Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-04-01 / 2. szám
80 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 2. sz. 2002. típusú pozíciós harapásvételhez a következő anyagokat használtuk: két addíciós típusú szilikonbázisú regisztrációs anyagot, Dimension Bite (ESPE, Németország) és Registrado hard (Voco, Németország); két gyúrható kondenzációs szilikonbázisú lenyomatanyagot, Speedex (Coltcne, Svájc) és Zetaplus (Zhermack, Olaszország); és két viaszféleséget, ASA hard wax (ASA Dental, Anglia) és Fertisol viasz (Fertisol, Magyarország). (Megjegyzés: Amennyiben a harapásvételt a klinikai gyakorlatban leggyakrabban előforduló maximális interkuszpidációs helyzetben készítjük, a gyúrható szilikonok előnytelen mechanikai tulajdonságaik miatt nem ajánlhatók.) Az artikulátor condylusát 5 mm-es protrúziós helyzetben fixáltuk a harapásvétel során, és 30° ill. 65° szögértékek között fokonként 3-3 regisztrátumot készítettünk, az egyes anyagokra vonatkozó szakmai előírások szerint megfelelő feldolgozási módszerrel. Az 1. ábra a kísérlet során elemzett regisztrátumtípusokat (pozíciós harapásokat) mutatja be. A vizsgálatok előtt, a készülék előkészítése során, az artikulátor condylaris része elé mindkét oldalra szögmérőt rögzítettünk úgy, hogy a tengelye egybeesett a készülék forgástengelyével. A szögmérő az ízületi árok felső részéhez ragasztott tüske segítségével lényegesen megnövelte a condylus-szög beállíthatósági és leolvasási pontosságát (2. ábra). Elkészítését követően minden regisztrátumot külön, egyértelműen jelzett tasakban tároltunk. 1. ábra. A vizsgálat során elemzett regisztrátumtípusok és elkészítési módok. A felső regisztrátumok közül a bal oldali addíciós, a jobb oldali pedig gyúrható kondenzációs szilikonbázisú lenyomatanyagból készült. A viaszból készült, az ábrán alul lévő regisztrátumot a jobb mechanikai tartás miatt a képen látható módon készítettük. 2. A regisztrációs helyzet reprodukálása: A regisztrátumokat készítésüket követően max. 24 óráig tároltuk, majd segítségükkel visszamértük az artikulátor szögértékét. Az artikulátor incisalis rúdját és az ízületi árok tartozékait eltávolítottuk a készülékből, mivel ezek zavarták volna a minták illesztését. Az artikulátor felső részét az alsó mintára illesztett regisztrátumon fixáltuk, miközben a condylaris részt óvatosan elforgatva meghatároztuk azt a pozíciót, ahol az ízületi árok belső felszíne finoman, de határozottan koccant a condylussal (3. ábra). Az ennek megfelelő szögértéket leolvastuk és feljegyeztük. Annak elkerülésére, hogy a vizsgálót befolyásolja az egyik oldalon már meghatározott szögérték a másik oldal leolvasásában, vizsgálatunkat csak az artikulátor jobb oldalán végeztük el. A regisztrátum készítéséhez beállított és a reprodukált helyzetben újra leolvasott értékek közötti különbségeket statisztikailag vizsgáltuk. Az adatokat F-próba segítségével elemeztük. Vizsgáltuk az anyagok egyedi és egymással összehasonlított paramétereit. 2. ábra. Az artikulátor ízületi részére rögzített szögmérővel biztosítottuk a szögek leolvashatóságának a pontosságát. 3. ábra. A pozíciós harapások visszamérése során az artikulátor ízületi vápáját lefelé forgattuk. A koccanás a vápa és az artikulátor condylus között jelezte a leolvasandó szögértéket. Eredmények Az F-teszt elvégzését követően az alábbi következtetésekre jutottunk. Az értékek eltérése az addíciós típusú szilikonok esetében volt szignifikánsan kisebb volt, mint a másik két anyagtípus esetén. A viaszok és a kondenzációs szilikonok között is szignifikáns különbségeket találtunk (az utóbbiak javára). Amikor az ugyanazon csoporthoz tartozó különböző termékeket hasonlítottuk
