Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)

2006-12-01 / 6. szám

234

FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 6. sz. 2006.

tokkal számosán igazolták, hogy kíméletes műtéti technika alkalmazásával az azonnal megterhelt implantátumok mellett a periimplantáris csontleépülés mértéke nem nagyobb, mint a hagyományos protokoll szerint beültetett implantátumok esetében [4, 9, 11,23],

Egyetértünk azokkal a szerzőkkel, akik az azonnali terhelés céljára beültetett implantátumok hosszú távú sikeressége szempontjából alapvetően fontosnak tartják a beültetést végző orvos sebészi gyakorlottságát, tapasztalatát. Végzését csak azoknak ajánlják, akik már korábban legalább 50 db implantátumot „hagyományosan” beültettek. A kezdő implantológus fogorvos által azonnali megterhelés céljából végzett implantációk esetében - az elvégzett utóvizsgálatok szerint - mintegy kétszer akkora az elvesztett implantátumok aránya, mint a gyakorlottak esetében [17, 22],

2) A befogadó csont állapotától függő befolyásoló tényezők

A klinikai gyakorlatban az azonnal megterhelt implantátmok hosszú távú megmaradása szempontjából az erős primer stabilitás mellett a csontszövet denzitása, minősége játssza a legfontosabb szerepet. A kompakt kemény csont porozitása alacsony (<10%), emellett az implantátum körüli csont gyógyulása/osszeointegrációja közben csak kis mennyiségű interim fonott-rostos csontszövet képződik, ezért az ilyen csont az oszszeointegrácio teljes ideje alatt szorosan rögzíti az enosszális implantátumot [24, 28]. Tehát az ilyen minőségű csont képes a beleültetett implantátumra jutó rágóerőt a beültetés után azonnal károsodásmentesen elviselni [12]. Az irodalomban olvasható tapasztalatok szerint a D-1-D-2 minőségű csontba azonnali vagy korai megterhelés céljára ültetett implantátumok átlagos sikeressége várhatóan 95-97% körüli, míg a puha, kortikális nélküli spongiozus csontba ültetett implantátumok elvesztési rátája elérheti a 35%-ot is [15, 20].

További fontos tényező az implantátumok csontos gyógyulása szempontjából a zavartalan sebgyógyulás. Az anyagcsere-betegségek, mint az oszteoporozis/ oszteopenia vagy a hiperparathireodizmus, diabétesz, valamint a dohányzás káros befolyással bír az osszeointegrácio kialakulására [18]. Ezekben az esetekben az implantátumok beültetése csak kétszakaszos műtéti módszerrel, hosszabb gyógyulási idővel jöhet szóba.

3) Az implantátum formai kialakításától függő tényezők

Az implantátum alakja, formai kialakítása, makrostruktúrája a hosszú távú sikeresség szempontjából meghatározó tényező. Az azonnali vagy korai terhelés szempontjából a csavar alakú implantátumok bizonyultak a legalkalmasabbnak [27], A csavar alakú implantátumok erős mechanikai retenciója a csontszövetben lehetővé teszi a megfelelő primer stabilitást, minimalizálja a mikromozgásokat, amely előfeltétele a rágóerők eliminálásának a csontban [21, 23]. A cilinder típusú implantátumok esetében kisebb a primer stabilitás és a vertikális elmozdulással, a fellépő nyíróerőkkel szembeni rezisztenciájuk is kisebb, ezért azonnali vagy korai megterhelés céljára nem alkalmasak [35]. Saját beteganyagunkban azonnali megterhelés céljára csak csavar alakú, mikroporózus-passzivált felszínű DenTi® implantátumokat ültettünk be, amelyek a szoros primer stabilitás kialakulása céljából hatásos önmetsző élekkel voltak ellátva.

Az implantátumok felszíni mikrostruktúrája a BIC kialakulása szempontjából úgyszintén alapvetően fontos [25], A porózus implantátum-felszín a nyíróerőkkel szemben 5-ször ellenállóbb, mint a sima felszín [19], bár a bevonat anyagának befolyása az azonnal megterhelt implantátumok sikerességére nem bizonyítható.

Az implantátum átmérője és testrészének hosszúsága a saját vizsgálati anyagunkban is a hosszú távú sikeresség szempontjából jelentős befolyásoló tényezőnek bizonyult (lásd az Eredmények c. fejezetben). Az irodalmi közleményekből - saját véleményünkkel megegyezően - kitűnik, hogy azonnali megterhelés céljára >10 mm testhosszúságú és legalább 4 mm átmérőjű implantátum beültetése javasolható [6, 14]. Néhány szerző úgy találta, hogy a >14 mm, illetve a>4 mm átmérőjű implantátumok alkalmasak erre a célra [7], Ezek az adatok elsősorban klinikai tapasztalatokon alapulnak, a kérdés pontos megválaszolásához további prospektiv kutatások szükségesek.

4) Az implantátumos fogpótlás kialakításától, típusától függő befolyásoló tényezők Saját eddigi, valamint az irodalmi tapasztalatok szerint is szükséges az azonnal megterhelt implantátumokat egymással, illetve a saját fogakkal egy merev fogpótlás segítségével egységbe foglalni [32], Egyrészt, mert az ilyen fogpótlás arányosan elosztja a megterhelt implantátumokon a rágóerőt, másrész segít a ferde és oldalirányú nyíróerők eliminálásában. Az implantátumok elsősorban a vertikális irányú rágóerők elviselésére képesek [8, 16], Káros minden rágószervi parafunkcio (pl. bruxizmus), az ilyen betegeknek nem ajánlott ez az implantációs módszer alkalmazása.

A merev rögzítés céljára számos szerző az U alakú stéget tartja legalkalmassabbnak, mások a beragasztott merev hidat alkalmazzák elsősorban [30, 32], Genales és mtsai [13] 161 immediát terhelésre beültetett implantátumokon a különböző típusú fogpótlások befolyásoló hatását vizsgálva (előre gyártott és laborban öntött stégek csavarosán, illetve ragasztással rögzített hidak) nem talált különbséget az egyes típusok sikeressége között. Az irodalomban fellelhető ajánlásoknak megfelelően mi is úgy gondoljuk, hogy a gondos okkluzális analízis, a rágóerők helyes elosztása az egész fogívre terjedően, a gnatologiai szempontból helyesen kialakított merev, szükség szerint szekcionált fogpótlás lehet a hosszú távú sikeresség egyik alapfeltétele.