Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-06-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 3. sz. 2007. 121-127. Vas Megye és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza, Egyetemi Oktatókórház, Szombathely Gnatológiai és Rekonstrukciós Protetikai Szakrendelés, Orthodontiai Szakrendelés*, Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Osztály Artikulátorra vonatkoztatott egyéni funkciós értékek meghatározása és gyakorlati alkalmazása Új módszer: virtuális artikulátor és arcív DR. KISS GÉZA, DR. KISS PÉTER,* DR. PÁCZ MIKLÓS ** A fogorvoslásban új anyagok és technológiák jelentős fejlődésének lehetünk tanúi. Nagy részük elterjedt a mindennapi gyakorlatban: kerámia fogpótlások, implantációs eljárások, CAD-CAM módszer. Megjelent a digitális technika is, ami minőségi javulást, jelentős könnyebbséget biztosít az egyéni értékű artikulátor programozásában, használatában is. Minden rágószervi rekonstrukciónak az a célja, hogy az occlusiós viszonyok helyreállításakor a funkcionálisan kialakított biomorfológiai szempontokat érvényesítsük. Ahhoz, hogy ezek a feltételek teljesüljenek, szükséges az egyénre jellemző állkapocsmozgások minél pontosabb megjelenítése. A fiziológiai ismereteken kívül elengedhetetlen, hogy a mandibula térbeli elmozdulását szimulálni tudjuk, és a paramétereket a lehető legpontosabban határozzuk meg. Az artikulátor olyan legyen, hogy a statikus és dinamikus occlusiós viszonyokat - a projekciós hibákat korrigálva - a valóságnak megfelelően reprodukálja. Mindez bonyolult feladat. A technika fejlődése, a számítógép megjelenése, valamint a virtuális artikulátor gondolata segített abban, hogy ezeket a feltételeket komplikált, nehézkes, mechanikus szerkezetek helyett gyors digitális adatfeldolgozással valósítsuk meg. Közleményünk célja, hogy bemutassuk a rendszerhez tartozó egyéni értékű artikulátor programozási lehetőségét és a módszer előnyeit. Kulcsszavak: virtuális artikulátor, ARR (articulator related registration), artikulátor programozás, funkciós paraméterek Bevezetés és történelmi áttekintés A csontos, porccal fedett ízületi struktúrák vezető pályaként szolgálnak az állkapocs elmozdulásában. A szalagok limitálják azokat. A temporomandibularis articulatio olyan korlátolt szabad ízület, melyet a fogérintkezés is befolyásol. Az ízület- és fogvezetésnek harmonikus összefüggésben kell lenni egymással. A neuromuscularis rendszer sensomotoros reflexek révén szabályozza és irányítja az elmozdulásokat. Az állkapocsmozgások reprodukálásakor kezdetben az ízület rekonstruálása volt az elsődleges szempont. Próbálták a fejecset és az ízvápát együtt és külön-külön is utánozni anatoform, sematikus formában. Középértékű, egyéni értékű, arcon és non-arcon típusú artikulátorokat terveztek. A maxilla és a temporomandibuláris ízület viszonya középértékkel (sablon, arcív), egyéni értékkel (axiográfia, pantográfia) állapítható meg. Ma már CAD-CAM eljárással egyéni ízületi árkot is lehet rekonstruálni. Bonwill [4] 1865-ben készített középértékű artikulátort. Mint nevében is szerepel, a frontvezetést, az ízületi elmozdulást átlagos szögértékek szerint állítja be. Gysi [10] 1910-ben az ízületi pálya megjelenítésére készített egyéni értékű artikulátort, melyhez mechanikus arcívet használt. Az állkapocs statikus és dinamikus helyzetének regisztrálása is fejlődésen ment keresztül. Christensen [5] 1905-ben vezette be a viaszregisztrátumot. Bennett [3] 1908-ban az oldalharapásos helyzetet, oldalmozgásokat tanulmányozta. A pozíciós harapásos módszerrel a mandibula kitüntetett excentrikus helyzeteit rögzíthetjük. A condylus sagittalis és a Bennettszög egyéni értékre állítható be. A fogak protrusiós érintkezésekor a condylus ventralis irányba kimozdul központi helyzetéből. A habituális occlusiós helyzet és a propulsio végpontját rögzítve az artikulátor ízületeit úgy állíthatjuk be, hogy kövesse az elmozdulást. Ez lesz a sagittalis fejecspálya. Hasonló gondolatot követve, a jobb és bal oldali laterotrusiós regisztrátummal a Bennett-szög beállítható. A módszer pontatlanságából adódó lehetséges torzulások a munkaoldali ízületi értékek megjelenítésében zavaró tényezőként jelentkezhetnek [20, 21]. Érkezett: 2007. február 21. Elfogadva: 2007. május 17.
