Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)

2004-04-01 / 2. szám

63

FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 2. sz. 2004.

klinikai tünetekhez. Adott funkciót több, közel azonos nukleotid szekvenciájú gén is determinálhat. Az eltérő génszekvencia azonban némiképpen eltérő válaszreakciókat indukálhat. Az alapanyagcserét szabályozó enzimek génjei igen jelentős polimorfizmust mutatnak. Ennek tulajdonítható a merőben eltérő egyéni anyagcserénk. Az immunreakciókban részt vevő receptorokat és egyéb fehérjéket is több, eltérő összetételű gén irányíthatja.

Interleukin -1 polimorfizmus: Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet fordít a kutatás a gyulladásos citokintermelés individuális variabilitására. Emberben az IL-1 a, IL-1 bés IL-1 ra szintézisét irányító gének a 2-es kromoszóma hosszú ágán lokalizálódnak (IL-1 A, IL-1 B és IL- 1RN gének) [56]. Beigazolódott, hogy különböző egyénekből származó monociták bakteriális endotoxinnal történő ingerlés hatására eltérő mértékben szekretálnak gyulladásos citokineket (IL-1, TNF) és prosztaglandinokat. Ezek az individuális különbségek bizonyos jól meghatározható gén-polimorfizmusra vezethetők vissza [70]. A fehér ember közel 30%-a hordozza ezt a génvariációt [71], Egy, a 90-es évek közepén végzett vizsgálat szerint az egyik homológ kromoszóma IL-1 B +3953 nukleotid bázispár cseréje ugyanazon bakteriális endotoxin ingerre reagálva a genotípus negatív egyénekhez viszonyítva négyszeres IL-1 termelést eredményezett [51]. így elképzelhető, hogy az ilyen pozitív monocita genotípusokban (MO+) azért fejlődik ki súlyosabb parodontális károsodás, mert a gyulladásos reakció során szignifikánsan nagyobb mennyiségben szabadulnak fel olyan citokinek (IL-1, IL-6, TNF-a), amelyek fokozott kötőszöveti- és csontpusztulást indíthatnak el. Ezeken a lokuszokon többszörös polimorfizmus fordulhat elő.

Az első keresztmetszeti vizsgálat (Kornman, 1996) szerint a nem dohányzó, fehér populációban az IL-1 gén kombinált polimorfizmusa (az IL-1A-889 és IL-1 B +3953 gén 2-es R-allél) szoros korrelációt mutatott a fogágybetegség súlyosságával [50]. Ezt Kornman nyomán IL- 1 composit polimorfizmusnak nevezi a szakirodalom (Kornman 1997).

Több, elsősorban fehér embereken végzett vizsgálat igazolta, hogy az MO+ genotípus előfordulási gyakorisága és a súlyos, krónikus fogágybetegség között valóban erős pozitív korreláció van. Egy, a fiatal új-zélandi populáció körében végzett vizsgálat szerint az IL-1 A+4845 / IL-B+3953 pozitív genotípusba tartozó egyének között közel 12-szer volt nagyobb a súlyos destruktív parodontitis kifejlődésének a relatív rizikója [89]. Papapanou (2001 ) a composit genotípus és a parodontális paraméterek, valamint a szisztémás ellenanyagválasz közötti viszonyt vizsgálva pozitív korrelációt talált a composit genotípus (R-IL-1A+4845 / R-IL-1B+3953) és a parodontális tapadásveszteség között [74], A composit genotípus pozitív egyének parodontális patogén baktériumellenes szisztémás immunglobulin titere szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoporté. Egy észak-európai öröklési vonalba tartozó, nem dohányos populáción végzett vizsgálat szerint a súlyos parodontitisben szenvedők körében a composit genotípus (IL-1 A-889 + IL-1B+3953 )

67%-ban fordult elő, szemben az egészséges parodontiumú kontrollcsoporttal, ahol ez az arány csupán 22% volt [52], Egy másik, nem dohányos csoporton végzett vizsgálat szerint az IL-1 A-889 + IL-1B+3953 genotípus pozitív csoportban a destruktív fogágybetegség relatív rizikótényezője 3,8-5,3 között mozgott, a genotípus negatív kontrollcsoporthoz viszonyítva [63]. A periodontitis associated genotípus (PAG) pozitív egyénekben a dohányzás hatványozottan fokozza a parodontitisre való hajlamot, és számítások szerint a relatív rizikótényező elérte a 12-es értéket is. [66]. Mások ezzel szemben azt találták, hogy az R-IL-1 B-allél, és nem a composit genotípus fordul elő gyakrabban súlyos krónikus parodontitises egyének körében [33]. Flasonló megfigyelésre jutottak fiatalkori agresszív parodontitisben is [23],

A composit genotípus meghatározó lehet a szubgingivális tasakflóra összetételét illetően is. Vizsgálatok szerint a genotípus pozitív egyénekben szignifikánsan magasabb volt a parodontopatogén mikroorganizmusok aránya, mint a gén negatív csoportban [87].

Családfavizsgálatok szerint pozitív korreláció van az agresszív parodontitis és a periodontitis associated genotípus (PAG) között. A kombinált IL-1 A'889 IL-1B+9354 -alléi jelenléte meghatározó volt az agresszív parodontitisben is. Más vizsgálatok szerint az agresszív parodontitisben különösen az IL-1 B+9354-allél polimorfizmusa meghatározó [23].

Fehér populáción végzett vizsgálatok szerint a dohányzás és az IL-1 B pozitív genotípus együtt a fiatalkori agresszív parodontitis hatványozott rizikótényezője [76]. Ezen vizsgálatok szerint úgy tűnik, hogy az IL-1 genotípus megbízható prognosztikai-diagnosztikai eszköz lehet a fiatalkori agresszív parodontitis szűrésekben is [34], Egy fehér populáción végzett követéses vizsgálat szerint az IL-1 genotípus pozitív csoportban 220%-kal volt magasabb a valószínűsége annak, hogy agresszív parodontitis fejlődjön ki, mint a genotípus negatív csoportokban. Ugyanebben a vizsgálatban a dohányos, IL- 1 genotípus pozitív egyénekben az agresszív parodontitis relatív rizikótényezője 4, 9 volt a dohányos, genotípus negatív csoporthoz viszonyítva.

Szignifikáns összefüggést mutattak ki a periodontitis associated genotípus (PAG) és a sulcusfolyadék IL-koncentrációja között is [28, 86]. Az IL-1 A'889 pozitív genotípusban a sulcusváladék IL-1a koncentrációja 4-szer volt magasabb mély (>5mm), és 2,5-ször magasabb sekély tasakokban. A pozitív genotípusban parodontális kezelés után is 2,2-szer magasabb értéken maradt a sulcus IL-1akoncentráció, a kontrollcsoporthoz viszonyítva [29].

Legutóbbi vizsgálatok szerint a GTR-műtétek távlati eredményeit is jelentősen befolyásolja a PAG jelenléte [22]. Lang és mtsai. azonos posztoperatív szájhigiéné és fenntartó kezelés mellett a PAG-pozitív egyének körében három év után 2 mm-rel kisebb tapadásnyereséget regisztráltak, és 50%-kal magasabb volt az átlagos ínyvérzési index értéke, mint a kontrollcsoportban [54], Az IL-1 gén pozitív genotípus és erős dohányzás olyan kombinált rizikótényező, amely komolyan vészé-