Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-09-01 / Supplementum
FOGORVOSI SZEMLE 1967 és 1976 között a Klinika vezetője Dr. Berényi Béla volt (5. kép). Az ő meggyőző szakmai tudása, nyelvismerete, nem utolsósorban dékánsága következtében a magyar szájsebészetet nem csak itthon, de nemzetközi viszonylatban is egyre nagyobb megbecsülés övezte. Új műtéti módszereket vezetett be, a szájsebészet hazai oktatását mind egyetemi, mind postgradualis szinten rendezte. A „Szájsebészet” szakvizsgát, mint „ráépített” szakvizsgát hozták létre. Ez igen fontos lépés volt, mert Magyarországon aránylag jól szervezett szájsebészeti fekvőosztályok léteztek, de szakorvosi vizsga lehetőség, cím, nem volt. Berényi több szájsebészeti könyvet is írt, neki köszönhető, hogy Magyarországot - egyedüliként a „vasfüggöny” mögötti országok közül - felvették a nemzetközi szájsebész társaságba (International Association of Oral and Maxillofacial Surgeons). Berényi professzor sikere teljében, az akkori szokásokkal ellentétben 65 éves korában lemondott a Klinika vezetéséről. Átadta a stafétát Vámos Imrének, aki 1976 és 1980 között állt a Klinika élén. Vámos professzor nagy energiával fogott bele a Klinika épületének felújításába, a szájsebészeti szakma újjászervezésébe, melyhez dékáni funkciója is segítséget adott. Új orvosokat hívott az intézetbe, új tankönyvet írt, és igyekezett a szájsebészeti szakma presztízsét még jobban megerősíteni (6. kép). A klinika átépítése korai halála (1980. április) miatt elmaradt, az utódlásáig eltelt majd egy év alatt az átépítésre szánt pénzt másra fordították, így a klinika teljes rekonstrukciójára még éveket kellett várni. Az interreg-6. kép. Vámos Imre (1976-1980) ■ 98. évf. Supplementum, 2005. — 35 7. kép. (Balra:) Szabó György (1981-2004), (jobbra:) Barabás József (2004-) numban Csiba Árpád docens volt a klinika megbízott igazgatója, aki a Klinika nemzetközileg is elismert Oralpathológia osztályát vezette. 1981. február 1-jétől a Szájsebészeti és Fogászati Klinika igazgatójává Szabó György professzort nevezték ki, aki több mint 23 évig vezette az intézetet (7. kép). A Stomatológiai, majd a Szájsebészeti és Fogászati Klinika történetében a sorsfordulók összefüggtek az ország történelmével. 1919-1920, az I. világháború után Szabó Józsefnek, 1945-46-ban, a II. világháború után Balogh Károlynak és a rendszerváltás után Szabó Györgynek jutott az a lehetőség, hogy ne csak az ország, de a Klinika is újjászülessen. Az 1990-es évektől eleinte lassan, majd egyre gyorsabban megújult a Klinika épülete. Mind a betegek, mind az orvosok számára „európai” nívójú épület jött létre. Új emelet, új fekvőosztály, műtőtraktus, tanterem, öltözők, orvosi szobák, új ambulancia és járóbetegrendelés, új könyvtárszoba, megújult infrastruktúra és az ehhez járó új műszerek, gépek fémjelezték a legfontosabb változásokat. A Szájsebészeti és Fogászati Klinika épülete az Egyetem egyik lepusztult részlegéből 2001-re az Egyetem egyik büszkesége lett (8. kép). Szabó professzornak jutott az a feladat is, hogy a szájsebészeti szakmát az átalakuló „európai rend”-be beillessze. Az arc-, állcsont-szájsebészet az általános orvosok, a dentoalveolaris sebészet a fogorvosok számára lett új „alapszakvizsga”. A Szájsebészeti és Fogászati Klinika a szakma egyik európai központjává fejlődött.
