Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE 99. évf. 4. sz. 2006. 155 akkor a becsült hossz korrekciója után elkezdhetjük a csatorna tágítását. Amennyiben a tű vége a radiológiai csúcstól több mint 3 mm-re helyezkedik el, akkor a tű helyzetének korrekciója után újabb tűs kontroll felvételt kell készítenünk [41], Tűs kontroll felvétel készítése során lényeges a gyökércsatornába helyezett tű mérete is. A tű elmozdulásának, aspirációjának elkerülésére minden esetben olyan méretű tűt kell választanunk, amely az adott fognál a gyökércsatornában a feltételezett (becsült) munkahosszban megszorul. Legalább #15-ös Kerrreszelőt használjunk, mert vékonyabb tű hegyének a pozíciója nem látható pontosan a röntgenfelvételen. Ugyanakkor túl vastag tű használata helytelen, hiszen ebben az esetben nem biztos, hogy eljutunk az apicalis szűkületig, mert a bevezetett tű már előbb megszorul. A radiológiai hosszmeghatározás előnyei • A tűs kontroll során a gyökér, illetve a gyökércsatornák morfológiájáról, átjárhatóságáról, számáról is nyerhetünk információt. • A tűs felvétel referenciaként használható a gyökérkezeléshez. • A röntgenfelvételeket tudományos dokumentálásra is felhasználhatjuk. • A fog trepanálása vagy a munkahossz meghatározása közben keletkezett álút a tűs kontrolion látható. • Annak ellenére, hogy tisztában vagyunk a röntgentechnika korlátáival, mégis megnyugtató, ha látjuk a tű helyzetét a gyökércsatornában. A radiológiai hosszmeghatározás hátrányai • A röntgenfelvételen a foramen physiologicum nem látható. Abból kiindulva, hogy az említett képlet a radiológiai csúcstól átlagosan kb. 1-mm-re található, a röntgenfelvétel segítségével a radiológiai csúcshoz viszonyítva próbáljuk meghatározni a foramen physiologicumot [3], Sajnálatos módon azonban nem minden páciens tartozik ebbe az „1 mm-es átlagba”. • A radiológiai képalkotás egyik legfontosabb sajátossága, hogy a röntgenkép a háromdimenziós fogat két dimenzióban, azaz síkban mutatja. így a röntgenfelvételen csak a mesiodistalis görbületek látszanak. Ennek megfelelően a röntgenképen egyenesnek látszó gyökércsatorna a valóságban, a nem ábrázolt harmadik dimenzióban görbült is lehet. Emiatt az anatómiai csúcs nem minden esetben egyezik meg a röntgenfelvételen látható radiológiai csúccsal. Az, hogy megegyezik-e vagy sem, a fog gyökerének anatómiai formájától, valamint a különböző síkokban lévő esetleges görbületétől függ [39], • A röntgensugár összegez és „felejt” is. Ennek következtében a térben egymás mögött elhelyezkedő képletek a sugár irányában egymásra vetülnek, illetve a kevésbé sugárelnyelő, kis kiterjedésű, a filmtől távol lévő képletek nem látszódnak a felvételen. • Problémát okozhat a tűs kontroll értékelése során, hogy bár a foramen physiologicum helyét döntően j a foramen anatomicumhoz viszonyítjuk, a foramen anatomicum az esetek többségében (68%-80%) nem az anatómiai csúcson található [7, 23]. Míg a foramen anatomicum valóságos helyzete az anatómiai csúcshoz képest kortól függően koronálisan 0,2-2,0 mm között változhat [3, 21], addig a foramen anatomicum és a radiológiai csúcs közötti távolság 0 és 3 mm között lehet [7, 15, 23]. Ennek következtében a foramen anatomicum helye a röntgenfelvétel alapján azokban az esetekben sem határozható meg pontosan, ahol az anatómiai csúcs megegyezik a radiológiai csúccsal. • A röntgenábrázolás hátrányos tulajdonságai miatt sok esetben túltágítás jöhet létre, ami viszont a csatorna túltömését vonja maga után [2]. • Hypercementózis esetén előfordulhat, hogy a röntgenfelvétel alapján hibásan állapítjuk meg a gyökércsatorna hosszát. Ennek oka, hogy a képződött cement a gyökércsúcs fölé vetül [2], • A radiológiai hosszmeghatározás során ugyancsak problematikus lehet a felső molarisok gyökereiről, főként palatinalis gyökeréről készült tűs kontroll felvétel értékelése. Ilyenkor a gyökércsúcsok a processus zygomatico-maxillaris által árnyékoltak lehetnek, így a tű vége sok esetben nem megfelelően látható [30], Alsó fogaknál a linea mylohyoidea, illetve a linea obliqua takarhatja a gyökércsúcsokat. • Az említett anatómiai okok miatt, illetve a radiológiai módszer sajátosságaiból adódóan a munkahossz meghatározása során számos esetben több röntgenfelvételt kell készítenünk, ami sugárterhelést jelent a páciens számára. • Az ismételt röntgenezés mind a beteg, mind az orvos számára többlet időt jelent. A munkahossz meghatározása elektronikus mérőeszközökkel A radiológiai hosszmeghatározás során felmerülő problémák elkerülésére eredetileg 1918-ban Custer vetette fel az elektronikus gyökércsatorna hosszmeghatározó készülékek alkalmazásának ötletét [4]. Később a készülékek működési elvét Suzuki [37] kutatási eredményei alapján dolgozták ki. Suzuki ugyanis állatkísérletei során megfigyelte, hogy a különböző fogaknál az oralis nyálkahártya és az apicalis gyökérhártya közötti elektromos ellenállás konstans érték (6.50). 1962-ben Sunada [38] jött rá, hogy ezt az elvet fel tudja használni egy tű helyzetének meghatározására a gyökércsatornában. Ennek a felfedezésnek az alapján hozták létre az első elektronikus hosszmeghatározó készülékeket (apex-bemérők), amelyek segítségével a szájnyálkahártya, valamint a gyökérhártya közötti ellen-
