Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-10-01 / 5. szám
210 FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 5. sz. 2006. avatkozások közé, mivel a vér és a testváladék (nyál) útján terjedő kórokozók (pl.: HBV, HCV, HÍV) által terjesztett fertőzések kialakulásának a kockázata az átlagost egyértelműen meghaladja [13], A fogászati ellátás során potenciálisan veszélyt jelentő fertőzések megelőzése a fentiek alapján elsődleges fontosságú. Az eredményes megelőzés döntően epidemiológiai ismereteken alapszik, és célja a fertőzési lánc (fertőző forrás, terjedési mód, fogékony szervezet) megszakítása. Az infekciókontroll részeit képezik: a páciens, a személyzet, a rendelő kialakítása, fertőtlenítése (kéz, műszer, környezet), a sterilizálás, aszeptikus technikák alkalmazása, védőeszközök használata (betegek, személyzet), és a minderről szóló folyamatos oktatás, illetve továbbképzés [13]. Az infekciókontroll a prevenció egyik sarokköve lehet [6], hiszen amint az az 1. ábrából is kitűnik, keresztfertőződéssel a kézről, gumikesztyűről vagy az elégtelenül fertőtlenített illetőleg sterilizált eszközökről baktériumok juthatnak a szervezetbe. Ezt a nem kívánatos jelenséget csak a megfelelően elvégzett és betartott infekciókontroll segítségével védhetjük ki. 5. Magas rizikójú csoportba tartozó páciensek szűrése A magas rizikócsoportot képező betegségeket, állapotokat az /-//. táblázatban foglaltuk össze. Ezekben az esetekben a prevenciós lehetőségeket (1-3.) még inkább szem előtt kell tartanunk, hogy ez által csökkentsük az aspirációs pneumónia kialakulásának az esélyét. Nagy jelentőségű és ajánlott a magas rizikócsoportba tartozó betegek rendszeres szűrése (pl. altatásos műtét előtti rutinvizsgálat), illetőleg a fekvőbeteg-intézetekben tartózkodó fenti csoportba sorolt betegek parodontológiai vizsgálata, amely az általános kivizsgálás részét kell, hogy képezze. 6. Megfelelő személyi képzés A korábban már említett magas rizikócsoportba tartozó betegek esetén különösen fontos a betegellátás megtervezésében szerepet játszó egészségügyi dolgozók (orvosok, ápolók, diatetikusok, rehabilitációs szakemberek, ápoló segédek stb.) megfelelő ismerete a prevenciós lehetőségek szerepével, kivitelezésével és jelentőségével kapcsolatban. Az aspirációs pneumónia kialakulásának visszaszorítása csak a betegek gyógyításában részt vevő személyek együttes csapatmunkája révén valósulhat meg. Összefoglalva, az elhanyagolt szájhigiénia számos úton jelentős szerepet játszik az aspirációs pneumónia létrejöttében. Egyrészt a felszaporodó plakk elősegíti a légúti patogének szájüregi kolonizációját, másrészt a rossz szájhigiénia befolyással lehet a légúti epithelium minőségére, így növekszik annak fogékonysága a légúti infekciókra, ugyanis a szájüregi szekrétumokban meglévő és a baktériumok által termelt hidrolitikus enzimek és citokinek hatására a légúti epithelium megváltozik, és a patogén kórokozók adhéziójának és kolonizációjának hatékonysága fokozódik. Könnyen belátható tehát, hogy a rossz szájhigiénia az arra fogékony vagy rizikócsoportba tartozó egyénekben kifejezetten növeli az alsó légúti infekció kialakulásának kockázatát [14, 20, 41,49], Rizikócsoportba tartozó betegeknél elektív, tervezhető beavatkozás során indokolt a fogászati gócszűrés, melyet a lehetőségekhez mérten érdemes góctalanítással kiegészíteni. Immobilis vagy összetett fogászati ellátásra állapotuk miatt alkalmatlan betegeknél (pl. krónikus osztályok, intenzív osztályok, súlyos fogyatékosok) rendszeres szájtoalett, míg sürgős beavatkozások előtt (pl. intratracheális narkózisban végzett műtétek) pedig azt megelőző antiszeptikus szájöblítés (pl. klórhexidinnel) javasolt. Jóllehet a prevenciós eszközök alkalmazása jelentős hatással bírhat az aspirációs pneumónia incidenciájának mérséklődésére, az etiológiai faktorok és a patomechanizmus pontosabb ismerete még széles kutatási perspektívát nyújt a tudomány iránt érdeklődők számára. Kiemelkedő jelentőségűnek mondható a rizikócsoportba tartozó betegek vizsgálata, pl. idegsebészeti ellátásban részesülő betegekben a parodontológiai kórképek aspirációs pneumónia kialakulását elősegítő szerepének a kimutatása, kiegészítve a prevenciós lehetőségek és a terápiás módszerek hatékonyságának meghatározásával. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben az egymást súlyosbító és időben parallel lefutású betegségek együttes, komplex kezelése jelenthesse a korszerű betegellátás alapját, melynek megvalósítása elsősorban a klinikai centrumok felelősségteljes feladata. Irodalom 1. Bagramian RA, Heller RP: Dental health assessment of a population of nursing home residents. J Gerontol 1977; 32: 168-174. 2. Barsum W, Wilson R, Read RC, et al: Interaction of fimbriated and nonfimbriated strains of unencapsulated Haemophilus influenzae with human respiratory tract mucus in vitro. Eur Respir J 1995; 8: 709-714. 3. Birkedal-Hansen H: Role of cytokines and inflammatory mediators in tissue destruction. J Periodont Res 1993; 28: 500-510. 4. Brook I, Frazier EH: Aerobic and anaerobic microbiology of empysema. A retrospective review in two military hospitals. Chest 1993; 103: 1502-1507. 5. Chen AC, Liu CC, Yao WJ, Chen CT, Wang JY: Actinobacillus actinomicetemcomitans pneumonia with chest wall and subphrenic abscess. Scan J Infect Dis 1995; 27: 289-290. 6. Craven DE, Steger KE, Barber TW: Preventing nosocomial pneumonia: State of the art and perspectives for the 1990s. Am J Med 1991; 91: 44S-53S. 7. Davies J, Carlstedt I, Nilsson AK, et al: Binding of Haemophilus influenzae to purified mucins from the human respiratory tract. Infect Immun 1995; 63: 2485-2492. 8. Donowitz GR, Mandell GL: Acute pneumonia. In: Mandell GL, Douglas RG, Benett JE, eds. Principles and Practice of Infectious Diseases. New York: Churchill Livingstone; 1990: 540-555. 9. Exner M, Gregori G, Pau HW, Vogel F: In vitro studies on the microbicidal activity of antiseptics on the oral flora of the oropharyngeal cavity. J Hosp /nfecM985; 6 (suppl): 185-188. 10. Ferretti GA, Ash RC, Brown AT, Par MD, Romond EH, Lillich TT: Control of oral mucositis and candidiasis in marrow transplantation:
