Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)

2004-02-01 / 1. szám

17 FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 1. sz. 2004. A dohányzás direkt élettani hatása A dohányzás direkt módon is károsítja a parodontális szöveteket. A nikotin károsítja a gingivális és parodon­tális fibroblastsejteket. A nikotinnal mérgezett fibrob­­lastsejt kollagéntermelő képessége jelentősen csök­ken, ezért az nem képes megtapadni a fog felszínén [89, 96]. A nikotin ismert módon hatással van a vérkerin­gésre is. Dohányosok subgingivális szöveti hőmérsék­lete szignifikánsan alacsonyabb, a vérkeringése pedig gyengébb [76]. Már 1946-ban rámutattak arra, hogy a nikotinnak az íny keringésére kifejtett hatása révén is jelentős szerepe lehet a gingivitis ulcerosa etiopatoge­­nezisében. Ennek tulajdonítható az is, hogy dohányo­sokban az ínygyulladás intenzitása mindig alacsonyabb, mint a nem dohányosokban [16, 17], Ez azonban egy­ben a felszíni plakkellenes normál gyulladásos védeke­ző mechanizmusok csökkenésével is együtt jár. A nikotin impregnálja a gyökércementet is, és az ilyen, toxinréteg­­gel bevont felszínen mindennemű sebgyógyulási folya­mat és a reparációs-regenerációs reakciók kárt szen­vedhetnek. Ez alól nem kivétel az íny és a parodontium érhálózata sem [80, 89], A dohányzás hatása a parodontális kezelés hatékonyságára és a regenerációra A klinikai vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a destruktiv fogágybetegség progressziójának megállítá­sában a parodontális kezelés mellett jelentős adjuváns hatása van a dohányzásról való leszokásnak is [3, 61]. így ma a dohányzásról való leszokást legalább olyan komolyan kell venni a destruktív parodontitises esetek kezelésében, mint az orális precancerosisok vagy a kar­­diovaszkuláris betegségek esetében. A dohányos paro­dontitises beteg kezelésekor figyelembe kell vennünk azt, hogy a dohányos nagy valószínűséggel kevésbé fog reagálni az alkalmazott terápiára, mint a nem dohányos [45, 61]. Kimutatták, hogy lebenyes parodontális tasak­­műtétek után a dohányosok körében a tapadásnyere­ség szignifikánsan kisebb, mint a nem dohányos kont­rollok esetében [59, 67]. Elsősorban a frontfogak terüle­tén mutatkozik jelentős különbség a két csoport között, ott, ahol a dohányzás helyi hatásai legjobban érvénye­sülnek [67], Hasonló módon rosszabb a sebgyógyulási hajlam és a regeneráció mértéke szabad ínylebeny átül­tetés vagy irányított szövetregenerációs műtétek után is. A parodontális kezelésre retracter eseteknek 80-90%­­át dohányosok teszik ki [67], Osteoporosis Hosszú ideig tartotta magát az a nézet, miszerint a gene­ralizált osteopenia nincs hatással az állcsontok állapo­tára és nem játszik szerepet a helyi, gyulladásos csont­pusztulással járó fogágybetegség lefolyásában sem. Az utóbbi évtizedben megjelent közlemények sora azon­ban azt támasztja alá, hogy a mandibulacsont denzitá­­sa szoros korrelációban van az általános csontdenzitá­­si paraméterekkel. A fogak elvesztésének aránya és az osteoporozis súlyossági foka között szintén pozitív korrelációt véltek felfedezni Súlyos osteoporozisban szenvedő nők köré­ben 45%-a volt fogatlan, míg a hasonló korú ép kont­rollcsoportban ez a szám csupán 15%-volt [49], A fog­ágybetegség - az osteoporozishoz hasonlóan -, multi­­causalis betegség. A két betegségnek sok közös rizikó tényezője van . A rizikótényezők között kiemelkedő helyet foglal el mindkét betegség esetében, a nem, az életkor, a dohányzás, vagy a táplálkozás és nem utolsó sorban a genetikai adottságok. Az utóbbi évtizedben folytatott vizsgálatok kimutatták, hogy destruktiv fogágybetegség egyik rizikó tényezője lehet az osteoporosis. Egy eset­­kontrollos vizsgálatban súlyos osteoporsisban szenve­dő, 12 patológiás fracturás nő mandibuláris alveoláris csonttömege szignifikánsan kisebb és a parodontális tapadásvesztesége lényegesen nagyobb volt, mint a kontrollként használt 14 hasonló korú, egészséges nő esetében [94]. Egy másik vizsgálat szerint 38 súlyos pre­senilis osteopeniában szenvedő beteg mindegyikében súlyos alveoláris csontveszteséget és előrehaladott fog­hiányt észleltek [95]. Hetven postmenopauzás nő vizs­gálata alapján összefüggést véltek felfedezni az alve­oláris csontnívó és az általános skeletális osteopenia súlyossága között. Az USA-beli Third National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES ) adatai alapján több mint 11 ezer 20-90 év közötti nő esetében a csípőcsontcsont denzitása és a parodontális csont­pusztulás mértéke között pozitív korreláció mutatkozott [35]. Oestrogen deficiens nőkben már egy év alatt jelen­tős csonttömeg csökkenés következik be és ezt nettó parodontális tapadásveszteség is kíséri. Ezzel szem­ben az oestrogen substitutioban részesült nők egy év alatt már minimális nettó parodontális tapadásnyeresé­get mutattak. Úgy tűnik, hogy az oestrogen hormonnak bizonyos „csont védő” szerepe van [48,70]. Az oestro­gen hormon a csont összehangolt átépülési folyamatá­nak („coupled bone remodelling”) szabályozásában, az IL-1ß IL-6 és TNF-a termelés, valamint az érett osteoc­­lastok stimulációjának szabályozásában játszik szere­pet. Oestrogen hiányában az osteoblastok fokozott IL- 6 termeléssel reagálnak, amely fokozza az osteoclas­­tok képződését. Az oestrogen/progesteron substitucio csökkenti a gyulladásos IL-1 termelés mértékét. Postme­nopauzás nőkben az osetrogen substitutios kezelésben részesülő csoport éves átlagos parodontális tapadás­vesztesége kisebb volt, mint az osetrogen substitutio­ban nem részesülő kontroll csoporté [48,76]. A dohányzás szintén fontos rizikó tényező mindkét betegség esetében Erős dohányosok lényegesen fogé­konyabbak osteoporozis iránt is. A dohányzás hatása nagyon komplex az osteoporozis és a destruktív fog­ágybetegség pathomechanizmusában is. Ezt sok, kli­nikai vizsgálat is alátámasztja [95]. Úgy tűnik, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents