Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)

2003-06-01 / 3. szám

132

FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 3. sz. 2003.

egymás közti korrelációi jóval erősebbek, mint a fogászati skálák szorongás skálákkal szembeni korrelációi. Ugyancsak látható, hogy a gyermekek véleménye a környezetükben élők fogászati félelméről („környezeti háttér”) minden skálával szignifikánsan korrelál (STAI-T: p<0.05; DAS, DFS, STAI-S: p<0.01), de a korreláció erősebb a fogászati skálák tekintetében.

A IV. táblázatban a DFS skála egyes kérdéseire adott válaszokat mutatjuk be. A táblázatból leolvasható, hogy

IV. táblázat

A DFS-skála egyes kérdéseire adott válaszok átlaga

A fogászat elkerülése

1. kezelésre bejelentkezni képtelen

1.5 ±0.9

2. kezelésre elmenni képtelen

1.3 ±0.7

Vegetatív idegrendszeri aktivitás kezelés alatt

3. izom feszítés

2.0 ±1.0

4. szapora légzés

1.6 ±0.8

5. izzadás

1.8 ±1.0

6. émelygés, hányinger

1.4 ±0.8

7. gyorsabb szívverés

1.8 ±1.0

Szituációs és stimulus okozta félelmek

8. időpont kér

1.6 ±0.9

9. közeledik a rendelő felé

1.9 ± 1.1

10. váróban ül

1.9 ± 1.1

11. fogorvosi székben ül

2.3 ±1.2

12. érzi a rendelő szagát

2.0 ± 1.2

13. meglátja a fogorvost

2.2 ± 1.2

14. meglátja az injekciós tűt

3.1 ±1.5

15. érzi, hogy injekciót kap

2.8 ±1.5

16. meglátja a fúrót

2.6 ±1.4

17. meghallja a fúrót

2.5 ±1.4

18. érzi a fúró okozta rezgést

2.3 ±1.3

19. fogkőeltávolítás

1.9 ± 1.1

20. általában mennyire fél a fogászattól

2.1 ±1.3

a gyermekek között a legerősebb félelmet az injekciós tű meglátása okozza, majd ezt követi az injekció beadása, a fogászati fúró meglátása, és utána a fogászati fúró hangjának meghallása.

Megbeszélés

Mint az eredményeknél már említettük, az I. táblázat adataiból leolvasható, hogy a vizsgált korcsoportban a szorongás értékek (STAI-S: 36.3, STAI-T: 38.8) relatív alacsonyak. (Saját hasonló körülmények között történt méréseink középiskolásokon: STAI-S: 39.6; STAI-T:

41.5. [8]) Ugyancsak magasabb értékeket talált Vágó és Sipos is hazai felnőtt populáción (STAI-S: 41.5 [24], 41.2 [27]; STAI-T: 43.0 [24,27]). Ugyanakkor a fogászati kezeléssel kapcsolatos félelem értékek magasak (DAS: 10.7; DFS 40.4), sőt, magasabbak Alberté és mtsai [1] hazai 12-14 éves populáción (DAS: 10.3; DFS: 39.6) mért adatainál, ami igazolni látszik azt a nemzetközi irodalmi adatot [13, 3], miszerint az iskolások között a kor növekedésével a fogászati kezeléstől való félelem csökken. Meg kell azonban jegyezzük, hogy mint azt a II. táblázat adatainak ismertetésénél említettük, jelen vizsgálat nem erősítette meg az életkor befolyásoló szerepét sem a fogászati félelem, sem a szorongás tekintetében (egyik skála esetében sem), így elképzelhető, hogy a két hazai mérés közötti különbség az eltérő körülményekből és nem a korkülönbségből adódott. Saját korábbi adataink középiskolásokon (DAS: 10.8; DFS: 40.6) [8] többé-kevésbé egyeznek jelen mérésünk eredményeivel. Ugyancsak nem találtunk szignifikáns különbséget a nemi hovatartozás tekintetében, sem a fogászati félelem, sem a szorongásskálák esetében, ami azt sugallja, hogy a kor és a nem gyermek populáción nem a leglényegesebb meghatározói a fogászattól való félelem szintjének.

A III. táblázat adatai gyermekpopuláción is igazolni látszanak azt a nemzetközi irodalomban felnőtt- [2,18] valamint gyermek- [13] mintán és később hazai felnőtt-mintán is [8] igazolt tényt, hogy a fogászati félelem meghatározó tényezője a szorongás szint, ugyanakkor a fogászati kezeléstől való félelem bizonyos fokig attól független változó, mivel a fogászati skálák, egymás közti korrelációi lényegesen erősebbek, mint a szorongáshoz viszonyított korrelációk. Megjegyezzük, hogy ez abból is adódik, hogy a fogászattal kapcsolatban félelemről (DAS, DFS) beszélünk, így érthető hogy az értékek sok tekintetben függetlenek egy fontos, de mégis jellegében eltérő paramétertől, a szorongástól (STAI-S, STAI-T). A skálák egymás közti korrelációi mellett a III. táblázatból az is látható, hogy a gyermekek elképzelése környezetük fogászattal kapcsolatos félelemszintjéről („környezeti háttér”) pozitív korrelációt mutat a gyermek fogászati félelmével, ami összhangban van a nemzetközi irodalomban találtakkal [22], bár mint az anyag és módszer részben utaltunk rá, a „környezeti háttér” pontszáma sok tekintetben nem ad elég differenciált képet a környezetről.

A IV. táblázat adataival kapcsolatban érdekes, hogy korábban felnőtt populáción azt találtuk, hogy a fogorvosi fúróval kapcsolatos félelmek megelőzik az injekcióval kapcsolatosakat |6|. Ez a sorrend felnőtteknél általában a fóbiásokra jellemző [10], míg a felnőtt átlag populáció első helyre az injekcióval kapcsolatos félelmeket teszí [10]. Jelen vizsgálatunkban gyermekeknél a korábbi hazai felnőtt mérésektől eltérően azt találtuk, hogy az injekció a legfélemkeltőbb beavatkozás a gyermekek számára. Korábbi felnőtt méréseinkre jellemző volt az is, hogy a beteg által megadott félelemérték a fogászai egészétől (a DFS 20. kérdése, lásd IV. táblázatban, nagyjából azonos volt a leginkább félelmet kiváltó részkérdésre adott válasz értékével [6], ami szintén a fóbiás