Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-06-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 3. sz. 2002. 91 ELHUNYT DR. HUSZÁR GYÖRGY CÍMZETES EGYETEMI TANÁR Alig múlt fél éve, hogy köszöntőt írtam 90 éves születésnapjára. Életművének összegzése e lap hasábjain látott napvilágot. Méltattam oktatói tevékenységét, mely számos szakterületen nyilvánult meg. Egyike volt az 1952-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen megindult új típusú, független fogorvosképzés megteremtőinek, s egyik utolsó élő tagja az alapokat lerakó lelkes tanári karnak. A fogászati fém- és anyagtan mellett számos más fogászati tudományág oktatásában alkotott maradandót. Előadásaira, melyeket sajátos anekdotázó előadásmódjával és látványos bemutatásokkal tett emlékezetessé, megszámlálhatatlan tanítványa emlékezik. A kötelezően előírt tantárgyakon túl arra is volt energiája, hogy fakultatív kurzusokat tartson, melyek népszerűsége szintén figyelmet érdemelt. A tudományos kutatás területén nyújtott teljesítménye irigylésre méltó. Nemcsak a témák sokszínűsége, változatossága, de az elért eredmények, a felmutatott új ismeretek bősége is elismerésre tarthat igényt. Mai utódai számára követendő, de szinte utolérhetetlen az általa írt könyvek, könyvrészletek, cikkek száma és terjedelme. Engedtessék meg, hogy jelen sorok írója elfogult legyen, s a tudományos közlemények végtelen sorából kiemelje az orvostörténeti vonatkozásúakat. Számomra ezek jelentik a legtöbbet. Egyrészt a bennük rögzített tények fontos, máshol szinte el nem érhető forrásanyagul szolgálnak, másrészt olvasmányosságuk, nyelvezetük miatt. Közülük is kiemelkedik összefoglaló műve: A magyar fogászat története. Ez a könyv a szakterület kutatói számára alapműként szolgál mind itthon, mind külföldön. Huszár Professzor Úr azon kevés fogorvos közé tartozott, ki nemcsak szakmája művelője, de egyben a szakterület történéseinek megörökítője, hű krónikása is volt. Közlései mindig pontosak és tárgyszerűek. Munkássága Salamon Henrikkel egyetemben meghatározó jelentőségű a fogorvostörténet számára. Mit írhatnék még, fél évvel a 90. életévet köszöntő megemlékezés megjelenését követően. Megismételni az életmű egyes állomásait, újra felemlegetni az elért eredményeket oly rövid időn belül felesleges. Emberi tulajdonságai sem változtak e rövid idő alatt. Szelleme továbbra is őrizte tisztaságát. A test egyre inkább cserbenhagyta. Rövid időre - műtétjét követően - felcsillant a remény, de sajnos ez nem tartott sokáig. A Sors kegyes volt hozzá, Húsvétkor csendben, méltósággal távozott közülünk. A szellem, a szellemi hagyaték azonban tovább él. Tovább él kollégái, tanítványai, betegei emlékezetében, s írott műveiben. Ötven éve, hogy a független fogorvosképzés Magyarországon elkezdődött. Az egyik alapító most eltávozott. De elmondhatjuk, hogy méltó emléket állított magának és a magyar fogászatnak egyaránt, köszönjük Professzor Úr, az Isten áldja érte. Míg áll az iskola, emléke is élni fog. Nyugodjék békében! Budapest, 2002, április Dr. Kóbor András
