Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-02-01 / 1. szám
12 FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 1. sz. 2005. tozott [6], addig ennél a korosztálynál a különféle írások a különböző életkorú alanyoknál lényegében azonos gyakorisággal jelennek meg. Ez arra utal, hogy a most vizsgált középiskolás (14-18 éves) korcsoportban az alanyok fogakkal kapcsolatos spontán gondolatainak korhoz köthető változása a korábbiakhoz képest jelentősen lelassul. A személyiség tehát e tekintetben már nem, vagy csak kis mértékben fejlődik tovább ebben az életkorban. A 2. táblázat adataiból azt látjuk, hogy hasonlóan a korábbi gyermek populációt [6] érintő vizsgálatainkhoz, ennél a korcsoportnál is a megrázkódtatást okozó fogászati kezeléshez köthető a legmagasabb fogászati félelem-érték. Ez az adat felnőtteken mért eredményeinkkel is összhangban van [10]. Fontos észrevenni azt is, hogy a legmagasabb fogászati félelmet mutató csoport a szorongásértékek tekintetében is a legmagasabb értékeket adja a STAI-S esetében, és a második legmagasabbat a STAI-T esetében, ami megegyezik a 8-15 éves gyermekeknél tapasztalt tendenciával [6], Ez az adat a nemzetközi irodalmi adatokkal is összhangban [2, 16] egy újabb korcsoportnál veti fel azt a lehetőséget, hogy az erősen szorongó személy fogászati kezelése gyakran lelki traumához vezet. A 3. táblázat adataival kapcsolatban már említettük, hogy ebben a vizsgálatban egyetlen olyan leírást sem találtunk, amelyben a tejfog elvesztése megrázkódtatást okozó élményként jelent volna meg. Korábbi [6] vizsgálatunkban 8-15 éveseknél azt találtuk, hogy a tejfog elvesztésről író gyermekek esetében ez 27,6%-ban traumát okozó élményként jelenítődik meg. Ennek fényében felmerül a gondolat, hogy a tejfogak elvesztésével kapcsolatos élmények erre az életkorra „megszépülnek”. A korábbi vizsgálat szerint [6] a fogorvosok által végzett tejfog-eltávolítást a gyermekek az esetek döntő többségében lelki traumaként idézték fel. Ezzel szemben jelen adatok szerint a „szépemlékű” tejfog-eltávolítások 25%át (vagyis jelentős részét) éppen fogorvos végezte el, és az emlékek ennek ellenére nem tartalmaznak utalást lelki traumára. A 4. táblázat adatai alapján azt látjuk, hogy a félelem mint trauma mellett azonos gyakorisággal jelenik meg az elhibázott (vagy annak vélt) kezelések aránya, és az orvos durva viselkedésének említése [3, 10, 15] majdnem olyan gyakori, mint az erős fájdalom [10,19] mint lelki trauma említése. Korábbi felmérésünkben a 8-15 éves korosztálynál az erős félelem és fájdalom dominált, a többi szempont alig jelent meg [6]. A mostani adatok tehát jelentős „átrendeződést” jeleznek a korábbi, 8-15 éves gyermekpopuláción felvett adatainkhoz [6] képest, és az alanyok kritikusabb, strukturáltabb, „érettebb” megítélésére utalnak. Az 5. táblázat adatai megerősítik azt a korábbi megfigyelést [6], hogy a szájhigiéné említése gyakoribb a fogak esztétikai funkciójával kapcsolatban a rágó és a beszédfunkcióhoz képest. A korábban vizsgált 8-15 éves populációhoz képest jelentős különbség az is, hogy a szájhigiéné fontosságát az erről a témáról írók 40%-a a fogak funkcióitól függetlenül említi, míg ez a 8-15 éves korosztályban egyszer sem fordult elő [6], Ez arra utalhat, hogy a vizsgált 14-18 éves populációban a szájhigiéné már „belső elvárássá”, belső igénnyé vált, és az asszociációkban nem szükségszerűen kötődik a fogak védelmének tudatos konkrét motivációjához. A 6. táblázat adatait korábbi adatainkkal [6] összevetve azt mondhatjuk, hogy a fogakkal kapcsolatos, többnyire elég furcsa történetek típusainak aránya jelen mintán is a korábbihoz hasonló. A fő eltérés abban van, hogy ezeknek a történeteknek a száma közel duplájára emelkedett. Korábbi publikációnkban [6] már említettük, hogy a leírt furcsa történetek, mesék a viszonylag magasabb életkorban jelennek meg, amikor a fogakkal kapcsolatos problémák kezdenek dominálni (pl. megrázkódtatást okozó fogászati kezelések), másrészt amikor a gyermekek egy jelentős része egyszerűen „nem hajlandó” a fogakkal kapcsolatos gondolatait leírni. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi, magasabb átlagéletkorú mintán fokozottabban érvényesül („kiteljesedik”) ugyanez a tendencia. Az eredményeket összegezve elmondható, hogy korábbi 8-15 éves korosztályon végzett mérésünkhöz [6] hasonlóan jelen mérésben is nagyrészt a fogászattal kapcsolatos élmények képeződnek le a fogakkal kapcsolatos spontán megnyilatkozásokban. A negatív élmények [3, 10, 15, 19] hatása ebben a mérésben is fokozottabb fogászati félelemben jelentkezik, és nagyon valószínű az is, hogy a negatív élmények kialakulásában az alanyok szorongásszintje döntő fontosságú [2, 16]. A 8-15 éves populációhoz képest [6] az tűnik döntő különbségnek, hogy a korábbi méréssel szemben a vizsgált 14-18 éves alanyoknál az életkor növekedése már nem [14, 15], vagy csak igen kis mértékben játszik szerepet a fogakkal kapcsolatos spontán megnyilatkozások tartalmi elemeinek alakulásában. Ez arra utal, hogy ebben az életkorban a személyiség fogászattal, fogakkal kapcsolatos attitűdje már stabilan kialakult. Irodalom 1. Alberth M, Gál N, Nemes J, Töviskes M, Máth J: 12-14 éves gyermekek „fogászati félelmének és szorongásának” hatása a fogazat állapotának alakulására. Fogorv Szle 2002; 95:113-117. 2. Berggren U, Carlsson SG: Usefulness of two psychometric scales in patients with severe dental fear. Community Dent Oral Epidemiol 1985; 13:70-74. 3. Berggren U, Carlsson SG, Hakeberg M, HÄgglin K, Samsonowitz V: Assessment of patients with phobic dental anxiety. Acta Odontol Scand 1997; 55: 217-222. 4. Corah NL: Development of a dental anxiety scale. J Dent Fies 1969; 48: 596. 5. Fábián G, FejérdyL, Fábián Cs, Kaán B, Gáspár J, Fábián TK: Fogászati kezeléstől való félelem epidemiológiai vizsgálata általános iskolás (8-15 éves) korcsoportban. Fogorv Szle közlésre elfogadva. 6. Fábián G, FejérdyL, Kaán B, Fábián Cs.Tóth Zs, Fábián TK: Adatok általános iskolás (8-15 éves) gyermekek fogászati kezeléssel kapcsolatos félelmeinek hátteréről. Fogorv Szle közlésre elfogadva. 7. Fábián TK, Handa T, Szabó M, Kelemen P, Kaán B, Fábián G: A Dental Fear Survey („Fogászati félelem-kérdőív”) magyar fordítása, hazai populáción végzett mérések eredményei. Fogorv Szle 1999; 92: 307-315.
