Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-02-01 / 1. szám
18 FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 1.sz. 2006. Viszonylag új módszernek számít a fény-hang-stimulációval kiváltott relaxáció [5, 24], A módszer lényege, hogy a beteget 1-10 Hz közé eső frekvenciájú („felvillanó”) fény- és hangingerekkel stimuláljuk. A stimuláció hatására a központi idegrendszer sajátos izgalmi állapota [15,16] mellett néhány percen belül egy erőteljes testi relaxációs hatás alakul ki [5,15,16], A módszert a fogászati alkalmazás számára előnyössé teszi, hogy a hatás gyorsan és a beteg aktív részvétele nélkül is („magától”) kialakul. Az eljárás hátránya, hogy a fény- és hangimpulzusokat a betegek egy része nehezen szokja meg, az első üléseken zavarónak tarthatja. További problémát jelent, hogy a fény- és hangimpulzusok alkalmazása a pácienst környezetétől izolálja. Ez részben kedvező, mivel a beteg mintegy „kikerül” a fogászati kezelés „teréből”, ugyanakkor hátrányos, hogy a beteg fogorvosától is izolálódik, ami a kezelést személytelenné teheti, az orvos érzelmi közelsége a beteg számára elveszhet [15]. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyeznünk azt is, hogy a módszerrel szerzett klinikai tapasztalataink [10, 21] illetve ilyen irányú kísérletes méréseink [15, 16] egyaránt arra utalnak, hogy a fény-hang-stimulációs technikának relaxációs hatása mellett jelentős tudatmódosító (transzinduktív) hatása is van. Emiatt a relaxációs módszerek kontrarindikációit ennél a technikánál különösen szigorúan kell venni, mert a beteg destabilizációjának veszélye más eljárásokhoz képest valamivel nagyobb [10]. Az említett kontraindikációk mellett tekintetbe kell venni azt is, hogy a fénystimuláció arra hajlamos betegben epilepsziás rohamot (fotoepilepszia) provokálhat, így a módszer abszolút konraindikált epilepsziás betegeken, illetve relatív kontraindikált, ha a családi anamnézisben epilepszia előfordul [24], A fénystimuláció kissé igénybe veszi a szemet, ezért bizonyos szembetegségek (különösen glaukóma!) esetében a módszert szintén konraindikáltnak kell tekinteni [24]. Bár konkrét irodalmi adatok erre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre, legalábbis relatív kontraindikációnak kell tekintenünk a terhességet is [24], amíg be nem bizonyosodik, hogy a túlzott óvatosság e tekintetben szükségtelen. Ugyancsak relatív kontraindikált lehet a módszer alkalmazása szívbetegségekben (különösen ritmuszavarokban), mivel a szívműködés pszichés úton való megzavarása esetleg előfordulhat [24], Az említett számos kontraindikáció és megszorítás ellenére szeretnénk hangsúlyozni, hogy a fény-hang-stimulációs technika az általános fogászati praxis betegeinek döntő többségénél „bátran” alkalmazható. A módszer nagyon hatékony, és a fogorvos betegellátás keretei közé viszonylag könnyen beilleszthető. 3. Az integrált relaxációs módszerek a relaxációt különféle pszichoterápiás irányzatokkal kombinálják. A francia relaxációs iskola jeles képviselője, Lemaire fejlesztette ki a pszichotonikus áthangolás módszerét [3, 7], A relaxációs eljárás során a testi történések, élmények szisztematikus introspekciójával dolgozik a terapeuta , a zsigeri élmények tudatosításával jut el az emócionális—indulati anyaghoz [2, 3, 7], A szisztematikus deszenzibilizálás módszere odontofóbiás páciensek kezelése során használható, mely során a páciens először megtanul relaxálni, majd a terapeuta a fantázia szintjén fokozatosan szembesíti a szorongást kiváltó helyzettel, ezáltal a szorongás leépíthető, a félelmet kiváltó helyzet neutrálissá tehető [7, 8, 36, 40]. Az imaginativ pszichoterápiás módszerek egyik alapja a Jung-féle aktív imagináció, mely során a terapeuta az individuális terápiás igényeknek megfelelően gyakorlatokat dolgoz ki abból a célból, hogy a pácienst mélyebb önismerethez segítse [3, 4, 7, 36], Másik fontos imaginativ módszer a Leuner-féle katatim képélmény, mely a „nappali álom” technikát használja fel. A terapeuta szisztematikusan felépített hívó szimbólumok segítségével vezeti páciensét, dolgoztatja át képi anyagát és annak érzelmi töltését [3, 7, 27, 36, 39]. Az alábbiakban felsorolt relaxációs módszereket a teljesség kedvéért ismertettük, jelezve, hogy e módszerek igen időigényesek, és a fogorvostól speciális (pszichoterápiás) jártasságot igényelnek. Ugyanakkor a módszerek ismerete elősegítheti a fogorvos mélyebb önismeretét, így a primér mentálhigiénés prevenció részét képezheti. 4. A relaxációs módszerek további fontos csoportját adják a biofeedback segítségével kialakított relaxációs módszerek [2, 7], Ezek lényege, hogy a szervezet vegetatív, autonóm működéseinek a beteg számára érzékelhető visszajelzését adják, amelynek segítségével a páciens megtanulja, hogy ezeket az egyébként akaratlagosan nem, vagy csak kisebb mértékben befolyásolható működéseket akarata szerint befolyásolja, és tudatosan a nyugalmi tónus felé „vezesse” [2, 7], A fogászati felhasználást nehezíti, hogy a szabályozó funkció megtanulása viszonylag időigényes, így a módszer beillesztése a napi praxis keretei közé nehézkes. A fogorvos saját egészségmegőrzése szempontjából azonban ez a módszer is kiváló lehetőségeket biztosít. Összefoglalás Dolgozatunk fő célkitűzése az volt, hogy bemutasson és a gyakorló fogorvos számára „elérhető közelségbe” hozzon olyan relaxációs módszereket, amelyek az általános fogászati praxis keretein belül is jó hatékonysággal alkalmazhatók. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy az ilyen jellegű módszerek bevezetése a mindennapi praxisba nem egyszerű, és csak egyfajta „szemléletváltásra” alapozva történhet meg. Ezért a relaxációs módszereket a mentálhigiénés szemlélet néhány alapelvének bemutatásával együtt ismertettük, mivel úgy gondoljuk, hogy a relaxációs módszerek napi gyakorlatba történő bevezetésének feltételeit a gyakorló fogorvos számára jelenleg leginkább ez a gondolkodásmód biztosíthatja. A mentálhigiénét azért tartjuk e tekintetben kiemelt jelentőségűnek, mert keretei nem igénylik „második szakma” elsajátítását, a fogorvosi szakmai identitás megosztását vagy feladását [37], Egyidejűleg ez a
