Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)

2004-10-01 / 5. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 5. sz. 2004.179-189.

Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar, Parodontologiai Klinika, Budapest

Parodontális állapot és terápiás szükséglet Magyarországon és Kelet-Közép-Európában

DR. GERA ISTVÁN

A közlemény megírásának fő célja volt, hogy értékelje Magyarország és az Európai Unióhoz újonnan csatlakozó keletközép-európai országok lakosainak parodontális státusát, és ezt összehasonlítsa a nyugat-európai epidemiológiai adatokkal. Ebben a régióban a legtöbb parodontális epidemiológiai vizsgálat a CPITN-index rendszeren alapul, ezért az összehasonlítások is ennek alapján készültek. A közlemény részletesen a 15-19 és 35-44 éves korcsoport adatait tárgyalja. Összességében az egyes újonnan csatlakozó országokban a CPITN-adatok nem mutatnak szignifikáns különbséget a destruktív fogágybetegség elterjedtsége és súlyossága terén. A 15-19 éves korcsoportban csupán elvétve találhatunk olyan közleményt, amely CPITN 4-es értékről adna számot, és a CPITN 3-as értékek prevalenciája is 10% alatt volt. Ebben a tekintetben nincs jelentős különbség nyugat és kelet között sem. Ezt a korcsoportot a vérző íny és supragingivalis fogkőképződés jellemezte mind Nyugat- mind Kelet-Közép-Európában, bár nyugaton a fiatalok higiénés állapota lényegesen jobb volt. A 35-44 éves korcsoportban a CPITN-4-es érték átlagos prevalenciája sem mutatott szignifikáns különbséget a kontinens két oldalán. A parodontálisan teljesen egészséges felnőttek aránya azonban lényegesen magasabb volt nyugaton, mint az újonnan csatlakozó országokban. Ebben a korcsoportban a súlyos parodontitis (CPITN 4-es érték) prevalenciája a legtöbb közlemény szerint 5-20% között mozgott. Nyugaton alacsonyabb értékekről számoltak be, mint keleten. Ez a százalékosan viszonylag nem magas érték azonban abszolút értelemben sok millió parodontálisan súlyosan érintett pácienst jelent a kontinensen, amely komoly népegészségügyi és ellátási kihívásokat jelent mind a régi, mind pedig az új EU tagországok egészségügyi rendszerei számára. Ezzel azonban az európai átlagnál szignifikánsan alacsonyabb nemzeti össztermékkel rendelkező új tagországok és ezek fogászati ellátó rendszerei lényegesen nehezebben tudnak megbirkózni, mint a fejlett nyugati országok.

Kulcsszavak: fogágybetegség, epidemiológia, prevalencia, kezelési szükséglet, CPITN-index

A korai epidemiológiai vizsgálatok igazolták, hogy a fogágybetegség nem csupán a szájhigiénével mutat igen szoros összefüggést, de az egészséges ínyű egyének szájában is ínygyulladás fejlődik ki, ha abbahagyják a fogmosást (Löe és mtsai, 1965). Ma már az is világosan körvonalazódik, hogy a gingivitis nem feltétlenül progrediál parodontitisbe ( Lindhe és mtsai, 1983). Az azonban nehezen megválaszolható kérdés, hogy egyik esetben az ínygyulladásból miért fejlődik ki destruktív parodontitis, a másik esetben miért nem. A kezelést nem kapott parodontális esetek követéses vizsgálatával számos kérdésre választ kaptunk már (Lindhe és mtsai, 1989a, Lindhe és mtsai, 1989b). A ma már klasszikusnak számító Sri Lanka-beli teaültetvényen dolgozó, a civilizációtól teljesen elzárt populáció 15 évig terjedő követéses vizsgálata is bizonyította, hogy olyan egyéneken sem fejlődik ki minden esetben fogágybetegség, akik életükben soha sem mostak fogat, és az ínygyulladásukat soha nem kezelték (Anerund és mtsa, 1979, Löe és mtsai, 1978a, Löe és mtsai, 1978b, Löe és mtsai, 1978c, Löe és mtsai, 1986).

A fogágybetegség kóroktanilag nagyon közel álló betegségek gyűjteménye. A betegségek tünetei, klinikai lefolyása és prognózisa azonban igen különböző (Page és mtsai, 1997). A betegség fogalmának eltérő definíciója teljesen eltérő prevalencia és incidencia irodalmi adatokat eredményezhet (Papapanou, 1996, Pilot, 1998). A keresztmetszeti és longitudinális vizsgálatok sokszor teljesen eltérő betegségdefiníciót és diagnosztikai rendszert használtak, ennek következtében a világ különböző pontjain kapott morbiditási adatokat nagyon nehéz összehasonlítani.

Jelenleg az európai parodontális morbiditásról két különböző típusú vizsgálatokból kaphatunk képet. Az egyik csoportba sorolhatók a nagyon részletes epidemiológiai vizsgálatok, amelyek azonban elsősorban skandináv (Eliasson and Bergström, 1997, Halling and Björn, 1987, Papapanou és mtsai, 1988, Papapanou és mtsai, 1989, Papapanou és mtsai, 1990, Papapanou és mtsai, 1991, Serino és mtsai, 1994, Wennström és mtsai, 1993.) és néhány nyugat-európai ország lakosságáról szolgáltatnak adatokat (Schürch és mtsai, 1988, Diamanti-Kipi-Érkezett: 2003. szeptember 6. Elfogadva: 2004. szeptember 23.