Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-02-01 / 1. szám
38 FOGORVOSI SZEMLE 97. évf. 1. sz. 2004. alapján nem mutattak kóros eltérést. A páciens a korábbi, még a legutolsó extractiók előtt készült kapocselhorgonyzású részleges lemezes fogpótlásait az extractiók óta, kb. fél éve nem viselte. A beteggel a klinikai vizsgálat után általános és fogászati szorongásskálákat töltettünk ki, melyek erős háttérszorongás mellett (STAI-S: 46, STAI-T: 63) [7, 17, 18] nagyon magas fogászati szorongás-értékeket jeleztek (DAS: 17, DFS: 60) [3, 4, 7, 9], Az általános szorongásra jellemző magas értékeket a beteg élettörténetéből érthetjük meg, amelyet alább külön részben vázlatosan ismertetünk. A magas fogászati szorongás-értékeket megmagyarázza az a két történet, amit a beteg korábbi fogelvesztéseivel kapcsolatban mondott el. Az első a néhány évvel ezelőtti sorozatextractiókkal kapcsolatos: „Akkor elviselhetetlen fájdalmam volt, kihúzták a fogamat, de rosszul adták az injekciót, ezért nem volt hatása. Utána meg megmaradt a fájdalom, mert az egészséges fogamat húzták ki." A másik egy gyermekkori élmény: „Tizenéves voltam, mikor elviselhetetlenül elkezdett fájni a fogam. Az ügyeletén kihúzták a fogamat, de 2 órát kísérletezett az orvos, mire sikerült. „Nagyon fájt, nem hatott az injekció. Sírtam." A páciens vázlatos élettörténete A beteg egy kis alföldi falucskában született, többgyermekes szegény családban. Még gyermekkorában, hatévesen érte az első szexuális inzultus, mikor egy valamivel nagyobb fiú erőszakkal levetkőztette, és végigtapogatta testének intim részeit. Tízéves kora táján a család egy vidéki nagyvárosba költözött. Itt érte a következő, lényegesen súlyosabb trauma, amikor tizenegy éves korában, idősebb fiútestvére próbálta megerőszakolni. A beteg kapcsolata a másik nemhez a fenti történések hatására nem tudott természetes módon fejlődni: elszigetelt, zárkózott lett, nemi kapcsolatra képtelenné vált, mind a mai napig virgó. 19 évesen elhagyta szüleit, és felköltözött Budapestre. Belépett egy szektába, amely lényegében konzerválta a másik nemet elutasító életvitelét. Negyvenes évei elején megismerkedett egy férfival, akivel munkakapcsolat kötötte össze. Egy ízben intim közelségbe került vele, de mielőtt közvetlen testi kontaktusra kerülhetett volna sor közöttük, a beteg rosszul lett, szédült, hányinger és „ájulás” kerülgette, míg végül kilépett az intim helyzetből, és hazament. („Ájulásos” rohamai azóta 1- 2 havonta visszatértek, amelytől folyamatosan erősen szorongott.) A férfi ezután még évekig többször próbálkozott a közelébe kerülni, de sikertelenül. Később kapcsolatuk végleg megromlott, és a beteg nagyjából ekkor jelentkezett klinikánkon fogfájdalmával. Diagnózis A pszichogén tünetképzés lehetőségét a fogászati vizsgálat valószínűsítette, mivel a páciens szájrégiójában manifesztálódó fájdalom organikus okát nem lehetett kimutatni. (Az organikus ok valószínű hiányát szájsebészeti szakkivizsgálás is igazolta.) A beteggel folytatott első beszélgetések, az általános anamnézisben szereplő számos traumával terhelt élettörténet (amely persze részleteiben csak fokozatosan bontakozott ki előttünk) ugyancsak megerősítették ezt a gyanút. A páciens számos „alapbetegsége”, és az a tény, hogy ezeket háziorvosa „nem veszi komolyan”, ugyancsak a pszichés tényezők szerepét tette valószínűvé. Mivel a beteg anamnézisében szereplő általános betegségek tekintetében nem láttunk tisztán, a pontos diagnózis felállításához pszichiáter szakvéleményét kértük. A pszichiáter nem differenciált szomatoform zavart (F 45.1 ; BNO-10) [12,19] állapított meg, és pszichoterápiás beavatkozást (szükség szerinti pszichiátriai kezelés kilátásba helyezése mellett) javasolt. Komplex interdisciplináris terápia Módszerválasztás A tünetek kezdeti enyhítésére fény-hang stimulációval kombinált relaxációs hipnoterápiát végeztünk 8 ülésben, heti egy ülésgyakorisággal, mivel korábbi vizsgálataink [1, 5] igazolták, hogy ez az eljárás hatékonyan oldja az ilyen jellegű tüneteket a terápia bevezető szakában, illetve igazoltan alkalmas a pszichoterápiára való szocializálásra is [1,5]. A kezelés első hetében a terápiát fájdalomcsillapító adásával egészítettük ki (Caps. Donalgin naponta 2x1), hogy a fájdalom okozta pszichés nyomást csökkentsük, és ezzel a betegnek saját belső lelki folyamatai felé való odafordulását segítsük. A kezelés a 8. hétre jelentős tüneti enyhüléséhez vezetett, bár a fájdalom nem szűnt meg teljesen. Az eredmény azonban a beteg számára jól érzékelhető volt, és ez elegendőnek bizonyult egy mélyebb, feltáró jellegű pszichoterápiába való átvezetéshez. A terápia feltáró szakaszában bármely más pszichoterápiás módszer alkalmazása szóba jöhetett volna, mivel azonban a beteg kellően hipnábilisnak bizonyult, nem volt oka annak, hogy a hipnózis módszerétől eltérjünk. A terápiás megközelítés elve A terápiás folyamat bevezető fázisa (az önpusztító, fogeltávolítást provokáló viselkedés feltartóztatása, illetve a pszichoterápiára való szocializálás), mint említettük, fény-hang stimulációval kombinált hipnoterápiával történt [1,5]. A tünetek enyhülése után a beteg kezelését „kettébontottuk”, és egyrészt megkezdtük a páciens fogpótlásainak elkészítését, másrészt a fogászati kezelésekkel párhuzamosan az ulmi folyamatmodellt [15] a hipnoterápiás folyamatra alkalmazva, fókuszról fókuszra haladva, elkezdtük a tünetet kiváltó patológiás tényezőket feldolgozni (I. táblázat).
