Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-06-01 / 3. szám
96 FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 3. sz. 2006. A foghiányos egyén sokrétű problémával küzd A fogorvosi beavatkozás előtt a minél több részletre figyelő diagnosztikus tevékenység a legnagyobb segítség azoknál a pácienseknél, akik a szájegészségi állapotuk miatt fogpótlást kérnek. Ennek megerősítését és kiegészítését adja a kiindulási állapotban alkalmazott OHIP-mérés a magasabb pontértékeivel, azaz a szájegészséghez kötött életminőség jelentős romlásával. Ugyan az összes fellépő probléma kombinációja átlagértéket ad, amely el is fedheti az egyedi problémákat. A nehézségek túlnyomóan az evéssel és rágással kapcsolatosak (pl. nehézség a rágásban, az étel elfogyasztása hosszabb ideig tart, az étel-beékelődés, kényelmetlen evés, a fogsor miatt képtelen enni), amikor az egyén az első esetben kéri a fogpótlást. Az OHIP-G 53 terápia előtt 18-as átlagot (1-52 szórással) mutatott, amely a kiindulási állapotban jelentősnek tekinthető [29]. A foghiány diagnózisához és a kezelési tervhez azért praktikus az OHIP-mérés, mert standardok alapján értékel és összehasonlításra ad lehetőséget az egyének és a terápiás módszerek között. A probléma megszűnése a terápia alatt és után A fogpótlás után követve a páciens problémái és tünetei változnak. Rövidesen, a kezelést követően az előzetesen jelentkezett problémák jelentős része megszűnt. Az átlagos problémát mutató érték T^ben kevesebb, mint a kezelés előtt, pontosabban annak a fele. A T2 időpontban már a kiinduláskor feltárt panaszok negyede maradt meg. Ezzel együtt a problémák széles körét lehet megfigyelni. Míg egyes fogpótlást viselőknél 6-12 hónap után semmilyen panasz nem jelentkezett, más esetben 40 probléma is fellelhető [29]. Nyilvánvaló, hogy egyénileg lényeges eltérések adódnak. Az is megfigyelhető, hogy egyes esetekben később új panaszok is fellépnek. Az újonnan jelentkezők ellenére azonban a problémák és tünetek összessége a kiindulási állapothoz képest is csökkenést mutat. Klinikai tapasztalat, hogy pl. az alaplemez okozta feltörés új fejleményként léphet fel a kivehető részleges és teljes fogsorviselőknél. A 6-12 hónap utáni ellenőrzés alapján két csoport különíthető el: egyrészt nehézségek az új fogsorral (feltörések, érzékeny íny, fogsor okozta kényelmetlenség, érzékeny állcsont, rossz emésztés, kényszer diéta, nehézség a rágásban), másrészt pszicho-szociális gondok (anyagi veszteség, feszültség, depresszió). Azonban a problémák többsége a fogpótlás gondozási szakaszában ritkán jelentkezik. A különböző fogpótlást viselők közötti eltérések Az eddig rendelkezésre álló eredmények alapján az egyes vizsgálati csoportokban a páciensszám alacsony, ezért csak tendenciákat lehet megfigyelni, amelyek a további kutatás hipotézisei miatt fontosak. Az életminőségre kifejtett hatás legkifejezettebben a rögzített fogpótlást viselőknél jelentkezik, a részleges kivehető fogpótlásnál ez a javulás a legkisebb [29], Pontosabban, a kezelés után egy hónappal a legtöbb tünet megmaradt a részleges kivehető fogsort viselőknél. Valószínűsíthető, hogy a bonyolult kezelésprogram hosszabb adaptációs időt kíván, és új problémákat is felvethet. A teljes fogsorviselőknek kevesebb nehézségük marad a Tj időpontban, mint a részleges fogsort hordóknak. Feltehető, hogy különböző fogpótlásokat viselőknél az adaptációs idő is különböző. Ha ez az alkalmazkodás a hosszabb idő elteltével bekövetkezik, akkor már egymáshoz mérten is mind a három fogpótlás-típus jó eredményt ad, és megszünteti a kiindulási állapotban feltárt nehézségek jelentős részét. A tanulmányok korlátái és erősségei Ugyan a kis esetszám nem teszi lehetővé messzemenő következtetések levonását, az már ebből az előzetes vizsgálatból is látható volt, hogy a különböző fogpótlások eltérő módon és mértékben befolyásolják a szájegészséggel jellemzett életminőséget. A fogpótlás terápián belüli csoportosítás esetén további alcsoportot kellett volna képezni a kórtörténeti adatok alapján (pl. a terápia előtt milyen fogpótlás volt a szájban stb.). Várható, hogy így további különbségek tárhatók fel, de az elkülönült értékeléshez nagyobb esetszámra van szükség. Az esetsorozatok feldolgozása ritkán engedi meg a tisztán ok-okozati összefüggés vizsgálatát. Ha a terápia előtt két hét különbséggel mérjük ugyanazt az egyént, akkor a protetikai beavatkozás nélkül is kisfokú javulást mutathat a mérés a probléma/tünet csoport természetes hullámzása és a véletlenszerűsége miatt. Az OHIP tanulmányok kétségtelen erőssége az, hogy nemzetközileg kidolgozott és elfogadott eszközt használ, nyitott kérdés helyett a zárt kikérdezési formát alkalmazva. Ez jobb lehetőséget ad az összehasonlításra. A norma értékek (olyan adatok, amelyek a bármelyik és a gyakori problémák előfordulását adják meg a lakosság csoportokon belül) az országonkénti és korcsoportonkénti egybevetésre meghatározhatók. Ezen kívül, a kérdések megbízhatóságáról az információk elérhetők, és így értékelhető, hogy a méréshiba milyen hatást fejt ki az eredményre. Következtések és klinikai jelentőség A részleges és teljes fogsorral kezelt páciensek szájegészséghez kapcsolt életminősége eltérő a rögzített fogpótlást viselőkétől. Kezelés után a kivehető pótlással ellátottak szájegészséghez kapcsolt életminősége rosszabb a rögzített fogpótlást viselőkéhez képest, a különbség klinikailag megbízható és statisztikailag szig
