Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 1.sz. 2005. 15-19. Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi és Egészségtudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar, Fogászati és Szájsebészeti Klinika Benzidamin-tartalmú szájöblítővel szerzett klinikai tapasztalatok a stomatoglossopyrosis kezelésében DR. MUKICS ADÉL, DR. BÁN ÁGNES, DR. SZABÓ GYULA ÉS DR. TÓTH VILMOS A stomato-glossopyrosis lokális patológiás elváltozás hiányában égő, fájdalmas érzés alakul ki, amelynek kiváltásában számos tényező szerepelhet. Tanulmányunk egyik célja a benzidamin-tartalmú szájöblítő hatásosságának vizsgálata mint a kezelés egyik lehetősége, a másik a vizuál analóg skála (VAS) alkalmazhatósága a panaszok változásának követésében. A vizsgálatban 32 páciens vett részt; 16 páciens az előírásnak megfelelően 10 napig használta a benzidamin-tartalmú szájöblítőt, míg a másik 16 páciens (kontrollcsoport) hasonló színű, semleges hatású oldatot (placebo) kapott. Minden beteget megkértünk arra, hogy VAS segítségével rögzítse a szájégés, a szájfájdalom és a szájszárazság mértékét az öblítő használata előtt, illetve után. Feljegyeztük a viselt fogpótlások típusát, az általános betegségeket, a rendszeresen szedett gyógyszereket és a káros szenvedélyeket. A benzidamin-tartalmú szájöblítőt és a placebo öblítőt használó csoport között szignifikáns különbség mutatkozott a szájégés csökkenésében, a fájdalomérzet szintén, bár nem szignifikáns mértékben csökkenést mutatott. A tesztcsoportban a panaszok csaknem a felére csökkentek. A szájszárazság érzetében összességében változás nem volt tapasztalható, két esetben az öblítő használatával ez az érzés fokozódott. A benzidamin-tartalmú szájöblítő oldatok hatásosak lehetnek a stomato-glossopyrosis rövid távú kezelésében. A VAS a páciensek szubjektív érzéseinek szemikvantitatív követésére alkalmasnak tűnik, és ezzel lehetőséget ad a különböző gyógyszerek hatásosságának megítélésére. Kulcsszavak: szájégés, szájfájdalom, szájszárazság, benzidamin A stomato-glossopyrosis elsősorban 45-50 év feletti nőket érintő állapot, de bármely életkorban, bármelyik nem érintett lehet. Isaac van der Waal burning mouth syndrome (BMS) néven írja le ezt a tünet együttest [15], míg nálunk szájégés-szindróma (SzJSz) néven vált ismertté [1], A tünetek keletkezését a betegek egy része előzetes fogászati beavatkozáshoz vagy betegséghez, ritkábban lelki traumához köti, míg másik része nem talál kapcsolatot egyéb betegségeivel [2, 3,14], Napi lefolyása egyénenként jellemző, egyeseknél az égő érzés éjjel-nappal tart, míg másoknál reggel nem, de a nap folyamán fokozódó intenzitással jelentkezik [7], A betegek legtöbbször leforrázott, vagy erős paprikával beszórt nyelvhez, illetve szájnyálkahártyához hasonlítják ezt az érzést. Egyéb tünetekről, mint például szájszárazság, rossz íz érzése, szomjúság, nyelési nehézség és szagérzés-változás, valamint szomatikus panaszokról is beszámolhatnak a betegek. Mindez jelentős életminőség-romláshoz vezethet [3, 5, 12]. A leggyakoribb lokalizáció a nyelv, azon belül is a nyelvcsúcs, továbbiakban az ajkak és a fogsor alatti területek [14], Ha az égő, fájdalmas érzés lokális patológiás elváltozás vagy szisztémás megbetegedés hiányában alakul ki, akkor primer SzJSz-ről, ha a tünetek mögött klinikai elváltozás is tapasztalható, akkor szekunder SzJSz-ről beszélünk [1], Kezelése kihívást jelent a fogorvos számára. A rendelkezésre álló sokfajta terápiás próbálkozás dacára sajnálatos módon az esetek nagy számában a kezelés csupán a tünetek enyhítésére korlátozódik. Még szekunder SzJSz esetében is gyakran tapasztalható, hogy a háttérben álló elváltozás(ok) ellátása megtörténik, de az SzJSz továbbra is fennmarad. Ebben a helyzetben a beteg tüneteit és állapotváltozását a fogorvosnak valamilyen módon értékelnie kell. Arra kell törekedni, hogy a beteg állapotának, panaszainak rögzítése megfelelő objektivitást és dokumentálhatóságot is tartalmazzon. Ilyen általánosan elfogadott módszer mind a mai napig nem áll rendelkezésünkre. Alapvető fontosságú, hogy a fogorvos legalább kismértékben csökkenteni tudja a beteg panaszait. Ez segítheti a beteg bizalmának megnyerését, erősíti a további együttműködést és az esetleges tanácsok, például pszichológus felkeresésének elfogadását. Érkezett: 2004. július 22. Elfogadva: 2004. október 14.
