Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)

2003-06-01 / 3. szám

118 FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 3. sz. 2003. tíva, mely maximálisan tekintetbe veszi a beteg igénye­it és a klinikai szituációt. A beteg határozott kérése volt, hogy a 36-os fogat távolítsuk el, annak ellenére, hogy meggyőződésünk szerint, a fog endodonciai terápiával megmenthető lett volna. A beteg anyagi lehetőségei nem engedték meg az implantációs vagy a protetikai megoldást. Az ortodonciai kezelés az anyagi vonatko­zások mellett egy elhúzódó, kellemetlen beavatkozást és egy viszonylag még hosszan tartó foghiányos állapo­tot eredményezett volna. Fontos kritérium volt a döntés­­hozatalnál, hogy sikertelenség esetén bármelyik koráb­ban említett alternatíva ugyanúgy szóba jöhetett volna. Az általunk javasolt és véghezvitt terápia a betegnek a legkisebb költségterhelés mellett azonnali fogpótlást bizto­sított, helyreállította az okklúziót, megakadályozta az antagonista fog elongációját, a mögötte lévő fog előredőlé­­sét és nem utolsósorban esztétikai megoldást is jelentett. A terápiás lépések kivitelezése Esetünkben a 38 fogat úgy tekintettük, mint egy avulzión átesett, 20 és 60 perc között extraorálisan lévő, nedve­sen tárolt fogat [17], Ez esetben a fogat harminc percre sejttápláló médiumba kell helyezni [13,7] - ezt esetünk­ben a steril fiziológiás sóoldat látta el. A fenti szerzők a sínezés időtartamát 7-10 napban határozzák meg. Mi arra való tekintettel, hogy a fog nem a saját alveolusába került vissza, ezt az időtartamot két hétre hosszabbítottuk meg. Hosszabb sínezésnek nincs értelme, mert a fiziológiás terhelés, a szomszédos fo­gakkal való kontaktpontrendszer kialakulása segíti a fog új helyen való rögzülését[17]. Mivel a 38 fog gyökércsúcsának záródása befejező­dött, és a befogadó alveolus nem saját, nem merülhet fel a pulpa revitalizálódása az új helyen. Fontos kérdés azonban, hogy a gyökérkezelés és a gyökértömés az új alveolusban, vagy kézben történjen-e? Normál esetben, ha a fog az említett körülmények között a saját alveolu­sába kerül vissza, semmi nem indokolja, hogy a fogat kézben gyökérkezeljük. Épp ellenkezőleg, a replantálás utáni parodontális gyógyulás egyik legfontosabb feltéte­le a gyökérfelszínen maradt cementképző sejtek túlélé­si rátája. A proliferációra még alkalmas sejtek túlélésé­nek legnagyobb veszélye a szájon kívüli száraz tárolás a replantációig [9-10], de éppúgy rossz hatással van a mechanikai trauma is [6]. Tekintettel azonban arra, hogy a moláris fogak gyö­kérkezelése az esetlegesen bonyolultabb gyökércsator­­na-rendszer miatt amúgy is nehezebb, és a fog nem a saját alveolusába került vissza, tehát a primér stabilitás nem feltétlenül volt biztosított, az azonnali, szájon kívü­li gyökérkezelés mellett döntöttünk. A 38 fog pulpakam­­rájában talált dentikulus a feltevésünket igazolta, a hoz­záférési nyílás kialakítása és a - később egységesnek adódó - gyökércsatorna-rendszer felkutatása 36 fog he­lyén a sínezés által rögzített fogban sokkal nehezebb lett volna. A másik tényező, amely miatt úgy döntöttünk, hogy a gyökérkezelést kézben végezzük el, az volt, hogy az új helyen létrejövő primér stabilitást nem láthat­tuk előre. Sokkal többet árt egy az alveolusban még nagymértékben mozgó fogon végzett gyökérkezelés és laterál kondenzációs gyökértömés kivitelezése, mint a fog végleges ellátása (megnövelve ezzel az extraorális időt) és nyugalomba helyezése. A cementképző sejtek életben maradását és a mechanikus trauma kiküszöbö­lését úgy értük el, hogy a kezelt 38 fogat folyamatosan steril fiziológiás sóoldatba mártottuk, ill. tartottuk, és a gyökeret nem érintettük, hiszen az ép klinikai korona elegendő volt a fog fixálására a kezelés során. A replantáció során sikerült kihasználni a mesialis gyökér alveolusa adta lehetőséget, hogy a 38 fogat ide „beékelve” igen nagymértékű primér stabilitást kapjunk. Ennek ellenére természetesen sínezést is alkalmaztunk a fent leírt módon. Ilyen esetekben kívánatos az ún. „félmerev” stabilizáció, mely a rögzítés mellett a fog mi­nimális mozgását, alkalmazkodását is lehetővé teszi [12], Ezért szálmegerősítésű kompozit sínt helyeztünk fel a két szomszédos fogon is elhorgonyozva. A hosszan elhúzódó beavatkozás, a trauma és a seb­gyógyulás elősegítése miatt általában elfogadott a ke­zelés szisztémás antibiotikum adásával való kiegészíté­se. Két speciális antibiotikum kerülhet szóba az avulziós esetekben: a tetracyklinek antiresorptív tulajdonsága igazolt [3], míg a penicillin-származékok inkább a pulpaszövet revaszkularizációját segítik elő[17], A beteg tetracyclin-allergiája miatt az Augmentin® 625 mg tab­lettát választottuk, melyet a beteg háromszor egy nap, egy héten keresztül szedett. A transzplantált fog prognózisa A fog sorsát tekintve három típusú reszorpciós folyamattal kell számolnunk: átmeneti külső reszorpció, progrediáló gyulladásos külső reszorpció és az ún. „pótló” reszorpció [16]. Átmeneti külső reszorpció minden replantációs eset­ben kialakul, ennek sem klinikai sem radiológiai tünete nin­csen. Külső gyulladásos reszorpció megjelenésével nem kell számolnunk, hiszen ez ennyi idő alatt már kialakult vol­na. Pótló reszorpció kialakulhat, ha egy krónikus gyulladás talaján kialakult gyökérfelszívódást csontszövet kialakulá­sa pótol. A folyamat végeredményében hasonlít az ankylosishoz; ha a folyamat nem éri el az alveolusszélt, a fog stabilan rögzül, funkcióra alkalmas. A prognózis tekintetében azt mondhatjuk, hogy a ki­lenc hónapos kontroll eredménye biztató, nagy esély van a fog hosszú távú helyben maradására. Csontos rögzü­lés esetén a fog megőrzi funkcióját, eltávolítása nem ja­vasolt. Ha a 38 fog valamilyen okból a későbbiekben mégis eltávolításra kerül, úgy a többi kezelési alternatí­va bármelyike megvalósítható. A beteg azonban az adott időtartamra egy percig nem volt fog nélkül, elkerültük a sorközi foghiány minden káros következményét, és nem utolsó sorban egy nagyon fiziológiás, anyagilag kedvező megoldást választottunk.

Next

/
Thumbnails
Contents