Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-09-01 / Supplementum
FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. Supplementum, 2005. 57-62. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Orálbiológiai Tanszék, Budapest Az Orálbiológiai Tanszék DR. ZELLES TIVADAR, DR. VARGA GÁBOR Az Orálbiológiai Tanszék a Fogorvostudományi Kar egyetlen elméleti tanszéke. Bár hivatalosan csak 1989-ben vált önálló tanszékké, az orvosegyetem Kórélettani Intézetének keretei között az előbb kéttagú, majd mind nagyobb létszámú, aktivitású és fokozódó önállóságú egység mintegy negyven esztendős múltra tekinthet vissza. A Tanszék alapító tanszékvezető egyetemi tanárának, dr. Zelles Tivadarnak a szakmai pályafutása gyakorlatilag egybeesik ezzel az időszakkal. 2002-től dr. Varga Gábor a tanszékvezető. Az Orálbiológiai Tanszék alapvető szerepe a fogorvosképzésben az elméleti alaptárgyak és a fogorvosi klinikai tárgyak közötti kapcsolat megteremtése, a magas tudományos igényű fogorvosi szemlélet megalapozása. Ennek megfelelően az oktatott tárgyak az Általános és Orális Patofiziológia, az Orális Biológia és az Orális Diagnosztika fogorvostanhallgatók számára. Az oktatási cél megvalósítása mellett ugyanolyan jelentőségű, hogy az Orálbiológiai Tanszék létrejöttével a Fogorvostudományi Kar egyidejűleg kutatóbázist is kapott. Korábban a kandidátusi cím eléréséhez, ma a PhD fokozat megszerzéséhez nyújt infrastrukturális és szakmai hátteret a fogorvosi végzettségű, illetve a fogorvostudomány és más tudományágak határterületein szakemberek számára. A fő kutatási területek magukban foglalják a nyálmirigyek működésének vizsgálatát, a cariespreventív célból alkalmazott fluoridok hatásmechanizmusának, a különböző immunpathológiai kórképek stomatológiai vonatkozásainak, a szájüregi leukoplakia permeabilitásának és az epitheliális elektrolit és víztranszport molekuláris mechanizmusainak tanulmányozását, valamint a nyálmirigyek génterápiás célú klinikai felhasználásának megalapozását, és fogeredetű őssejtek izolálását, jellemzését és potenciális klinikai alkalmazásuk előkészítését. Kulcsszavak: orális biológia, történet, kórélettan, orális diagnosztika, fogorvostudomány, egyetemi oktatás, kutatás, Ph.D.-tanulmányok Egy orvos-/fogorvosképzéssel foglalkozó egyetemi kar szervezeti egységeinek létrehozásakor elsődleges követelmény a betegellátás alapvető szakterületeinek oktatását végző klinikák megszervezése. A gyógyítás magas szintű művelésének igénye ezzel párhuzamosan elengedhetetlenné teszi az orvosbiológiai alaptudományokat oktató és művelő elméleti háttér megteremtését is. Ez az orvosképzési és történeti alapigazság Karunk, a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karának esetében is érvényesült. 1989-ben alakult tanszékké az akkor már mintegy negyedszázados oktatási és kutatási múlttal rendelkező Orálbiológiai Csoport. A valamivel később alakult Parodontológiai Klinikával együtt a Karnak ez a két szervezeti egysége már nem „rendeleti úton, szinte a semmiből”, hanem szerves fejlődés révén jött létre, mert adott személyi állománnyal, vezetővel, oktatási, tudományos és betegellátási munkában összekovácsolódva, quasi tanszékként működtek már korábban is. Amikor a Fogorvostudományi Kar megalakulásának 50. éves jubileumát ünnepeljük, és az egyes tanszékek létrejöttének történetét közreadjuk, nem elsősorban azokkal a statisztikai adatokkal kívánunk foglalkozni, amelyek az évenkénti tanévkönyvekben is megtalálhatók, hanem azzal a fejlődéstörténeti eseménysorral, amely tanulsággal szolgálhat a jelen számára, de visszaemlékezést jelent a végül is még nyugdíjkorba sem került Kar egész közössége számára, amelynek nem egy tagja maga is megélte a Kar születését és a gyermekbetegségek korát. Az Orálbiológiai Tanszék, a Fogorvostudományi Kar elméleti tanszékének létrejötte, oktatási és kutatási feladatainak fokozatos bővülése Néhány évvel a Fogorvostudományi Kar 1955. évi megalakulását követően a fogorvostanhallgatókat is oktató elméleti intézetekben megjelentek az első fogorvosdiákkörösök. A Kórélettan szigorlatot követően a tantárgy előadója, Kemény Tibor közülük is elsőként Zelles Tivadart hívta laboratóriumába diákkörösnek. Az intézet igazgatója Sós József akadémikus, későbbi rektor - aki elkötelezett híve volt a határterületi kutatásnak - két évvel később gyakornoki állás létesítését kérte az akkori dékántól, Balogh Károlytól és a minisztériumtól. Nem kevés félreértés, meg nem értés és harc után Sós professzor aláírhatta a Kórélettani Intézet első fogorvos oktatójának kinevezését 1961-ben.
