Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)

2005-10-01 / 5. szám

182

FOGORVOSI SZEMLE

98. évf. 5. sz. 2005.

dolgozásra, ismeretes, hogy a nagy bevándorlási hullám 1989-1992 között Románia felől érte az országot [7]. Ekkor az 1991 májusáig hatályos rendelet [8] szerint külföldi állampolgárnak az országos nyilvántartásba történő felvételéhez csak a szakminiszter előzetes hozzájárulására volt szükség. Ez az eljárásrend egy módosító rendelet [9] nyomán teljes egészében megváltozott. Egyfelől a felvétel iránti kérelmet a nem magyar állampolgárságú orvos csak a leendő munkahely vezetőjén keresztül nyújthatta be, másfelől a jogszabály vizsgakötelezettséget rendelt el. Ennek értelmében - egyébként teljesen érthetően - még a magyar anyanyelvű és a magyar tannyelvű marosvásárhelyi egyetemről érkező orvosok is kötelesek voltak vizsgát tenni a Magyarországon alkalmazott gyógyszer-, egészségügyi és biztosítási ellátási rendről, beleértve a kapcsolódó szociális ellátásokat is.

Az 1. ábrán látható, hogy a bevándorlás az ország északkeleti térségeit, a fővárost és az ugyancsak centrális Pest megyét, továbbá az Ausztriával határos Győr- Moson-Sopron, illetve Vas megyét részesítette előnyben. Északkeleten a Romániából érkező bevándorlás területi mintájának (2. ábra), Heves megye kivételével azonos lefedettsége. Itt az arányokat Ukrajnából és a volt Szovjetunió más területeiről érkezők változtatták meg. Ugyanez a bevándorlás adja az 1. és 2. ábra közötti számszerű különbséget Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye esetében. Mivel ezek a területek az ország gazdaságilag legkevésbé fejlett részei, a keleti és északkeleti megyék vonzó hatását a hazai szakemberek hiányával, illetve az említett migránsok felől nézve, a földrajzi közelséggel kell magyaráznunk. Azonos mintázattal mutatja a szakemberhiányt a 3. ábra, amelynek alapján Hajdú-Bihar és Nógrád megye szorul további magyarázatra. Hajdú-Bihar megye esetében a kedvezőbb helyzetet a Debreceni Egyetemen képzett fogorvosok magyarázzák. Ezt a hatást jól jelzi a 4. ábra, amely kiemelkedően jó arányt mutat a környező megyékhez képest. Felmerülhet, hogy a hazai többlet létszámot esetleg az egyetem szakmai gárdája vagy Debrecen mint megyeszékhely kedvező ellátottsága biztosítja. Ezt azonban egyértelműen cáfolja az 5. ábra, amely szerint általában a megye TEK-praxisaiban is kedvezőbb a hazai szakemberek aránya. Nógrád megye, jóllehet határszéli helyzetben van Szlovákiával (a volt Csehszlovákiával) szemben, innen azonban a hazai szakemberhiány ellenére gyakorlatilag elhanyagolható volt a bevándorlás mértéke.

A főváros és Pest megye vonzását a centrális helyzet, a demográfiai adottságok (itt él a teljes népesség 28%-a), és - tekintettel a fizetőképes keresletre - különösen Budapest kiemelkedő gazdasági teljesítménye magyarázza. Tovább erősíti a főváros helyzetét, hogy ezt a fizetőképes keresletet az össznépesség viszonylag csekély hányada képviseli, amely ugyancsak itt összpontosul. Hivatalos statisztikai adatok szerint a fogorvoslás magánforgalma 2000-ben például 41,5 milliárd forint volt, és ezt a lakosság csupán 23%-a fizette [10],

Részletesebb elemzést igényel az a vonzó hatás, amelyet Győr-Moson-Sopron és Vas megye gyakorol az immigrációra, hiszen csaknem minden ötödik bevándorló ezt a területet részesítette előnyben (443-ból 79 fő). A megye-soros, egy évre számított GDP (bruttó hazai termék, forintban számítva) adatok [11] szerint a 2002. évben Budapest részesedése 3 494 000 Ft/fő, második helyen Győr-Moson-Sopron megye állt (1 938 000 Ft/fő), a harmadikon pedig Vas megye (1 626 000 Ft/ fő). A negyedik helyen, kis különbséggel Fejér megyét találjuk (1 551 000 Ft/fő), amely migrációs szempontból minden tekintetben élesen különbözik a 2. és 3. helyen állóktól. Még feltűnőbb a különbség az ötödik helyen álló Komárom-Esztergom megye (1 525 000 Ft/fő) esetében. Az 1. ábra szerint a 2. és 3. helyezett megye öszszesen 79, a 4. és 5. helyezett megye pedig csak 18 bevándorló fogorvost vonzott. Az egyetlen különbség az előbbiek javára Ausztria szomszédsága, amelynek kapcsán a határ túloldaláról érkező fizetőképes keresletet is figyelembe kell venni. Sajnos ezzel kapcsolatban tudományosan megalapozott hazai elemzés eddig nem készült, jóllehet a külföldi szakmai sajtó (nem a napi publicisztika szintjén) már felhívta a figyelmet erre a jelenségre [12],

Összegezve megállapítható, hogy a bevándorlás adatai mintegy negatív mintaként mutatják azokat a változásokat, amelyek a fogorvos-társadalom belső és az országból kifelé irányuló migrációja következtében előzetesen lezajlottak. Ezeket a mindenkori felsőoktatási koncepciók, az ellátottság egészségpolitikai trendjei, a magánfinanszírozás változásai és a nemzetközi politikai viszonyok is alapvetően befolyásolták. Egy ilyen sokelemű rendszerben pótolhatatlanok az időszakos keresztmetszeti felvételek adatai a korrekt jövőbeli összehasonlítás érdekében.

Köszönetnyilvánítás

A tanulmány az Egészségügyi Minisztérium 014/2003. számú tárcaszintű kutatási szerződése alapján nyújtott támogatás segítségével készült.

A MOK adattárának rendelkezésre bocsátásáért és a munkámhoz nyújtott számítástechnikai segítségért köszönettel tartozom dr. Gyenes Gézának, a MOK főtitkárának, és Ferenczi Ivánnak, az elektronikus nyilvántartás vezetőjének.

Irodalom

1. Balázs, P: Külföldi orvosok bevándorlása Magyarországra az 1980- 90-es évtizedben. Lege Artis Medicinae (LAM) 2002; 12: 32-42.

2 Fejérdy P, Hermann P, Lindeisz F, Gál P: A fogorvoslétszám 2001. és 2040. között várható alakulása. Magy. Fog. 2001; 10:128-132.

3. Fejérdy P, Gál P, Orosz M: Az uniós csatlakozás hatása a fogorvoslásra, ezen belül Is a szakorvosi ellátottságra. Egészségügyi Menedzsment 2003; 5: 43-46.

4. A 30/1999.(VII. 16.) EüM rendelet, az orvosok, a fogorvosok, a gyógyszerészek, valamint a klinikai szakpszichológusok alapnyil-