Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)

2004-02-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 1. sz. 2004. 3-10. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Oralbiológiai Tanszék, Budapest* Zürichi Egyetem, Fogorvostudományi Centrum, Preventív Fogászati, Parodontologiai és Cariologiai Klinika, Zürich" A fluoridprevenció története: sikerek és problémák (Irodalmi áttekintés) DR. BÁNÓCZY JOLÁN,* DR. MARTHALER, M. THOMAS** A caries komplex megelőzésében a táplálkozásirányítás és a megfelelő szájhigiéné mellett jelentős szerepe van a fluo­­ridprevenciónak. Az áttekintés célja, hogy elsősorban a népegészségügyi szempontokat figyelembe véve képet adjon a fluoridprevenció módszereinek és a hatásmechanizmussal kapcsolatos nézetek alakulásának, valamint a pro és kontra állásfoglalásoknak az utóbbi 50 év során, és ismertesse a jelenlegi, nemzetközileg elfogadott tudományos álláspontot. Az első nagy áttörést a cariesprevencióban az ivóvíz-fluoridálás bevezetése jelentette 1945-1950 között az USA-ban és Kanadában, mely a világ számos országában is elterjedve, jelentős cariesredukciót hozott. Az ’50-es, ’60-as években több országban áttértek a fluoridtabletták adagolására, melyek jól ellenőrzött kisebb csoportokban eredményesek vol­tak. A só fluordúsítását 1955-ben Svájcban kezdték meg, és a ’80-as években számos más ország is bekapcsolódott a programba. A szisztémás hatás magyarázatát az 1980-as években kezdte felváltani a nagyrészt lokális hatás teóriá­ja, mely az 1980-as évektől a fogak áttörése után helyileg alkalmazott fluoridtartalmú fogpasztáknak, géleknek tulajdo­nított csaknem kizárólagos szerepet. Ezért a vízfluorozási programokat, főleg Közép- és Kelet-Európábán, ahol a cari­­esprevalencia még jelenleg is igen magas, 1990 után abbahagyták. A tabletta-fluoridálási programok a fluorosis veszé­lye miatti kérdésessé váltak. Újabb tudományos kutatások azonban tisztázták a szisztémásán alkalmazott fluoridok kismértékű pre-eruptív, valamint a fogak áttörése utáni peri- és posteruptív hatásosságát. Azokban az országokban, ahol a cariesprevalencia magas, de a szociális mutatók gyengesége miatt a lakosság nagy része nem képes rendsze­resen hozzájutni a fluortartalmú fogpasztákhoz, népegészségügyi szempontból indokolt és ajánlott a populáció egé­szére kiterjeszthető sófluoridálás bevezetése. Kulcsszavak: cariesprevenció, fluoridok, történeti áttekintés Bevezetés A caries ma már pontosan ismert, multifaltoriális aetio­­lógiájú megbetegedés, melynek megelőzését komplex módszerek alkalmazásával oldhatjuk meg. A megfele­lő szájhigiéné és a táplálkozásirányítás mellett a caries­prevenció harmadik pillére a fluorid-profilaxis, melynek tudományosan alátámasztott módszereivel, lehetősége­ivel, ajánlásaival a legújabb irodalom [5, 41] sőt a hazai egyetemi tankönyvek is korszerű szinten foglalkoznak [4, 6]. Az áttekintés célja, hogy a fluoridprevenció kérdéseit a történelem tükrében, közegészségügyi és szakmapo­litikai szempontok figyelembevételével tárgyalja, a jelen­legi tudományos álláspont rögzítése mellett. A cariesprevenció alkalmazását népegészségügyi szempontból elemezve a 20. század második felében pozitív, és néha nem várt negatív események következ­tek be. Több esetben a fluoridprevenció bevezetésére történő próbálkozások sikertelenek voltak, ennek okait gyakran nehéz volt kideríteni. A legtöbb nehézséget az ivóvíz-fluorozás ajánlása után aktivizálódó antifluorid csoportok („lobbyk”) okozták, tagadva a modern fogá­szat által ajánlott fluoridok előnyeit és biztonságossá­gát. Az elmúlt időszakban a fluoridok fogakra gyakorolt részletes hatásmechanizmusára vonatkozó tudomá­nyos nézetek változtak ugyan, de a legújabb módsze­rek és kritériumok a biztonságosságot megerősítették. Ezen túlmenően kiderült, hogy a fluoridok caries preven­tív hatékonysága jóval nagyobb, mint azt az ivóvíz-fluo­rozás korai szakaszában feltételezték: a lokálisan alkal­mazott fluoridok szerepe a cariesprevalencia csökken­tésében igen jelentős. Világviszonylatban a fluoridprevenció jótékony hatá­sa csupán a kisebbséget: a gyermekek mintegy 10%­­át érinti. Az iparilag fejlett országokban - ahol a pre­venció évtizedekre tekint vissza - is marad tennivaló. Annál inkább áll ez Közép- és Kelet-Európa országa­ira, ahol a cariesprevalencia még mindig magas, és a fluoridok cariesprotektív alkalmazása nem kielégítő [19, 23, 35], Érkezett: 2003. december 9. Elfogadva: 2004. janurár 8.

Next

/
Thumbnails
Contents