Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)

2005-10-01 / 5. szám

FOGORVOSI SZEMLE

96. évi 5l SZ-. 2O0&.

189

áramlásának szabályozásában szereplő autonóm efferens rost [17]. Más vizsgálatok szerint a fogbelet ellátó idegrostok között megtalálhatóak nagyobb átmérőjű és gyorsabb vezetési sebességű A béta rostok is. Ezeknek a fájdalom közvetítésén kívül reflexek, illetve az ún. eíőfájdalom mediálásában lehet szerepük [12,29,32], reagálnak továbbá vibrációs és érintési ingerekre is [14]. Mindezek alapján nem mondhatjuk egyértelműen, hogy a fogbél ingerlésével kiváltott valamennyi válasz fájdalomérzéssel kapcsolatos, mindenesetre túlnyomórészt nociceptív jellegűek.

Az intradentális A és C rostok funkcionálisan is elkülönülnek egymástól. Az A rostok felelősek a dentón-érzékenységért. A C rostok csak a fogbelet közvetlenül elérő ingerek hatására aktivizálódnak, és feladatuk a szélsőséges hőingerek okozta, valamint a pulpitisre jellemző tompa fájdalom mediálása [31].

Külön kell szólni a dentin eredetű fájdalomról, közkeletű nevén a dentin-érzékenységről. Mechanizmusának magyarázataként három jelentősebb elméletet lehet említeni:

1. a fogbélben található idegelemek dentin-tubulusokba belépő nyúlványainak közvetlen ingerlése révén kialakuló folyamat (neuronális mechanizmus);

2. odontoblasztok, illetve nyúlványaik által közvetített ingerületi folyamat (transzdukbós mechanizmus);

3. hidrodinamikus mechanizmus.

1. A ’60-as években született, elsősorban anatómiai tanulmányokon [17,18] alapuló álláspont szerint a dentin is kap közvetlen beidegzést. Az A delta és C rostok a Raschkov-plexusban számos ágra bomlanak, majd a Weil-féle sejtszegény zónán és az odontoblasztok rétegén áthaladva, velős hüvelyük elveszítése után egy részük belép a dentin-tubulusokba. Ez már a fog előtörése, illetve a foggyökér teljes kialakulása előtt megfigyelhető [11,22]. Újabb tanulmányok [10, 23] megerősítették, hogy számos faj dentin-tubulusaiban találhatóak neuronális elemek, amelyek száma fajonként, fogterületenként, sőt az egyes tubulusok között is eltérő. Sűrűségűk a pulpa szarvak környékén a legnagyobb, míg a reparativ dentin alig, az interradíkuláris dentin perig egyáltalán nem innervált [3]. A terminâtes ágak mintegy 200 pm hosszan követhetőek a dentin-csatomákban, bár ez a hossz a gyökércsúcs felé csökken. Ez azt jelenti, hogy a neuronális elemek mtratubutárv san követhető hossza nem éri el a klinikát tapasztalatok szerint igen érzékeny zománc dentm határt Az idegvégződések pontos szerepe nem tisztázott, lehet hogy szerepük van a fájdalomérzésben, de az is elképzelhető, hogy tunkoójuk neurotrofikus jellegű Helyi érzésleienítök. a fehérjéket denaturáló, így a neuronális működést megakadályozó vegyületek lényegesen nem befolyásolják a dentin szenzoros működését. A szervezet más területein fájdalmat okozó vazoaktív anyagokat a dentinre juttatva nem váltanak ki fájdalmat [49]. Mindezek kétségessé teszik az ún. neuronális teóriát, azaz, hogy a dentjmimgedés. Iközvefterail «Jegetemek ingerületét okozva vezet fájdalom küaialculásához.

2. A trairnszdukaós ehmélet szerint az odontoblaszt derAjirHtiiibullusban tálalható nyúlványa, illetve teste teteit be receptor szerepet és közvetít a külső inger és az intradentáiiis am közöli Az odontoblaszt és az axum között ingerúlet-áttevődés pontos helye, mór fotőgjiájja, ültetve az ingerület átadásának mechanizmusa tnsztázatian. A leginkább elfogadott nézet szeriint a sejtmembrán mentén létrejövő folyadékáramlás depotarizácnhoz vezet, ami azután az odomtobtaszE és amn-membrán közötti szoros appozíaótrT keresztül tovább terjed a neuronális etemekre [39]. Az odonteblasztok sérülése, illetve pusztulása után is fennmaradó dentín-érzékenység azonban megkérdőjelez) ezt a teóriát.

3. A dentm-érzéfcenység alapjaira vonatkozó, napjaikban légjrricább elfogadott felfogást a Brännström általi megfegaknazoltánL hidrodinamikus teória írja le [9[. Eszerint a külső linger a dentin-csatomácskákbam, azodontotriaszt-nyúlványok és a csatorna tata között taHáldófelyadek befelé vagy kifelé történő áramlását hozza felre, amely áramlás mechanikai inger formájában ingetli az intradentális idegelemekeL A derü felszín szárítása, illetve a dentinfelszmre juttatott nagy azmolaritású oldatok a pulpától kifelé irányúé, míg a meleginger és alacsony ozmolaritású oldatok befele inányuló folyadékáramlást hoznak létre. A derűn zománc határon tapasztalt kifejezett érzékenységet a tubulusok itt található gazdag etágazódása magyarázhatja [1,4].

Bár a három eknéfet közül a hidrodinamikus teória a legismertebb, nem /âlrfâ ki a három mechanizmus egy idejű, egymásra kölesänösen haló megvalósulása.

Ktenkaii szempontból is érdekes a fogbelet ellátó afferens rostok morfológiai és funkcionális plaszticitása. Megsérülést követően a fagbél reinnervációja azonos otdai, sőt ellenolldafeidégékből :is bekövetkezhet [21]. Ez felveti annak a lehetőségéi, hogy az orofacialis területeken bekövetkező traumákat követő meglepő szenzoros jelenségek egy részéért a sérült rész távolabbi területekről történő remnervácnja (pl.: sebészi beavatkozás során bekmetezö Megsérülés esetén), illetve ezek centrâtes következményei (pL: vitálexstirpáció során létrehozott deafferenláaó eseten) lennének felelősek [41].

A ptripából eredő aflerensek sejttestei az orofaciális régió más nociceptaraiiaz hasonlóan a Gasser-dúcban találhatóak. melyek centrális nyúlványai az agytörzs felé haladva a szenzoros Ingem mus magvak különböző terűfelein kapcsolódnak áL Nem tisztázott, hogy az afferensek csak azonos akták, vagy esetleg mindkét oldali agy törzsi neumnofchozszáMtenak mformáctót. A pulpa eredetű aflerensek elsődleges végződés! területe a nucl. tractus spinafes n_V subnucleus caudalisa, de találtak végződéseket a rnstráfcsabban elhelyezkedő subnucleus oratesban [46] és rterpolansban [37] is. Egy főemlősökön végzett vizsgáld szerint a fog eredetű fájdalomhoz