Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE 96. évf. 4. sz. 2003. 153 13. Záray Ervin 14. Balogh Károly, a Stomatológiai Klinika igazgatója Az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Fogorvos Szakcsoportjának 1951. szeptemberi Közgyűlésén Kertész Jenő főtitkár a következőket mondta [3]: „ Szakcsoportunk már évek óta nélkülözni kénytelen az egészséges utánpótlást, a fiatal káderekkel való felfrissülést, aminek eredménye a szakma elöregedése, az 52 éves korátlag kialakulása lett. [...] A stomatológus utánpótlás .. .szakcsoportunknak évekre visszanyúló problémája és megoldása mindinkább sürgetővé válik. Miután utánpótlást az egyetemi szakorvosképzés vonalán [...] egyelőre nem kaphatunk, ez a körülmény ismételten és sürgető módon felveti a fogorvosi fakultás létesítésének szükségességét. ” A Közgyűlés határozata egyértelműen fogalmazva kimondta, hogy: „A javaslatban tegyen indítványt a fogorvosképzés olyan természetű megoldására, mely lehetővé teszi [... ] hogy a jelenlegi stomatológus képzés mellett az Egyetemen fogorvosi fakultás létesüljön.” A Fogorvos Szakcsoport Vezetősége 1952 januárjában „tekintettel a fogászati ellátás iránt meglévő fokozott szükségletre valamint a különösen vidéken tapasztalható nagyfokú fogorvos hiányra”, az évi káderszükségletet 60 főben jelölte meg [2], A Minisztériummal történt egyeztetéseket követően 1952. május 19-én jelent meg az egészségügyi miniszter 841/46/1952 II./1. sz. rendelete a fogorvosképzés reformjáról. Ez a következőket tartalmazza: „Az orvosképzés reformjának továbbfejlesztése és a fogorvosképzés idejének megrövidítése érdekében az 1952-53-as tanévtől kezdve a budapesti Orvostudományi Egyetemen elkezdődik a fogorvosképzés különválasztása az általános orvosképzéstől. A fogorvosképzésre szükséges tanulmányi időt 5 évben állapítom meg. A tanulmányi idő befejezése és a sikeres államvizsga letétele után a hallgató fogorvosi oklevelet kap, amely feljogosítja arra, hogy a száj és fogászati megbetegedések területén orvosi munkát végezzen." A képzési idő jelentős csökkentése nem jelentette egyidejűleg az orvosi ismeretek elhanyagolását. Tíz évvel később így írt erről Balogh Károly: „A fogorvosképzésben a tisztán szakiskolai képzés helyett az általunk jobbnak és fejlődésképesebbnek ítélt természettudományos és általánosabb orvostudományi alapra épített egyetemi tanítási módszert vezettük be. Azt hisszük, hogy az orvos-fogorvos képzésből átvett tapasztalataink alapján kiépített fogorvos képzésünk igen szerencsés és helyes végrehajtás esetén példamutató módszernek fog bizonyulni.” A fogorvosképzés reformjáról szóló rendelettel egy időben jelent meg az egészségügyi miniszter rendelete a fogorvosképzés tanrendjéről. A Stomatológiai Klinika munkatársai nem kis erőfeszítéssel megszervezték a szakmai képzés feltételeit. Ebben jelentős segítségére volt Sugár László, a klinika tanulmányi felelőse, ki 1970- ben így foglalta össze a fogorvosképzés célját:
