részvételét mutatták ki a fog kifejlődésében [12], Az eddig elvégzett genetikai vizsgálatok különböző etnikai csoportokban nagyon különböző eredményeket mutattak mind a parodontitis, mind a hypodontia tekintetében [13]. Ezért is fontos egy kifejezetten a közép-kelet-európai populációt érintő átfogó genetikaigenomikai vizsgálat kivitelezése, amelytől azt várjuk, hogy a szájhigiénés szokásosokon túlmutatóan a hazai populációban a genetikai faktorok szerepére is fény derül. Hosszú távra tervezett, jellegéből adódóan többéves vizsgálatsorozatunk első lépéseként olyan génpolimorfizmusok kimutatásait állítottuk be, melyekről nagy bizonyossággal feltételezhető, hogy rizikótényezők a parodontitis, illetve a hypodontia kialakulásában [14] [15], Vizsgálati anyag és módszer Szövetminták A vizsgálatainkhoz nyálkahártya-kaparékot gyűjtöttünk, melyet a Semmelweis Egyetem klinikáin jelentkező betegektől nyertünk. A vizsgálatainkhoz érvényes etikai engedélyekkel rendelkezünk, és a mintagyűjtéshez minden esetben írásos beleegyezést kaptunk a mintavétel előtt. A parodontitis vizsgálatában a klinikai kép ■ 100. évf. 5. sz. 2007. alapján a következő csoportokba soroljuk a betegeket: (1) gingivitis, gingivára korlátozódó, plakk okozta megbetegedés; (2) krónikus parodontitis; (3) agresszív parodontitis; (4) nekrotizáló fogágybetegség; (5) a kontroll csoport, ami egészséges önkéntesekből áll, olyan személyekből, akik egészséges, természetes fogazattal rendelkeznek, sem gingivális, sem parodontális gyulladásuk nincs, kraniofaciális abnormalitástól mentesek. A hypo-, illetve oligodontia vizsgálatokban a beválasztási kritérium legalább egy maradó fog apláziája, a bölcsességfogak kivételével, illetve egyéb kraniofaciális maiformáció vagy szisztémás betegség hiánya. A kontroll csoport egészséges önkéntesekből áll, olyan személyekből, akik normális számú tej- és maradó fogazattal rendelkeznek, és kraniofaciális abnormalitásól mentesek. DNS-izolálás Génpolimorfizmus vizsgálatainkhoz a nyálkahártya-kaparékból DNS-t izoláltunk QIAmp DNA Blood Mini Kit (Qiagen GmbH, Hilden), illetve NucleoSpin Tissue Kit (Macherey-Nagel GmbH & Co. KG, Düren) alkalmazásával, a gyártók által leírt protokollok szerint. A DNS-ek intaktságát 1%-os agaróz gélen történő gélelektroforézissel ellenőriztük, koncentrációját a Quibit fluorométerrel (Invitrogen, Carlsbad, CA) mértük. PCR-RFLP Az általunk vizsgált gének jelenlétét polimeráz-láncreakció (PCR) amplifikáció segítségével határoztuk meg. A parodontitis vizsgálat specifikus primereit Brett és munkatársainak közleménye nyomán választottuk, számos helyen megváltoztatva a leírást [14]. A primerek oligonukleotid sorrendjét, a PCR reakciók hőmérséklet profilját az I. táblázat tartalmazza. A hypodontia vizsgálatban használt primereket Peres munkája nyomán választottuk, részben változtatva a körülményeket és szintén az I. táblázatban tüntettük fel [15]. A PCR reakciókat GoTaq Flexi polimerázzal (Promega, Madison Wl) 25 pl végtérfogatban végeztük el, ahol a reakcióelegy összetétele az alábbi volt: 50 mM Tris-HCI (pH=9.0), 50 mM NaCI, és 200 pM mindegyik dNTP-ből a pufferben, emellett 1,5 mM MgCI2, 1,25 Unit GoTaq Flexi polimeráz, és 5-5 pM a forward és reverz primerekből. Az amplifikációt követően minden PCR termékből 1 pg-nyit emésztettünk a megfelelő restrikciós endunukleázokkal a restrikciós fragmens analízis (RFLP) vizsgálatokhoz. A restrikciós endonukleázok olyan mikrobiális eredetű enzimek, amelyek egy DNS-szálon egy adott 4-8 bázispár hosszúságú szekvenciát felismernek, és e szekvencián belül hasítják a DNS-szálat. Az allélokat 2-2,5%-os etidium-bromidos festésű agaróz-gélelektroforézissel választottuk el. A képet UV fény alatt tettük láthatóvá, és géldokumentációs rendszerben digitális formában rögzítettük.
