Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-12-01 / 6. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 6. sz. 2002. 251 Megbeszélés A lenyomatanyagok polimerizálódás közbeni zsugorodása jelentősen befolyásolhatja a készülő fogpótlások minőségét. Az addíciós szilikon lenyomatanyagok 24 órás zsugorodási értéke kb. 0,2%, ami lehetővé teszi a megfelelő minőségű pótlások elkészítését. A mai gyakorlatban leggyakrabban használt C-szilikon lenyomatanyagok zsugorodása az irodalmi adatok szerint 0,6—1 %-nyi 24 óra alatt [5, 2], A kondenzációs vagy C-szilikonok kétkomponensű anyagok, a bázispaszta dimetil-siloxánt és töltőanyagot, az akcelerátor-paszta alkilszilikátot és katalizátort, ón-oktoátot tartalmaz. A komponensek összekeverése után a névadó kondenzációs kémiai reakció játszódik le, melynek általános tulajdonsága a végtermék mellett keletkező melléktermék jelenléte. A C-szilikonok esetében ez a melléktermék etilalkohol, mely az anyag megkötése után a rendszerből elpárolog, fokozva a C-szilikonok zsugorodását [5]. A kondenzációs szilikongumi használata magas zsugorodási értéke miatt a modern fogorvosi gyakorlatban nem célszerű. Az A-szilikonok komponensei szilikon alappolimert, lánchosszabbítót, térhálósáét, iniciátort, töltő- és színezőanyagokat, valamint klor-platinasav katalizátort tartalmaznak [3]. A katalizátorra jellemző, hogy a különböző környezeti hatásokra rendkívül érzékenyen reagál. Ezen környezeti hatások közül talán legismertebb a latex-kesztyűk polimerizációs folyamatot gátló hatása [6]. Hasonlóan gátolják a polimerizációs folyamatot a kén tartalmú vegyületek, köztük egyes szulkusztágító oldatok. Irodalmi adatok alapján kötést lassító vagy éppen megakadályozó hatással rendelkezhetnek a műgyanták és az eugenol is [4], A ritkábban alkalmazott poliszulfid lenyomatanyagok 0,4%, a poliéterek 0,2% zsugorodási értéket mutatnak 24 óra alatt [5]. Az addíciós lenyomatanyagok egy része lenyomatpisztolyos kiszerelésben kerül forgalomba, mely pontos adagolhatóságot tesz lehetővé. A pontos adagolás, mint más kémiai folyamat esetén, a lenyomatanyagoknál is jelentősen befolyásolhatja a végtermék minőségét. Kísérletünk során összehasonlítottuk a Promodent ASK addíciós hígan folyó lenyomatanyag esetében a zsugorodási értékeket kézi és pisztolyos keverés esetén. A lenyomatanyagok zsugorodását az ismertetők a 24 órás zsugorodási értékkel jellemzik. Ezen tanulmányunkban a 24 órás zsugorodási értékekben nem találtunk szignifikáns különbséget a két keverési mód között. A kiegészítésként elvégzett 30 perces és 72 órás mérési eredményeinkből a polimerizálódási folyamat lefolyására lehet következtetni. Az irodalmi adatok szerint a lenyomatanyagok a 24 órás zsugorodási érték felét már az első óra után elérik [5]. Esetünkben a 30 perccel a megkötés után mért érték mind a pisztolyos, mind a kézi keveréses esetben csak kismértékben tért el a jellemző 24 órás értéktől. A mérési időpontok között mindkét keverés esetén a lenyomatanyag folyamatos zsugorodása figyelhető meg. Az esetek egy részében a fogorvosi rendelő és a fogtechnikai laboratórium között nagy térbeli távolságok lehetnek, így szükségessé válhat a lenyomat posta- vagy futárszolgálattal történő továbbítására. Az irodalom ezekben az esetekben csak az addíciós lenyomatanyagok alkalmazását tartja elfogadhatónak [4], Méréseink alátámasztják ezt a követelményt, az általunk vizsgált anyagnál 24 és 72 óra között a zsugorodásnak csak minimális növekedése volt mérhető. A statisztikai számítások a 30 perces és a 72 órás mérési időpontokban sem mutattak szignifikáns eltérést a pisztolyos és kézi keverés között, így az általunk mért lenyomatanyag esetében egyik időpontban sem volt kimutatható hatása a keverési módnak az anyag zsugorodására. A pisztolyos kiszerelés előnye inkább a gondos, légbuborékmentes homogén keverhetőségben, tisztább munkában, kevesebb hulladékban, illetve abban nyilvánul meg, hogy a lenyomatanyag a pisztolycsőrről közvetlenül a lemintázandó területre juttatható. Természetesen a lenyomatanyagot nemcsak a zsugorodási értékei, hanem egyéb fizikai tulajdonságai is jellemzik, ezért a későbbiekben tervezzük ezek vizsgálatát is. Irodalom 1. Wilson HJ: Impression materials. Br Dent J 1988; 164: 221-225.2 2. Nissan J, Läufer B, Brosh T, Assif D: Accuracy of three polyvinyl Siloxane putty-wash impression techniques. J Prost Dent 2000; 83: 161-164.7 3. Williams JR and Craig RG: Physical properties of addition silicones as a function of composition. J Oral Rehab 1988; 15: 639-650.3 4. Neissen LC, Strassler H, Levinson PD, Wood G, Greenbaum J: Effect of latex gloves on setting time of polyvinyl-siloxane putty impression materials. J Prost Dent 1986; 55: 128-129.6 5. Craeg R: Restorative Dental Materials. Mosby, St. Louis, 1993; 299-311.5 6. Reports of Councils and Bureaux: Revised American Dental Association Specification No. 19 for Non-Aqueous, Elastometric Dental impression Materials. JADA 1997; 94: 733-741.1 7. Strupp WC: Perfect impressions foster perfect aesthetics. In: Golub-Evans J: Current Opinion in Cosmetic Dentistry. Mosby, St. Louis, 1994; 74-78.4
