Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)

2004-04-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 2. sz. 2004. 81-84.

'Semmelweis Egyetem, Fogpótlástani Klinika, Budapest "Debreceni Egyetem, Orvos és Egészségtudományi Centrum, Fogorvostudományi Intézet, Debrecen '"Debreceni Egyetem, Szilárdtestfizika Tanszék, Debrecen ""ACTA, Dept, of Cariology, Endodontology, Pedodontology, Amszterdam

A rágóerő keltette periapikális nyomás mérése

DR. DOBÓ NAGY CSABA*. DR. FEJÉRDY PÁL*, DR. ANGYAL JÁNOS", HARASZTOSI LAJOS***, DR. DARÓCZI LAJOS***,

DR. BEKE DEZSŐ*** ÉS DR. WESSELINK, PAUL R.****

Célunk olyan módszer kifejlesztése volt, amelynek segítségével in vitro körülmények között mérhető a koronái terhelésre kialakuló periapikális nyomás. Felső középső metszőfogakat ágyaztunk be olyan anyagokba, amelyeknek fizikai tulajdonságai megegyeztek a gyökérhártyáéval és a csontéval. A fogakat a koronái élükön, tengelyirányból terheltük 20,40, 50,60,75,85,100,200,300 és 450 N erővel; a terhelést háromszor megismételtük. A periapikális térbe a koronára ható terhelés következtében létrejött nyomás mérése céljából parányi nyomásmérő érzékelőt helyeztünk. Meghatároztuk a periapikális nyomásváltozás (AP) és a terhelő erő (AF) nagysága által megadott hányadost. A koronái terhelés és a csúcsi nyomás között egyenes arányosság állt fenn. A AP/AF átlaga 5,994±2,04 kPa/N volt. Egygyökerű fog esetében a AP/ AF ismeretében könnyen meghatározható az ismert rágóerőre fellépő periapikális nyomás értéke. Ebben a vizsgálatban a mért periapikális nyomásértékek nagyságrendileg azonosak voltak a végeselemmódszerrel mért eredményekkel.

Kulcsszavak: okkluzális terhelés, periapikális nyomás

Bevezetés

A gyökértömő anyagok és módszerek vizsgálatára használt folyadékáramlásos módszer fiziológiai jelentősége kiemelkedő. A biokompatibilitás vizsgálatok nemcsak a vizsgált anyagra kialakuló gyulladásos és immunológiai válaszokat foglalják magukban, hanem a fog keményszövete és a tömőanyag közötti rés képződését is. A jelenleg rendelkezésre álló módszerek közül ebből a szempontból a legalkalmasabb a folyadékáramlás mérése, melyet Pashley[7] munkacsoportja fejlesztett ki, és amelyet az endodontiai vizsgálatokban is alkalmaznak. A folyadékáramlásos módszerrel a gyökértömés és a gyökércsatornafal között, a teljes gyókércsatorna hosszán végig terjedő resben apikális irányba haladó folyadék mennyiségét mérik egységnyi idő elteltével. A folyadékáramlásos módszert alkalmazó kutatók a módszert eltérő módon végzik [8]. Ezek közül az egyik fontos paraméter az alkalmazott csécsi nyomás értéke, mely 1,5 és 136 kPa értékek között változik [2, 8, 9,14]. A kutatócsoportok eredményeinek összevetését megkönnyítené, ha hasonló nyomásértékeket választanának. A folyadékáramlásos kísérletekben használt legmegfelelőbb nyomásérték az volna, amely a periapikális szövetekben fellépő nyomásértékeknek megfelel. A rágóerőre a periapikális térben hidrosztatikai nyomásfokozódás lép fel, mely ronthatja a gyökértömő anyag falállóságát. Eltérő nagyságú nyomásértékek eltérő mértékben tehetik tönkre a gyökértömés zárását. A gyökértömésben ismétlődő koronái terhelést követően jelentős mértékű résképződést figyeltek meg [5]. Az azonban nem ismert, hogy a periapikális térben mekkora értékkel bír a rágóerőre fellépő nyomás nagysága. A periapikális térben megemelkedett nyomás szintén hatással lehet a gyökértömés falállóságára. A rágás közben keletkező nyomásfokozódás befolyásolhatja a periapikális léziók gyógyulását vagy a reszorpció és ankylózis kifejlődését. A traumás fogak sikeres terápiájában fontos a korai terhelés, melynek során csökken a reszorpció és az ankylózis kialakulása. Újabb kutatás is igazolta, hogy a normális okklúzió elengedhetetlen a fog-tartószerkezetet ért, orthodonciai kezelés okozta károsodások gyógyulásában [13]. Ezért is fontos ismerni a gyökér körül fellépő nyomás mértékét.

Egy háromdimenziós végeselem-vizsgálatban [6] molárisok csücskeit többszörös erőkkel (29-től 149 N- ig) terhelték és a gyökércsúcsi gyökérhártyában 4 Mpa nyomást számítottak. Csak kevés vizsgálat áll rendelkezésre, amely segít megbecsülni a periapikális nyomás értékét [4,6]. A végeselem-módszertől eltérő értékeket mérhetünk, ha valós fogakat használva próbáljuk megmérni a koronái terhelésre keletkező periapikális nyomás értékét.

Vizsgálatunk célja az volt, hogy olyan in vitro módszert fejlesszünk ki, amelynek segítségével mérni tudjuk az okkluzális terhelésre keletkező periapikális nyomás nagyságát.

Érkezett: 2003. december 4. Elfogadva: 2004. február 4.