Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-04-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 2. sz. 2004. 69-76. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest Az apexifikáció irodalmi áttekintése három eset kapcsán DR. TARJÁN ILDIKÓ, DR. GYULAI GÁL SZABOLCS, DR. GÁBRIS KATALIN Három, még fejlődésben lévő elhalt maradó fog gyökérkezelését ismertetik a szerzők. A fejlődésben lévő gyökerek Moorreesés mtsai beosztása szerint a második, hatodik és negyedik fejlődési stádiumban voltak. Trepanálás, az elhalt pulpa eltávolítása és a csatorna kemomechanikai tisztítása után az ideiglenes gyökértömő anyag mindhárom esetben Ca(OH)2 paszta volt. A gyökércsúcs záródása után két esetben a végleges gyökértömés „félig melegített guttapercha” és azt követő laterálkondenzációs technika alkalmazásával, egy esetben guttapercha és AH26 pasztával történt. A félig melegített guttapercha gyökértömést követő első esetben kettő, a második esetben öt év után a kontroll röntgenfelvételen patológiás elváltozás nincs. A konvencionális (guttapercha+AH26) gyökértömés után ismét periapikális lézió alakult ki. Irodalmi adatok és a szerzők saját tapasztalatai alapján a még fejlődésben lévő fogak esetében Ca(OH)2 paszta segíti elő leginkább az apexifikációs folyamatot, és a „félig melegített guttapercha gyökértömés” a legalkalmasabb végleges gyökértömésként. Kulcsszavak: apexifikáció, Ca(OH)2 paszta, „félig melegített guttapercha gyökértömés” Bevezetés A pulpa és a periapikális szövetek patológiás elváltozása a gyermekkorban is gyakran fordul elő. Ennek több oka lehet; a két fő tényező: mély caries és traumás sérülések.^]. Moláris fogakon elsősorban a caries következményes megbetegedései, frontfogakon pedig a traumás sérülések vezethetnek pulpaelhaláshoz. Frontfogakon a mély caries főleg a fejlődési rendellenességek esetén, pl. mély foramen coecum, dens invaginatus okozhat pulpaelhalást. A gyermekek 22%-a szenved maradófog-sérülést 14 éves korra [3]. A sérülések okai lehetnek: kontaktsportok, verekedés, közlekedési baleset, játékok közbeni esések, bántalmazás. A sérülés érintheti a koronát és a gyökeret, illetve mindkettőt. Okozhatja a fog kimozdulását (szubluxáció, laterális, intruzív, extruzív és totális luxáció), lágyrész- és csontsérüléseket [6, 14], A koronasérülés kiterjedhet a zománcra, a zománcdentinre és a pulpára. A sérülés típusa függ az ütés erejétől, irányától és a tárgy formájától [6]. Koronasérülést a fogat ért éles tárgy vízszintes irányú nagy sebességű ütése okoz. A fog kimozdulását okozhatja, ha az ütés kis sebességgel, tompa tárggyal éri a fogat. Fejlődésben lévő fog esetében leggyakrabban a luxáció valamelyik típusa eredményez pulpanekrózist [38]. Andreasen [4, 5] szerint a luxációt követő gyakori pulpanekrózis függ a pulpát és a parodontiumot ért kezdeti sérülés kiterjedésétől. Ezt befolyásolja a luxáció típusa és a sérült fog reparativ potenciálja, amely a gyökérfejlődés állapotától függ. Moorrees és mtsai [26] a gyökér hét fejlődési stádiumát különítik el (kezdeti gyökérformáció, a gyökér egynegyede-, fele-, háromnegyede-, majd a teljes gyökérhossz kialakulása, a foramen apikále záródása félig, végül beszűkülése). A pulpát is érintő fraktúra esetében a lehetséges terápiák: a direkt pulpasapkázás, a pulpotomia és a pulpectomia. A kezelési mód megválasztása függ az exponálódott pulpa nagyságától, az elszenvedett trauma óta eltelt időtől és a gyökér fejlődési stádiumától. Ha a pulpa akár caries, akár trauma következtében teljesen elhalt, és a fog fejlődése befejeződött, pulpectomiát, majd gyökértömést végzünk. Ha a gyökér fejlődése nem fejeződött be, akkor konvencionális gyökértömés nem lehetséges, művi apexifikációt kell végeznünk. A közlemény célja néhány fejlődésben lévő maradó fog gyökérkezelésének bemutatása. Érkezett: 2004. február 19. Elfogadva: 2004. március 1.
