Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-02-01 / 1. szám
10 FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. 1. sz. 2005. dőíveket, ahol a mérőskálák kitöltése hibátlanul megtörtént, ugyanakkor a gyermeknek „nem jutott eszébe semmi” a fogakról. Ezeket a kérdőíveket külön csoportként a többi adattal összevetve értelmeztük [6]. A fogászati kezeléssel kapcsolatos félelem mérésére a DAS [4, 8, 9] és DFS [7, 9,12,13] skálát használtuk. A szorongás mérésére a hazai felmérésekben [1, 7, 8, 9,22] használt, az állapoti (szituációs) szorongást mérő STAI-S [18,20] skálát, illetve az alkati (szorongásos hajlamot) mérő STAI-T [18,20] skálát választottuk. Az alanyok a fogászati félelem skálák (DAS, DFS) és szorongást mérő skálák (STAI-S, STAI-T) mellett kaptak egy külön lapot, aminek tetején írásban arra kértük őket, hogy írjanak le bármit, ami a fogakkal kapcsolatban eszükbejut [6]. A kérdőívek kitöltése személyes megkeresés útján, csoportosan, a kötelező tanítási időn kívül történt. Az alanyok önként vettek részt a vizsgálatban, miután annak lényegéről, módjáról és céljáról részletes tájékoztatást kaptak. Mivel kiskorúakat vizsgáltunk, az adatok gyűjtésére és tudományos célokra való felhasználására nem csak az alanyoktól, hanem a szülőktől is beleegyezést kértünk [21]. A kapott adatokat SPSS/PC 8.0 számítógépes programmal [17] dolgoztuk fel. A csoportok összehasonlítására Student-féle kétmintás t-próbát alkalmaztunk. Matematikailag szignifikánsnak a psO.Oö értékeket tekintettük. Eredmények Eredményeinket az 1 -6. táblázatban foglaltuk össze. Az 1. táblázatban a vizsgált diákok által írt szövegek tartalom alapján történt csoportosítása látható. Ugyancsak az 1. táblázat tartalmazza az adott csoportba tartozó alanyok nem és életkor szerinti megoszlását. Mint az adatokból látható, még ebben az életkorban is előfordul a tejfogak elvesztésével kapcsolatos leírás, bár úgy tűnik, hogy ez a viszonylag fiatalabb tanulókra jellemző (az átlagéletkor ugyanakkor ebben a csoportban sem alacsonyabb szignifikánsan a többi csoporthoz képest). A többi csoportban problémamentes fogászati kezelésekről, a fogak szerepéről és tisztításáról szóló leírásokat, fogakkal kapcsolatos történeteket, illetve megrázkódtatást okozó fogászati kezelések leírását találjuk. A tanulók között jelentős számban voltak olyanok, akik nem írtak semmit a fogakkal kapcsolatban. A 2. táblázatban az egyes csoportok fogászati kezeléstől való félelemértékeit és szorongásértékeit mutatjuk be. Mint látható, a legmagasabb fogászati félelem-értékeket (DAS, DFS) a megrázkódtatást okozó fogászati kezelésekről író csoport mutatja. Ezt követi a fogak szerepéről és tisztításáról író csoport, majd a tejfog elvesztéséről beszámoló csoport. Középen helyezkedik el a fogakkal kapcsolatos történeteket írók és a nem válaszolók csoportja. A legalacsonyabb a fogászati félelemérték a problémamentes fogászati kezelésről írók cso-1. táblázat A fogakkal kapcsolatos írások csoportosítása, és a vizsgált alanyok adatai csoportonkénti bontásban CSOPORT nő ffi összes átlag életkor (n) (n) (n) (év) Tejfog elvesztése 5 3 8 15.5 ±1.0 Problémamentes fogászati kezelés 11 3 14 16.5 ± 1.0 Fogak szerepe és tisztítása 7 3 10 16.3 ±0.9 Fogakkal kapcsolatos történetek 11 12 23 16.0 ±1.2 Megrázkódtatást okozó fogászati kezelés 20 9 29 16.0 ±1.1 Nem válaszolt 36 19 55 16.3± 1.0 Összes 90 49 139 16.1 ± 1.1 portjában. A megrázkódtatást okozó fogászati kezelésről írók DAS és DFS értékei matematikai értelemben is szignifikánsan (p< 0.05) magasabbak a problémamentes fogászati kezelésről írók, a nem válaszolók, illetve a fogakkal kapcsolatos történetet írók DAS és DFS értékeinél. A 2. táblázat adataiban az állapoti (szituációs) szorongást mérő STAI-S skála esetében magas értéket mutat a megrázkódtatást okozó fogászati kezelésről írók csoportja. Az érték a nem válaszolók csoportjától matematikai értelemben is szignifikánsan (p< 0.05) különbözik. Az alkati szorongást (szorongásos hajlamot) mérő STAI-T értékek tekintetében a problémamentes fogászati kezelésről írók csoportja mutatja a legmagasabb értéket, de magas a megrázkódtatást okozó fogászati kezelésről írók csoportjának értéke is. Mindkét csoport STAI-T értéke matematikai értelemben is szignifikánsan (p< 0.05) magasabb a nem válaszolók csoportjának értékeinél. A 3. táblázatban a tejfogelvesztés emlékéről szóló leírások néhány jellemzőjét mutatjuk be. A leírásokban egyetlen esetben sem találtunk a tejfog elvesztésével kapcsolatos traumára vonatkozó utalást, vagyis a tanulók ebben a csoportban kizárólag „szép emlékként” idézik fel a tejfogelvesztést. A legtöbb esetben spontán fogelvesztés szerepel, és gyakori még a fogorvos által végzett tejfog-extrakció is. A szülők „közreműködésével” kapcsolatos emlékek teljesen hiányoznak. A 4. táblázatban a megrázkódtatást okozó fogászati kezelések jellemzőit foglaltuk össze a leírások alapján. Mint látható, a leggyakoribb trauma a kezelés kiváltotta félelem és az elhibázott (vagy annak vélt) beavatkozás. Ezt követi az erős fájdalom és az orvos durva viselkedése okozta megrázkódtatás. Az 5. táblázatban a fogak szerepével és tisztításával foglalkozó írások főbb adatai találhatók. Az esztétikai funkció kerül említésre a leggyakrabban, és legtöbb esetben önállóan. Valamivel ritkább (és önállóan csak egyszer említett) a rágásfunkció, míg a beszédfunkciót
