Fogorvosi szemle, 2004 (97. évfolyam, 1-6. szám)
2004-08-01 / 4. szám
160 FOGORVOSI SZEMLE ■ 97. évf. 4. sz. 2004. hónapos viselést követően a beteg elégedetten számolt be fogsoráról, és az ellenőrzés alkalmával kiegyensúlyozott kontaktusokat kaptunk centrális és lateral-occlusiós helyzetekben. Ezt követően a fél évvel végzett kontroll során, a páciens véleményét is figyelembe véve, a fogsort funkcionálisan megfelelőnek értékeltük. A páciens általános állapotában sem következett be lényeges változás. Megbeszélés Az ágyhoz kötött beteg fogászati és speciálisan protetikai terápiája sajátos döntéseket és kezelési programot igényel. A kezelési terv felállításában az alapbetegség ismerete a teljes fogatlanságot megelőző állapotban alapvető befolyásoló tényező. Jelen esetben elsődleges volt a fog eredetű krónikus gyulladás felszámolása. Endodonciai és restauratív fogászati módszerek a beteg szállítása, a vizsgálat során tapasztalt elhanyagolt szájhigiéné miatt valószínűleg eredménytelen lett volna annak ellenére, hogy mindkét állcsonton az alaplemez alatt endodonciai módszerekkel megtartott gyökerek jó prognózist mutatnak. A supragingivalis extenzív és aktív caries, a vertikális csontpusztulás és nagyfokú mobilitás, az endodonciailag kezelhetetlen esetek mind a fog megtartásának és esetleges overdenture-höz történő felhasználásának kontraindikációját jelentik [5]. A caries és parodonthopathia agresszív előrehaladása miatt kevés átmeneti eredményt adott volna. Ezért döntöttünk a szokványosnak és egyszerűbbnek tűnő eljárás, a maradék fogak mindkét állcsontból történő eltávolítása mellett. Az alsó-felső protézis fogeltávolítást követő készítése immediát jellegű, mivel az volt a cél, hogy a fogvesztés után minél rövidebb ideig tartson a fogpótlás nélküli állapot. Klinikai vizsgálatok is alátámasztják, hogy fogvesztés után közvetlenül funkcióképes teljes lemezes fogpótlás alatt a processus alveolaris leépülése kisebb. Azonban várható, hogy az extractiót követően nagyobb felszínváltozáson megy át a nyálkahártyacsont-alapzat. Amennyibe a klinikai-anatómia tényezők olyan mértékben kedvezőtlenné válnak, hogy a protézis retencióját nem biztosítják, különösen az alsó fogsor esetén, a klinikai-anatómiai lehetőségek maradéktalan kihasználása után kétoldali gömbretenciós implantátum csavar esetleg további stabilitásfokozóként igénybe vehető. Pontosabban a lehetséges terápiás módszerek közül - mint akrilát bázislemez, fém alaplemez, súlynövelés az alsó lemezen, funkciós felület kialakítás protetikai tér meghatározással, a rágósík biomechanikailag kedvező elhelyezése - dönteni kell. Ugyanis az általános egészségi állapot prognózisát ismerve az adott fogsor adaptációs sikerét előre meg kell határozni azért, hogy az elvárásokat a páciensi oldalról a korlátozott lehetőségekkel egyeztetni lehessen. Speciális körülmény volt, hogy a beteg mozgásképtelen, de nem döntésképes állapotban van. így világosan elmagyarázható és elfogadható volt implantáció nélkül az általunk javasolt protetikai terv. A számtalan tervezési szempont közül elsődlegességet ítéltünk a szelektív terhelhetőséget adó lenyomatvételnek, az interalveolaris távolság alsó fogsor stabilitásának kedvező eloszlásának, akrilát alaplemez készítésének, csoportvezetésnek a műfogak artikulációjában, a remontage technikának; a fogsor stabilitásának fokozása érdekében. További nehézséget jelent az önálló életvitelre képtelen rokkant betegnél az okklúzió/artikuláció ellenőrzése és becsiszolásra való visszarendelése. A fogsor behelyezését követően rendkívüli adaptációs zavar nem lépett fel. Féléves kontroll vizsgálatnál a beteg elégedett volt fogsorával, és az artikuláció finom becsiszolására volt csak szükség. Úgy tűnik, hogy a SM kiterjedése betegünknél még a rágószervben nem hozott létre kiesési tüneteket szinte teljességében kibontakozott mozgásszervi érintettsége ellenére. Irodalom 1. Lindsey JW, Wolinsky J S: Demyelinating Diseases. WebMD Scientific American® Medicine 2003. 2. Chemaly D: Oral and Maxillofacial Manifestation of Multiple Sclerosis. J Can Dent Assoc 2000; 66:600-605. 3. De Pauw A, Dejaeger E, D'hooghe B, Carton H: Dysphagia in multiple sclerosis. Clin Neurol Neurosurg 2002 Sep;104(4):345-351. 4. Lekic D, Cenic D, Stojsavljevic N, Levic Z: Tooth pulp evoked potentials (TPEPs) in multiple sclerosis patients. Clin Electroencephalogr. 1991 Jul;22(3): 183-187. 5. ÖWALL B, Kàyser A F, Carlsson G E: Prosthodontics. Mosby-Wolfe 1996;49-80.
