Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)

2007-10-01 / 5. szám

214

FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 5. sz. 2007.

EMD parodontopatogénekre kifejtett gátló hatását többen is megerősítették [45, 46]. Egy újabb in vitro vizsgálat szerint a Porphyromonas gingivalis képes gátolni az EMD PL sejtekre kifejtett stimuláló hatását a baktérium gingipains rendszere révén [47].

Rincon és mtsai [48] az EMD hatását tenyésztett gingivális fibroblast, PL fibroblast és bőr fibroblast sejteken vizsgálták in vitro sebgyógyulási modell segítségével. Az eredmények szerint a sejtek in vitro kitöltötték az üres területet, részben sejtproliferáció, részben sejtmigráció révén, és ez arra mutat, hogy az EMD hatással lehetett a sebgyógyulásban résztvevő sejtekre. Egy másik vizsgálatban Mirastschijski és mtsai [49] az EMD bőr fibroblast és microvascularis endothel-sejtjein kifejtett hatását tanulmányozták in vitro. EMD-kezelés hatására szignifikánsan nőtt a granulációs sarjszövet mennyisége és a kontrollokhoz viszonyítva 3 nappal lecsökkent a komplett hámosodáshoz szükséges idő. A fibroblast sejtkultúrán a vascularis endothelialis növekedési faktor mennyisége ELISA-teszttel mérve EMD hatására a kontrolihoz képest ötszörösére emelkedett. Az EMD hatására a fibroblastok vagy endothel-sejtek által termelt mátrix-metalloproteinase-2 szintje több mint háromszorosára emelkedett. Megállapították, hogy az EMD szignifikánsan meggyorsította a nyúl bőrsebének záródását, feltehetően azáltal, hogy serkentette a sebgyógyuláshoz és sarjszövet-képzéshez nélkülözhetetlen növekedési faktorok és proteniáz enzimek képzését. Az EMD angiogenezist elősegítő hatását is leírták, amely szintén a korai sebgyógyulást segíti [50]. A legutóbbi vizsgálati eredmények szintén az EMD gyulladásellenes hatását erősítik meg, miszerint az EMD csökkentette a lipopolysaccharid (LPS) vagy peptidoglycan hatásnak kitett egészséges vizsgálati személyekben a lokálisan képződő TNF-a és interleukin-8 molekulák szisztémás keringésbe jutását [51]. Továbbiakban azt is kimutatták, hogy az EMD meggátolta egy tipikus emlőcarcinoma sejtvonalból származó sejtvonal (MCF-7) megtapadását csontmátrixban. Ez felveti annak lehetőségét, hogy az EMD emberben is meggátolhatja az emlőráksejtek szóródását és a csontmetasztázisok kialakulását [52],

Összefoglalóan megállapítható, hogy az EMD igen jelentős mértékben befolyásolja a sebgyógyulás mechanizmusát, de jelenleg a folyamatokért felelős közbülső molekulák és mechanizmusok még teljes egészében nem tisztázottak.

Kontrollált hisztológiai vizsgálatok állatokban

Egy patkánykísérletben, a hasfalba subcután beültetett moláris fogakon vizsgálták az EMD hatását és annak eloszlását [53]. A moláris fogakat vagy EMD előkezeléssel vagy a nélkül ültettek be közvetlenül extractio után, vagy 30 perces szárítás után a hasfalba. Két nap,

1, 2 és 4 hét múltán az állatokat feláldozták, és a fogakat fény- és immunohisztokémiai mikroszkópos vizsgálatnak vetették alá. Az eredmények azt mutatták, hogy az extractiót követő transzplantáció után a fog körül alveoláris csont és gyökérhártyarost fejlődött ki függetlenül attól, hogy EMD-mal előkezelték vagy sem. A kiszárított és EMD-mal előkezelt fogak esetében a nyolc fog közül öt esetben fejlődött ki alveoláris csont 2-4 hét elteltével. A kiszárított és EMD-nal nem kezelt fogak esetében egyiknél sem fejlődött ki alveoláris csont. Csak egy, kiszárított és EMD-mal kezelt fognál fordult elő gyökér-rezorpció, ezzel szemben mindegyik EMD-mal nem kezelt fog gyökerén cement-rezorpció jelei mutatkoztak. EMD kimutatható volt a foggyökéren mind két nap, mind pedig négy hét után. Egy másik, kutyákon végzett kísérlet eredményei azt mutatják, hogy a csontkráterbe helyezett EMD szignifikánsan fokozza a PL sejtek proliferációját [54]. De ez a hatás csak a műtétet követő első négy hétre korlátozódott, ami arra mutat, hogy az EMD stimuláló hatása csupán a parodontális sebgyógyulás első szakaszában érvényesül. Egy patkány csontablak-modell kísérletben, ahol a fogak nem voltak biofilmfertőzésnek illetve epitheliális burjánzásnak kitéve, a defektusokat vagy a vivőanyaggal (kontroll), vagy EMD-mat töltötték ki [55], Az állatokat a csontablak-képzést követő 7., 14. illetve 21. napon ölték le. A biopsziás anyagot az osteogenicus differenciálódás tanulmányozására osteopontin, csont sialoprotein, osteocalcin immunreagensekkel festették, myofibroblast markerként pedig izom a-actin reagenst alkalmaztak. Az eredmények tanúsága szerint a csontablak-gyógyulás repopulációs szakaszában az EMD nem hatott sem a differenciációs markerek expresszálódására, sem a csont mátrix-protein szintézisre. Arra a következtetésre jutottak, hogy az EMD parodontális sebgyógyulásra gyakorolt hatása független lehet a kísérleti modellen tanulmányozott sejtpopulációk differenciálódásától [55].

Egy kontrollált hisztológiai kísérletes recessziós vizsgálatban a defektust EMD-mal kezelték [56], Standard defektusokat hoztak létre, sebészileg eltávolítva a teljes buccallis alveoláris csontlemezt és gyökércementet. A teszt-defektusokat EMD-mal kezelték, míg a kontrolloknál csupán koronálisan elcsúsztatott lebenytechnikát alkalmaztak. Nyolc héttel később az állatokat feláldozták, és az állkapocs-szegmentumokat hisztológiailag feldolgozták. Az összes tesztdefektusban új, acellularis cement, cementbe ágyazott parodontális rostok és új alveoláris csont képződött. A kontroll defektusok esetében a seb hosszú hámtapadással gyógyult, nagyon minimális új cementszövet- és csontképződés kíséretében. Amennyiben a kontroll csoportban új cement képződött, az mindig reparativ jellegű, cellularis cement volt, és ez alig tapadt a gyökérfelszínhez. A teszt csoportban soha nem fordult elő gyökérresorptio, de ezzel szemben a kontroll csoportban gyakran lépett fel cementresorptio. Meg kell jegyezni, hogy a kísérlet teljes ideje alatt az állatoknál nem alkalmaz