Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-08-01 / 4. szám
168 FOGORVOSI SZEMLE V táblázat A DBS kérdőív egyes kérdéseire adott válaszok átlaga (n = 203) A fogorvosok: 1 nem szeretik a kéréseket 3.0 ± 1.2 2 siettetnek 3.8 ±1.1 3 nem magyarázzák el a dolgokat 3.0 ± 1.5 4 nem figyelnek arra, amit mondok 2.9 ±1.5 5 azt csinálnak, amit akarnak 2.5± 1.5 6 bűntudatot ébresztenek 3.5 ± 1.4 7 nem biztos, hogy elmondják, milyen kezelés kell 2.9± 1.3 8 nevetségessé tesznek 2.6 ± 1.5 9 nem veszik komolyan a félelmeimet 3.2± 1.5 10 megaláznak a félelmeim miatt 2.3 ± 1.4 11 nem biztos, hogy elégjél képzettek 3.3± 1.5 12 nem állítják le a kezelést, ha az fáj 3.2± 1.6 13 félek tőlük pihenőt kérni 3.3± 1.6 14 nem szeretek kérdezni tőlük 2.9 ±1.6 15 ha rágondolok a kezelésre, inkább nem is megyek 2.6± 1.6 Összesített érték átlag 44.9 ± 10.2 értékei tekintetében az eltérés még szembetűnőbb, a mért értékek (DAS: 12.6, DFS: 50.6) lényegesen magasabbak az anyaországban élő gyermekeken mért értékeknél. (Saját korábbi méréseink 8-15 éves korcsoportban: DAS: 10.7, DFS: 40.4 [4]; 14-18 éves korcsoportban: DAS: 10.8, DFS: 40.6 [8], Alberth adatai 12-14 éveseken: DAS: 10.3, DFS: 39.6 [1]). Az értékek jelentősen meghaladják az anyaországban felnőtt populáción mért értékeket is (saját korábbi mérésünk felnőtt populáción: DAS: 11.0, DFS: 42.0 [8]). Mindezen adatok azért is különös figyelmet érdemelnek, mert mint a bevezetőben említettük, az anyaországban korábban mért értékek kiugróan magasnak számítottak nemzetközi összehasonlításban, jelen mérési eredmények pedig még ehhez a „már eleve emelkedett” viszonyítási alaphoz képest is jelentősen magasabbak. A II. táblázat adatai alapján elmondhatjuk, hogy a lányok értékei minden skála esetében szignifikánsan magasabbak a fiúk értékeinél. Ezt az összefüggést felnőtt magyar populáción matematikai értelemben is igazoltuk korábban [8], és jeleztük ezt a tendenciát gyermekpopuláción is [4], azonban matematikailag szignifikáns nemek közötti különbséget gyermek populáción jelen vizsgálatunkban sikerült először kimutatni. A II. táblázat életkorral összefüggő adatai talán még érdekesebbek. Az adatokból úgy tűnik, hogy mind a szorongás, mind a fogászati félelem értékek emelkedő tendenciát mutatnak 12 éves kortól 16 éves korig, amikor az értékek növekedése megáll. (Ez a tendencia korábbi mérésünkben [4] is jelentkezett, de a jelenleginél lényegesen kisebb esetszám (n=139) miatt az adatok nem 98. évf. 4. sz. 2004. voltak meggyőzőek.) A fogászati félelem értékek vonatkozásában jelen adatainkkal jól összeegyeztethető az a korábbi, (fogakkal kapcsolatos asszociációk elemzéséből adódó) megfigyelésünk, hogy a személyiség fogászattal, fogakkal kapcsolatos „attitűdje” 8-15 éves kor között még jelentősen [5], ezt az életkort meghaladva pedig már csak kismértékben változik [9] (16 éves korra lényegében „stabillá” válik [9]). Mint a bevezetésben már említettük, az életkor szerepét tekintve több külfödi szerző úgy találta, hogy az életkor növekedésével a fogászati kezeléstől való félelem gyermekeknél csökken [3, 15]. Saját ilyen irányú méréseink [4, 8] beleértve a jelenlegi mérést is ellentmondani látszanak ennek az eredménynek. A III. táblázat adatai nagyon hasonlóak az anyaországi gyermekpopuláción mért értékekkel [5], ami arra utal, hogy az erdélyi (partiumi) magyar kisebbség értékei e tekintetben nem térnek el az anyaországi [4] és a nemzetközi [15] mérésekben látható tendenciáktól a fogászati félelem és a szorongás kapcsolatát illetően. A IV. táblázat adatairól ugyanezt mondhatjuk el. Az öt legfélelemkeltőbb részkérdés ugyanaz mint az anyaországi gyermekek esetében [5]. Az első három legfélelemkeltőbb részkérdés sorrend tekintetében is azonos, tehát mindössze annyi a különbség, hogy jelen mérésben a fogorvosi székben ülés van a negyedik helyen és a fogászati fúró hangjának meghallása az ötödiken, míg az anyaországi mintán pont fordítva. Az erdélyi (partiumi) gyermekek igen magas fogászati félelem értékeik ellenére tehát „félelmi struktúrájuk” tekintetében az anyaországi gyermekekhez hasonlók, és nem mutatják az anyaországi felnőtteknél látható [12], Johasson és Berggren [11] által a fóbiásokra jellemzőnek tartott jellegzetes megoszlást. Ez utóbbit az jellemzi, hogy nem az injekcióval, hanem a fogászati fúróval kapcsolatos félelmek a legerősebbek, valamint hogy a fogászat egészére adott félelmi érték megközelíti (vagy eléri) a legfélelmetesebbnek tartott részösszetevőre adott értéket [11], Saját korábbi vizsgálatunkban [12] megkérdőjeleztük ezt a vélt összefüggést. Mostani vizsgálatunk adatai további kételyt támasztanak, mivel igen magas fogászati félelem értékeket látunk, ennek ellenére a részkérdésekre adott értékek megoszlása nem „mozdul el” a fóbiásokra jellemzőnek tartott megoszlás felé. Az V. táblázat adataival kapcsolatban megjegyezzük, hogy az irodalomban nem találtunk példát arra, hogy a DBS skálát gyermekek esetében alkalmazták volna, így jelenlegi mérésünk e tekintetben biztosan értékes új adatokkal szolgál. Ugyanakkor az eredmények értékelését ez meg is nehezíti, mivel az adatok csak felnőtt mérések eredményeihez viszonyíthatok. Saját korábbi mérésünk adataihoz képest a jelenlegi mérésben a DBS átlag értékét magasnak találtuk. (Saját korábbi mérésünk átlaga felnőtt mintán 29.1 ± 10.8 volt, ami európai viszonylatban közepes érték [10].) Lényeges eltérést látunk korábbi méréseinkhez képest a leginkább kifogásolt részkérdések tekintetében is. A magyarországi mérésben [10] a leggyakoribb panaszok az időhiánnyal voltak össze
