Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-10-01 / 5. szám
206 FOGORVOSI SZEMLE 98. évf. 5. sz. 2005. előrehaladott fogágy-pusztulás esetén. Elkerülendő iatrogén-ártalom még a gyökérfelszívódás, illetve a további parodontális szövetveszteség. A gyökérfelszívódás, megfelelő nagyságú erőket nem túl hosszú ideig alkalmazva - különösen figyelve a fogak testes elmozdítására -, illetve az intruziós elmozdításokra elkerülhető [5,10, 13,20,21,22, 23,24], Először kutyákon végzett vizsgálatokkal, majd később Boyd (1989) előrehaladott fogágybetegségben szenvedőkön bizonyította, hogy jelentősen leépült, de ép parodonciumú fogak kis erőkkel szabályozhatóak anélkül, hogy további ép, szignifikáns menynyiségű parodontális szövetet veszítenénk el [1,2, 4, 5, 7,11,15,16]. A szakirodalomban kevés olyan viszonylag nagy esetszámú kombinált parodontológiai és orthodonciai kezelést együttesen alkalmazó közleményt találtunk, ahol hosszú távú követést is leírtak volna. Ezek a cikkek azonban megegyezően az általunk megfigyeltekkel alátámasztják azt a tényt, hogy szanált fogágybetegek biztonságosan fogszabályozhatóak, és az eredmény hoszszú távon megőrizhető [8, 15,19, 24, 25]. Anyag és módszer Tíz év alatt 18 beteget kezeltünk a fent leírt módon, 15 nőt és 3 férfit. Átlag életkoruk 40,6 év, a legfiatalabb egy 14 éves Papillon-Lefévre-szindrómás fiú, a legidősebb egy 52 éves nőbeteg volt. Először tehát parodontológiai kezelést végeztünk, melyhez gipszminta, fotó, helyi és orthopantomogram röntgen is készült. A kezelések előtt végeztünk általános klinikai vizsgálatot, és parodontológiai kartont vettünk fel. Ezek alapján, figyelembe véve más egyéb esetleg fennálló szisztémás betegséget, dohányzást és rendszeres gyógyszerfogyasztást, készítettük el a kezelési tervet, határoztuk meg az elérendő célt, melyet a beteggel is megbeszéltünk. A parodontológiai diagnózisok, 15 betegnél krónikus (CHP), 2 esetben generalizált agresszív (GAP), és 1 lokalizált agresszív parodontitis (LAP) voltak. Az orthodonciai anomáliák: résesség kombinálódva a felső front vagy frontok elongációjával (16 esetben), a kisőrlők vagy nagyőrlők elfordulása, bedőlése, amely a harapási magasság csökkenéséhez is vezetett (2 esetben találtunk). A parodontológiai kezelés a szisztematikus profeszszionális szájhigiénés terápiával, vagy más néven oki parodontális kezeléssel kezdődött, illetve ahol nem volt szükség műtéti beavatkozásra (5 esetben), ez volt a teljes parodontológiai kezelés. Instruálás, motiválás, supra- és subgingivális depurálás, majd gyökérfelszín-elsimítás, zárt curettage következett kvadránsonként, összesen 4-5 ülésben. Ez a néhány alkalom arra is lehetőséget adott, hogy kiderüljön, hajlandó- és képes-e páciensünk együttműködni velünk. El tudtunk-e érni olyan fokú plakkredukciót, mely nem veszélyezteti a további kezelések kimenetelét, gondolva itt a parodontológiai műtétekre vagy a fogszabályozó kezelésre. Három hónap elteltével újraértékelés következett, és ha a szájhigiénét is megfelelőnek találtuk, nyitott curettage-t végeztünk a 4 mmnél még mindig mélyebb fogágytasakok eliminációjára, illetve később, 4 esetben korrektiv sebészetre került sor. A műtétek után 6 hétig hetenkénti gyakorisággal utókezelést végeztünk, a műtéti terület plakk-mentesítése miatt. A fogszabályozó-kezelést legkorábban 6 héttel a parodontológiai kezelés befejezése után kezdtük, átlagos kezelési idő 10 hónap volt, 11 esetben rögzített, 2 esetben kivehető készüléket alkalmaztunk. Rögzített készülékkel jól kontrollálható mind az erő nagysága, mind pedig a behatási ideje. Ily módon elkerülhetővé válik az ún „jiggling” (táncoltató erő), mely ép parodontális szövetveszteséghez vezet [14]. A fogszabályozó készülék megtervezésekor figyelembe kell venni azt is, hogy minél kevésbé legyen plakkretentív, pl. a gyűrűk helyett lehetőleg brackettet használjunk a horgonyfogakon [26]. A plakk mennyiségét és a tasak mélységet a fogszabályozó kontrollok alkalmával, háromhetenként ellenőriztük. A kezelés végén a retenció érdekében és a relapsus elkerülésére egy rögzítő sínt készítettünk végleges megoldásként. A parodontális sín, lehetőleg a fogak orális, illetve okkluzális felszínén elhelyezett kompozit sín volt, melyet megerősítettünk fogszabályozó dróttal vagy üvegrosttal. Elengedhetetlen követelmény volt, hogy a sín ne legyen plakkretentív, illetve lehetővé tegye az interdentális tisztítást. A fogszabályozó kezelések befejeztével, a fogágybetegség progresszióra való hajlamától függően pácienseinket eleinte 3, később 6 havonkénti ellenőrzésre és utókezelésre rendeltük, hogy az elért eredmény hoszszú távon megőrizhető legyen. Eredmények Négy beteg esetét bemutatva és egy táblázatban ismertetjük az elért eredményeinket. Az első T. B. 40 éves férfibeteg. A parodontológiai diagnózis CHP, a fogszabályozás útján korrigálandó eltérés a 11-es és 22-es fogak kisfokú, illetve a 21-es fog nagyfokú elongációja (1. és 2. ábra). Az alkalmazott kezelések: oki parodontális terápia, nyitott curettage műtétek 4 ülésben, irányított szövetregenerációs (GTR) műtét a 21-es fognál, majd rögzített fogszabályozó készülék (3. ábra) és sínezés (4. ábra). A teljes kezelési idő másfél év volt. A 8 évvel később készült röntgenképen jól látható, hogy az összesínezett felső fogaknál sikerült megőrizni a csontnívót, míg az alsó moláris fogaknál jelentős csontpusztulás figyelhető meg (5. ábra). Ennek oka az lehet, hogy az alsó oldalsó foghiányok pótlását nem kérte a páciens, illetve csak 8 évvel később, a bal oldalon. A második, P. M. 41 éves nőbeteg. A parodontológiai diagnózis CHP, a fogszabályozás útján korrigálandó eltérések 13-és 23-as fogaknál látszólagos disztálharapás. A 16-os és 26-os fogak hiánya, metszőfog protruzió, és a 21-es fog extruziója (6-9. ábrák). Az alkalmazott kezelések: oki parodontális terápia, nyitott curettage 5 ülésben, majd rögzített fogszabályozó készülék (10. és
