Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)

2002-04-01 / 2. szám

52 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 2. sz. 2002. mm JELENLEG IS DOHÁNYZÓK mm nem DOHÁNYZÓK [□FÉRFI ffiNÖ El-Ghorab et al. Assessment of risk for periodontal disease. II. Risk indicators for alveolar bone loss. J. Periodontol 1995;66:23-29 4. ábra. Közel 1500 25-74 éves amerikai vizsgálata szerint a jelenleg dohányzók körében a férfiak parodontális csontvesztesége mindig szignifikánsan nagyobb volt, mint a hasonló korú nőké. Nem dohányosok körében nem volt szignifikáns különbség a két nem között. mm □ PREMEN —I OHORM­­MHORM» I El-Ghorab et al. Assessment of risk for periodontal disease. II. Risk alveolar bone loss. J. Periodontol 5. ábra. A nem dohányzó, postmenopauzás oestrogen hormon substituciós kezelésben részesülő csoport parodontális csontvesztesége nem különbözött szignifikánsan a premenopauzás csoport értékeitől. A hormonkezelésben nem részesült postmenopauzás csoportban az alveoláris csontveszteség mértéke szignifikánsan nagyobb volt. A dohányosok között a hormonsubstitució nem védte ki a negatív hatásokat, tekintettel arra, hogy a hormonsubstituciós csoport értékei nem különböztek a hormonkezelésben nem részesülők értékeitől. A dohányos középkorú férfiak parodontális tapadás­vesztesége is szignifikánsan nagyobb, mint a dohányos premenopauzás nőké. A postmenopauzás, hormon sub­­stitucióban részesülő nem dohányos nők parodontális tapadásvesztesége kisebb, mint az oestrogen-keze­­lésben nem részesülő nőké. A hormon substitucióban részesülő nők átlagos parodontális tapadásvesztesége nem nagyobb, mint a premenopauzás nőké. Azonban a postmenopauzás, dohányos és hormon substitucióban részesülő nők parodontális tapadásvesztesége meg­egyezik az oestrogenkezelésben nem részesülő és nem dohányzó postmenopauzás nők tapadásveszteségével [3] (5. ábra). Úgy vélik tehát, hogy premenopauzás nők esetében az Östrogen hormon bizonyos mértékig kivédi a dohányzás káros hatásait, amely azonban menopauza után fokozottan érvényesülhet. Az osetrogen hormon hiányában ugyanígy fokozottan érvényesül a dohány­zás káros hatása a férfiak parodontiumán is [4], Mindkét betegség esetében fontos szerepe van a táp­lálkozásnak is. Az USA-beli NHANES adatai alapján azok, akik kevesebb Ca-ot fogyasztanak, fogékonyabbak osteoporosis iránt, és fokozott mértékben vannak kitéve súlyos parodontitis veszélyének is. A fokozott Ca-be­­vitel nagyobb csontdenzitást eredményez mind gyer­mekben, mind felnőttben, és bizonyos mértékig kivédi az életkorral járó osteoporozis veszélyét is [2], Ma egy átlag premenopausas nő napi Ca-szükséglete 1000 mg, a postmenopauzásoké pedig legalább 1500 mg. A táp­lálékkal bevitt foszfor-, D-vitamin-, fehérje-, coffein- és fluorid-szint szintén meghatározó a csont-denzitás szem­pontjából. A fluorid jelentős mértékben fokozza a csont­denzitást és a trabeculáris csonttömeget. A coffeinfo­­gyasztás mértékével fordított arányban van a csont tömege. A fogágybetegség esetében szintén van sze­repe a táplálkozásnak. Ca-deficites egyének parodon­tális tapadásvesztesége jelentősebb. A protein- és vi­tamin-ellátottság is fontos lehet [28]. Mindkét betegség esetében fontos szerepe lehet genetikai tényezőknek is. A csonttömeg genetikailag meghatározott [6, 33]. Ezek között a tényezők között kiemelkedő a 1,25 DFIFIC receptor (VDR) polymorphiz­­mus. A VDR meghatározó a calcium alimentáris fel­vételében. Vizsgálatok szerint a VDR receptor variációk az összes genetikai hatás 75%-áért felelősek [37, 43]. Újabb megfigyelések szerint a súlyos fogágybetegség iránti fogékonyság szintén genetikailag is determinált. Bizonyos gének mint pl. az immunglobulin szintézist sza­bályozó (lgG2), a polymorph IL-1 ß génnek bizonyos ge­notípusai túlfokozott IL-1 termeléssel, fokozott gyulla­dásos hajlammal és súlyos parodontális károsodással járnak, és ma az IL-1 genotípus-vizsgálat komoly hang­súlyt kap a súlyos parodontitis prognózisának diagnosz­tikájában [25, 26]. A jelenlegi klinikai és epidemiológiai adatok alapján úgy tűnik, hogy az állcsontok csontdenzitása és -tömege nem független a szervezet általános csontdenzitási értékeitől. Az osteoporozis komoly rizikótényező lehet a súlyos alveoláris csontpusztulással járó parodontitis etiológiá­­jában, és számos közös rizikótényező fedezhető fel a két betegség kóroktanában is. Irodalom 1. Daniell HW: Postmenopausal tooth loss. Contributions to eden­­tulism by osteoporosis in cigarette smoking. Arch. Intern Med 1983; 143: 1678-1682. 2. Eisman JA: Genetics, calcium intake and osteoporosis Proc Nutr Soc 1998; 57(2) 187-193. 3. El-Ghorab N, Grossi SG, Dunford R et al: Effect of smoking and estrogen supplementation on interproximal bone loss in women J Dent Res 1996; 75: Abstr.#244. 4. Ferraria C, Grossi SG, Ho AW, et al: Tooth loss in women: relationship to estrogen supplementation and smoking J Dent Res 1996; 75: Abstr. 245. 5. Gera I: A csontanyagcsere hormonális szabályozása Fogorv. Szemle 1993; 86: 107-120. 6. Grant SPA, Ralston SH: Genes and osteoporosis Trands En­docrinol Metab 1997; 8: 232-236. 7. Groen JJ, Menczel J, Shapiro S: Chronic destructive periodon­tal disease in patients with presenile osteoporosis J Periodontol 1968; 39: 19-23.

Next

/
Thumbnails
Contents