Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)

2005-08-01 / 4. szám

137

FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 4. sz. 2005.

mon rendszerét veszik át. A kivehető lemezes fogpótlások kapcsán mind az alapvető gnathológiai ismeretek, mind a felhasznált eszközök (artikulátorok) és műfogak csoportjait ismertetik. Külön fejezet tárgyalja a teljes és a részleges kivehető fogpótlások készítésének munkafázisait. A különleges protetikai eljárások kapcsán a sínezés eszközeitől a harapásemelésen át az obturátorokig terjedően szerezhetünk ismereteket.

Az új tanlaboratórium vezetője, Földvári Imre, hangsúlyozva szakterülete jelentőségét, illetve felhasználva fogtechnikusi végzettségéből adódó ismereteit (Salamon Henrikhez hasonlóan) 1951-ben önálló könyvben, az „Odontotechniká”-ban [27] foglalta össze orvosok számára az anyagtani és fogtechnikai ismereteket. A könyv hivatalosan nem minősült tankönyvnek, noha ebből oktattak az egyetemen, és alapjául szolgált a későbbi, hasonló tárgyú tankönyveknek. Az 1952- ben megindult önálló fogorvosképzés oktatási segédleteként jelent meg 1953-ban Huszár György jegyzete

[29], a „Fogászati fémtan- és anyagismeret”. A hivatalos minősítésű tankönyv megjelenésének dátuma 1959. Ekkor látott napvilágot az odontotechnika és a fogászati anyagtan két tanárának, Földvári Imrének és Huszár Györgynek közös tankönyve, „A fogpótlás technológiája” [28], A könyv a fogorvosok által az addig elhanyagoltabb szakterületnek tekintett anyagtani-technológiai ismeretek összefoglalása. A szerzők álláspontja szerint: „A fogorvosnak ahhoz, hogy eredményesen irányítsa a technikai munkamenetet, tökéletesen ismernie kell a fogpótlás technológiáját.” (Emlékezzünk a majd 100 évvel korábban Pfeffermann által írottakra!) A könyv anyagtani része az akkori kor legújabb fogászati anyagait is ismerteti. A technológiai leírások kapcsán az érthetőség kedvéért klinikai munkafázisokra történő utalások is olvashatóak. A mű átdolgozott változatban további négy kiadást élt meg.

1960-ban jelent meg Molnár László „Fogpótlástan” tankönyve [34]. A könyv bonctani alapismeretekkel kezdődik, majd a rágás élettanával foglalkozik. A leíró anatómiai ismeretek mellett a fogpótlások készítésekor elengedhetetlennek tartja a klinikai anatómiai (Kemény I.) tudást is. A következő részben a rövid anyagtani ismertető után a lenyomatanyagokat, majd a különböző lenyomatfajtákat ismerteti. A fogpótlások leírása a betétekkel kezdődik, majd a koronák fajtáival folytatódik, melyet a csapos fogak követnek. A hídpótlások készítésének menete után a teljes fogpótlások készítésének orvosi munkafázisait tárgyalja igen részletesen. Ezt követően a részleges prothézis részeivel és készítésével ismerkedhetünk meg. A könyv utolsó részében a parodontosis protetikai kezelése, a tejfogak protetikai kezelése, valamint a sebészi-protetikai eljárásokat ismerteti. A könyv végén vázlatos protetikai kronológia és terminológia található.

A fogpótlástan területén Molnár könyvének 1967. évi utolsó kiadását követően, 1971-ben jelent meg Kemény Imre „Fogpótlástan” című terjedelmes műve [31]. A közel 500 oldalas könyv felöleli a fogpótlástan egész területét. A szerző által korábban kidolgozott „klinikai anatómiára” épülő munka igen nagy alapossággal és részletességgel tárgyalja a fogpótlások készítésének elméletét és gyakorlatát, jóval meghaladva a tankönyvektől megkövetelhető szintet. Ezért ezt a művet elsősorban nem tankönyvként, hanem kézikönyvként tartjuk számon. A szöveges részt a fejezetek végén lévő, pontokba szedett összefoglalók és csaknem 500 ábra és kép teszi még érthetőbbé. Kemény ekkor a szak- és továbbképzéseket végző Központi Stomatológiai Intézet főorvosa volt. Kiterjedt szakirodalmi tevékenységéből említést érdemel még a „A foghiányok klinikuma és a lemezes fogpótlás” [30], a „Retentios protézis” és a „Lemezes fogpótlás új irányelvei” című művek.

Az egyetemi oktatók által írt publikációk sorát 1973- ban Schranz Dénes-Kaán Miklós:„A klinikai fogpótlástani gyakorlatok vezérfonala” [38], majd 1979-ben a Fábián Tibor-Huszár György-Götz György által írt „Bevezetés a fogpótlástanba” [22] című müvekjelentették. 1981-ben jelent meg Fábián Tibor-Kaán Miklós: „Klinikai fogpótlástan” című jegyzete [23], A Fábián-Fejérdy-féle új foghiány-beosztáson alapuló ellátás gyakorlati kivitelezését segítette Fábián Tibor „A részleges foghiányok pótlásának tervezése” című könyvecskéje [25], mely 1983-ban látott napvilágot, s amely egyidejűleg jelentett segítséget a fogorvosoknak és a fogtechnikusoknak is. A korábbi jegyzetre alapozva az új tankönyv 1989-ben jelent meg, szintén „Klinikai fogpótlástan” címmel [24], Fábián Tibor, Kaán Miklós, Szabó Imre szerzők tollából (2. kép). A könyv a kor fogpótlásra vonatkozó ismeretanyagának olyan mennyiségű elméletét tartalmazza, mely elegendő a korszerű, színvonalas fogorvosi műveltség megszerzéséhez, a maradandó tudásmag kialakulásához. Csak olyan gyakorlati módszereket ismertet, amelyek megvalósításához és kivitelezéséhez az akkori hazai anyagitechnikai feltételek rendelkezésre álltak.

A korábbiaktól eltérően, a fogpótlástant két fő részre, a részleges foghiányok (korona, híd, részleges lemezes fogpótlások) és a teljes foghiányok (teljes lemezes fogpótlások, implantológia) gyógyítására osztották. A könyv nem tárgyalja a fogpótlástani propedeutikát, a fogászati anyagtant, a gnathológiát, és a fogorvosi anatómiából is csak a klinikai résszel foglalkozik. Kiemelendő a biológiai szemlélet megjelenése és a fogpótlások készítése kapcsán a parodontológiai szempontok hangsúlyozása. A könyv a klinikai munkafázisok részletes leírásával elsősorban a gyakorlati képzést szolgálta. A fogpótlástan területén a következő tankönyv kiadására egészen 1997-ig kellett várni. Ekkor jelent meg Fábián Tibor- Götz György-Kaán Miklós-Szabó Imre: „A fogpótlástan alapjai” című összefoglaló műve. [26]. A korábbi tankönyvhöz képest jelentősen kibővült terjedelmű mű már magában foglalja a fogpótlástan történetét, a fogpótlások készítését, a tervezést befolyásoló általános irányelvek leírását, a protetikai anyagtant és technológiát és a különleges protetikai beavatkozásokat. A két legterjedelmesebb fejezet a részleges, illetve a teljes foghiányok pótlását tárgyalja. Mivel ez a könyv képezi ma is az