Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-04-01 / 2. szám
68 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 2. sz. 2002. nyál viszkozitását tekintik. A folyadékmodell feltételezi, hogy a felszínek alakja egymásnak megfeleltetett, és a nyálkahártyát folytonos folyadékréteg fedi [2], Vizsgálatunk célja egyrészt annak meghatározása, hogy régi fogsorviselőkben új teljes lemezes fogpótlás készítése hogyan befolyásolja a nyugalmi kevert és a palatinális nyálszekréció mértékét, másrészt a fentiekben említett tényekből kiindulva megadni a választ azokra a kérdésekre, hogy vajon fogsorviselő Sjögren szindrómásokban milyen a nyugalmi kevert és a palatinális nyálszekréció mértéke az egészségesek kiindulási adataihoz viszonyítva, illetve, hogy ezek a betegek panaszkodnak-e fogsorinstabilitásról. Anyag és módszer A vizsgálatba 24 (5 férfi, 19 nő) teljes alsó-felső lemezes fogpótlást viselő egészséges személyt vontunk be, átlagéletkoruk 67±8 év, ezen belül a nők átlag életkora 67±9 év, a férfiaké 66±7 év volt a vizsgálat idején. Valamennyien a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar Fogpótlástani Klinikáján nyilvántartott és kezelt teljes alsó-felső lemezes fogpótlást viselő személyek voltak, akik semmilyen betegségükről nem tudtak, gyógyszeres kezelésben nem részesültek, egészségesnek vallották magukat. Szájszárazságról egyikük sem panaszkodott, mindannyian új fogpótlás készítése céljából keresték fel a klinikát. A fogpótláskészítés előtt, majd egy héttel a fogpótlások elkészülte és viselése után meghatároztuk a nyugalmi kevert (sialometria), valamint a palatinális nyálszekréció mértékét úgy, hogy a fogpótlások a vizsgálat előtt eltávolításra kerültek. A nyugalmi kevert nyál szekréciójának a mértékét a Sreebney és mtsai által használt módszer szerint határoztuk meg [11]. Flypofunkcióként értékeltük a 0,1 ml/min alatti értékeket. A palatinális nyálszekréció értékét 8 mm átmérőjű, ismert tömegű szűrőpapír-korongok (Rundfilter MN 640d Macherey-Nagel & Co. Düren, Germany) segítségével határoztuk meg, melyeket először a bal oldalon, majd a jobb oldalon az első molárisok vonalában, a gingivaszéltől 15 mm-re helyeztünk fel a kemény szájpadra, és 30 másodpercig gyűjtöttük a nyálmintákat (a méréseket nyitott száj, vattarolni izolálás mellett ugyanabban a napszakban, délelőtt 10 órakor kiviteleztük) a Hamada és mtsai szerinti módszer alapján [4], Az adatokat pl/min/cm2 mértékegységben fejeztük ki. Az ismert tömegű Eppendorf-csövekben hermetikusan lezárva tárolt minták tömegét analitikai mérlegen lemértük, majd az adatok alapján a nyál sűrűségét 1g/cm3-nek véve [12] kiszámítottuk a felvett palatinális nyál térfogatát. A vizsgálat második részében 11 (11 nő) Sjögrenszindrómában szenvedő beteg vett részt, akik a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Belgyógyászati Klinikájának a páciensei voltak, akik mindannyian megfeleltek a Sjögren-szindróma európai diagnosztikus kritériumrendszerének [18]. Először kikérdeztük a pácienseket szubjektív panaszaikról (xerostomia, fogpótlás-instabilitás), majd az előbbiekben leírt módszerek segítségével meghatároztuk a nyugalmi kevert és a palatinális nyálszekréció mértékét [11, 4]. E betegcsoport adatait az egészséges nők (15 személy) új fogpótlás készítése előtti adataival összehasonlítottuk. Az eredmények értékeléséhez a Mann- Whitney-próbát alkalmaztuk. Eredmények Az egészséges egyének nyugalmi kevert nyálszekréciójára vonatkozó egyedi értékeket tüntettük fel az 1. ábrán. A jelentős interindividuális különbségek ellenére nincs jelentős eltérés az ugyanazon személyre jellemző fogsorkészítés előtti, illetve az új fogsor viselését követően egy héttel mért értékek között. Jórészt hasonló eredményeket kaptunk a nyugalmi palatinális szekréció vonatkozásában is (2. ábra). A nyugalmi kevert és a palatinális nyálszekréció átlagértékeit, azok szórását és a szignifikancia értékeket valamennyi vizsgálati csoportban az I. táblázatban összegeztük. Megállapítottuk, hogy az egészségeseknél az új fogsor viselése nem okozott jelentős eltérést sem a kevert, sem pedig a palatinális nyálszekrécióban. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy amíg a Sjögren-szindrómában szenvedő egyének nyugalmi kevert nyálelválasztása szignifikánsan csökkent, az egészségesek kiindulási értékéhez viszonyítva, palatinális szekréciójuk hasonló volt, mint a kontrollérték, továbbá fogsor-instabilitásról egyikük sem számolt be. Megbeszélés A nyugalmi nyálszekréció mértéke alacsonyabb Sjögrenszindrómában. Várakozásunkkal ellentétben a Sjögren-szindrómában szenvedő és xerostomiás vizsgálati személyek egyike sem panaszkodott fogsor-instabilitásról. Több szerző [19] egyetért azzal, hogy azoknál a személyeknél, akiknek a teljes nyugalmi nyálszekréciós rátájuk < 0,1 ml/min, a palatinális nyálfilm vastagsága kevesebb, mint 4-5 pm. A normális átlagszekréció esetén ez az érték 14-18 pm alá csökken. Ezért azt feltételezzük, hogy a Sjögren-szindrómás betegcsoport esetében a palatinális nyálfilm vastagsága e kritikus érték alá csökkent, ami xerostomiás panaszt okozhatott, de a fogsor rögzülésére ez a körülmény nem volt kedvezőtlen hatással. A tapasztaltakat magyarázhatja Monsénégo és mtsai [6] megállapítása. Szerintük a fogsor tapadása szempontjából a belső felszíneken a nyálfilm vastagság nem mérvadó, sokkal fontosabb a konkáv határfelület, ahol egy érintkezési szög alakul ki a folyadék-határfelület és a fogpótlás széle között, vagyis a kapilláris nyomás (függően a felületi feszültségtől) mértéke a meghatározó stabilizáló erő.
